Szívvarázs

9. fejezet

Ölelések, könnyek, vallomások

Az autóban kellemes meleg volt, de Vivien most ösztönösen összébb húzza a kabátot, hogy védje magát a csípős hidegtől, aztán pedig zsebre vágja a kezét, mielőtt azt érezné, hogy az ujjai jégcsappá válnak.

– Sziasztok! – köszön, de még ezt az egyetlen szót is szörnyen nehéz a szokott vidámságával mondani. Lélekben nincs igazán jelen. Még ott ül az autóban, és visszafojtva a lélegzetét várja, hogy Erik kimondja azt, amit érzése szerint mondani akart. A szíve vadul dübörög a mellkasában már csak a gondolatra is, hogy Erik majdnem szerelmet vallott neki, épp ezért ebben a pillanatban nem rajong túlságosan a testvéreiért.

– Szia, Vivien!

– Szia, Viv!

Fehéren gomolyog a testvérei lehelete, mindketten vacogva lépnek közelebb. Mögöttük nem sokkal toporogva áll Ádám, Leó és egy Viv számára ismeretlen férfi, de ránézésre úgy véli, Ádám testvére lehet. Valamelyest hasonlítanak egymásra, még a gyér lámpafényben is feltűnő, hogy ugyanolyan kék a szemük színe, mindkettejüknek szőke a haja – bár az idegené hullámos –, majdnem egyforma magasak, és az alkatuk is elég hasonló. Ádám arcvonásai karakteresebbek és kicsit keményebbek, az idegenben van valami kisfiús, bár nem annyira a vonásaiban, hanem inkább a lusta, játékos mosolyában.

Viv tekintete visszasiklik a nővéreire, de egyikük sem őt nézi, hanem a háta mögé lépő Eriket. Jázmin megkeményedett vonásokkal, komoran figyeli, Evelin tekintetében pedig halványan értetlenség és megilletődöttség dereng. Fura, de mindketten úgy néznek Erikre, mintha egy idegent látnának.

– Sziasztok, kislányok! – Viv hallja Erik hangján, hogy neki is nehezére esik fenntartani a megszokott látszatot. Jó érzés, hogy a férfi ugyanúgy szeretne most máshol lenni, mint ahogyan ő is.

– Mi a baj? – kérdi Viv nyíltan, mikor a nővérei gyakorlatilag nem köszönnek vissza Eriknek, mindketten épp csak mormognak egy elhaló „hellót". Valami egyértelműen nem stimmel, és a lány testébe szorongás nyilall.

– Viv, megtennéd, hogy magunkra hagysz minket egy picit Erikkel? – kérdi Jázmin a szemébe nézve. Viviennek a legkevésbé sem tetszik sem Jázmin metszően hűvös hangja, sem az, hogy a tekintetében túlcsordul a féltés és az aggodalom. Bármikor máskor nem zavarná – Jázmin többnyire aggódik érte, de most Erikről van szó. Miért féltené Eriktől?

– Nem – rázza meg a fejét Viv.

– Csak szeretnénk pár szót váltani vele – mondja engesztelőn Evelin, de mikor Viv keményen ránéz, nem bírja állni a tekintetét, és zavartan lesüti a szemét.

– Sehová sem megyek – jelenti ki Viv, és önkéntelenül kihúzza magát.

– Viv, nincs semmi baj – szólal meg mellette csendesen Erik.

Vivien felé fordul, és összeszorítja a szívét az a szomorú megadás, amit a férfi szemében lát. Csak pislogásnyi idő kell, hogy rájöjjön, Erik úgy hiszi, a nővérei megsejtették, hogy van köztük valami, és ezt nem nézik jó szemmel, pedig ez hülyeség, hiszen mind Jázmin, mind Evelin örült, amikor Viv nagy vonalakban beszámolt arról, hogy mi van közte és Erik között. A nővérei örülnének, ha együtt lennének, ezért is teljesen felfoghatatlan az, ahogyan most viselkednek. Mégis mi a franc ütött beléjük?

– Hidd el, nem az van, amire gondolsz – jegyzi meg Viv gyengéden és biztatón. Annyira szeretné, ha Erik többre becsülné magát, ha nem kételkedne abban, hogy értékes és jó ember. Érti ugyan, miért érez így, de attól még nagyon bosszantja, mert nincs igaza, és jó lenne, ha ezt ő is képes lenne belátni.