Szívvarázs

8. fejezet

A félreértések elkerülése végett

–... addig-addig tömte a fejem, míg végül elég erőt passzírozott belém ahhoz, hogy oda merjek menni a lányhoz. De ahogy a szemébe néztem, teljesen megkukultam – meséli Örs nosztalgikusan mosolyogva. – Álltam ott, mint egy idióta, a lány pedig egyre zavartabban nézett rám, és tudtam, hogy szörnyen kínos az egész, mégse tudtam egyetlen szót se kipréselni magamból. Szerintem Oli nem bírta nézni a bénázásomat, szóval mellénk sétált, lazán a vállamra tette a karját, aztán szemtelenül közölte a lánnyal, hogy a kisöccse rajongva csodálja, és szeretné elhívni moziba. A lány édesen kuncogott, elpirult, és bólintott. Oli meg felnevetett, és közölte, hogy összeillő páros vagyunk, és a moziban úgyse kell beszélgetnünk, úgyhogy nagy gond nem lesz. Majd a lányra kacsintott, és hozzáfűzte, hogy csókolózás közben sem kell beszélgetni – neveti el magát Örs.

Vivienből is kiszakad a nevetés. Ez már a sokadik történet, amit végighallgat, mégse unja. Eleinte félénken kérdezett, és mintha Örs is szorongva beszélt volna, aztán mégis megtört a jég, azóta csak úgy záporoznak belőle a kedves és vicces történetek Oliról és arról, hogy mennyi mindent csináltak együtt. Örs minden egyes szavából lehet érezni, hogy mennyire szereti Eriket, hogy felnéz rá és tiszteli – bár az tagadhatatlanul nagyon furcsa, hogy számára Erik nem Erik, hanem Oli.

– Annyi mindent köszönhetek neki – mosolyodik el Örs. Félig hálás és örömteli, félig keserű mosoly ez, Viv nem tudná eldönteni, melyik inkább. – Mindent megtett, hogy a lehetőségekhez képest normálisan nőjek fel, és sosem várt cserébe semmit.

– De hogy csinálta? Hiszen még ő is gyerek volt – súgja Viv, és nagyon fáj a szíve azért a kisfiúért, aki valaha Erik volt – a kisfiúért, akinek nem volt gyerekkora.

– Nem tudom – rázza meg a fejét Örs. – De soha nem panaszkodott, soha nem volt hozzám egyetlen rossz szava sem, sosem éreztem azt, hogy teher vagyok a számára. Sokáig fogalmam sem volt arról, hogy nem egészen élünk normálisan, ahogy arról sem, hogy mivel szerez pénzt. Csak négy év van köztünk, de ő mindig annyival felnőttebb volt nálam, és én... annyi mindent nem vettem észre. Egyszer a suliban szóba jött, hogy valakinek az anyukája mennyire finomakat főz, én meg büszkén közöltem, hogy a bátyám biztos finomabbakat főz nála, mire mindenki csodálkozva nézett rám, és én nem értettem, miért. Mikor aztán rájöttem, hogy mit is művel Oli, segíteni akartam, ezért megkértem, hogy engem is tanítson meg lopni. Alig kamaszodtam még. – Örs tekintete a távolba réved. – Sosem fogom elfelejteni, ahogy akkor nézett rám. Megragadta a vállam, maga felé fordított, keményen a szemembe nézett, eltökélten, határozottan, sose láttam még olyannak. Azt mondta, hogy nem fogja hagyni, hogy olyan legyek, mint ő, hogy én jobb vagyok. Nem értettem őt, dühös voltam rá – pillant Vivienre leheletnyi bűntudattal a szemében. Visszhangos bűntudat, nem igazi, a felnőtt bűntudata a bolond gyermek miatt, aki ő maga volt. – Ő a legjobb ember, akit csak ismerek.

Vivien félrebillentett fejjel pillant Erik felé. Érzi a testében bizseregni a vágyat, ahogyan érezte az elmúlt közel két órában folyamatosan, de most erősebb a gyengédség és a szeretet – bár ennek talán köze van ahhoz is, hogy ebben a pillanatban Erik nem vet rá tüzes pillantást, amely azt súgja, szeretné, ha csak ketten lennének az egész világon. A férfi épp Papával vált pár szót, aztán eltűnik a műhely hátsó részébe vezető folyosón, ahol a raktár, a mosdó és egy öltözőnek használt kisebb szoba van.

– Örs, én... ne haragudj, hogy Erik nem látogatott meg az elmúlt hét évben. – Vivből hirtelen szakad ki a vallomás, de úgy érzi, köze van ahhoz, hogy Erik egyszer sem utazott haza, és ettől feszengő lelkiismeret-furdalása támad.