Barátok örökké

16.fejezet

Mikor felkeltem elég kényelmetlen, kicsavart helyzetben feküdtünk össze-vissza az ágyamon. Biztos elaludtunk a film közben, mert mind a ketten utcai ruhában heverészünk. Szép lassan kicsúztam az ágyamból és lementem csinálni egy szendvicset magamnak, meg még egyet, a fent alvó csajszinak. Mellé egy kis teát csináltam és felvittem egy tálcán, majd egy fimet kapcsoltam. A lány mellettem 5-10 perc múlva kelt csak fel.
-Jó reggelt álomszuszék - köszöntem neki, nem mintha, én most keltem volna fel.
-Neked is! Mi van a hátad mögötti szekrényen? - kíváncsiskodik.
-Teee kis bélpoklos. Jó étvágyat
-Neked is. - és már tömte befele, úgy, mint, akit már egy ideje éheztetnek...
-Áthívjuk a szomszéd fiút? - kérdezte?
-Nem. Minek? Hogy nézzük egymást?
-Őmm igaz... - helyeselte.
-De sss ezt a filmet még nem láttam. - tettem az ujjam a szám elé és néztük a kérpernyőt.

***Victor szemszöge***

Kéne majd szerveznem egy bulit, de lehet, hogy majd akkor mikor már elkezdődött a suli. Felhívom Briant, úgyis csak ő itt az egyetlen fiú ismerősöm. Szerencsére az erdőnél, mikor vártunk a lányokra akkor megadta a számát.
Kicseng...
-Itt Brian Bush? Kivel beszélek?
-Szia Brian. Victor Blacksmith vagyok, az új fiú... - próbáltam eszébe jutatni magam. - na így már tudod ki is vagyok? Még annyit, hogy Dorothy új szomszédja...
-Igen! Miért keresel?
-Hát, jó lenne ha fiúkat is ismernék és nem csak 4 lányt...
-Rendben. Találkozzunk a téren. Ugye tudod az hol van?
-Persze - hiszen tegnap ott fogtam meg a kezét a Dorothymnak.
-Akkor ott, 15 perc múlva.
Lerakta...
Kis idő múlva el is indultam. Szerencsére odataláltam, mert a lánnyal az egész várost bejártuk.
-Szia! - kiálltott oda hozzám a fiú, majd nyújtotta a kezét.
-Szia. - köszöntem vissza neki és mikor kezet fogtunk majdnem eltörte a kezem. Kicsit megráztam és elinditottam a beszélgetést.
-Jársz edzőterembe?
-Nem. Sportolok, heti 5 edzés. És te sportolsz valamit? - udvariasan visszakérdezett.
-Nem sportolok, de ha majd lehet az iskolában akkor kosárlabdázni szeretnék. Mit sportolsz?
-Boxolok.
-Akkor veled jobb lenne jóban maradni. Nem szeretnék bunyózni veled. - kezdtem el egy kicsit nevetni. Erre ő is elmosolyott.
-Melyik osztályba fogsz járni?
-11.A
-Abba az osztályba jár az a fiú is, akinek a telefonját megtaláltuk az erdőben...
-Üljünk le ide. -mutattam rá az egyik padra.
-Milyen szomszéd Dorothy? - érdeklődött a fiú.
-Szerintem nagyon aranyos lány. - dícsértem meg, a szomszédom.
-Tényleg?
-Legalább is velem aranyos. Te honnan ismered? - kíváncsiskodóan faggadtam.
-Kiskorunk óta.
-Erre a válaszra nem számítottam. - fogalmaztam meg, meglepődött arc kifejezéssel.
-De elöző évben olyan furcsán viselkedett velem, de mára már annyira nem érdekel ez.
-Szijja Brian! - ugrott a nyakába egy kis szőkes hajú lányka.
-Szia Annie. Te meg?
-Erre fele jártam és megláttalak téged és úgy gondoltam idejövők hozzád. Ki ez a fiú melletted? - kérdezte a barátjától miközben végig mért, jó alaposan.
-Szia az én nevem Victor Blacksmith és új vagyok városban. Nyújtottam felé a kezem, de ő nem viszonozta.
-Engem Annie Goldwinnak hívnak.
-Örülök, hogy megismertelek. Te is a suliba jársz?
-Igen. Mért te is? Mert még nem láttalak ott? - nézett rám értetlenül.
-Most jöttem 2 hete.
-Jaaah tényleg. 11.B-be járok. Te melyikbe fogsz? - kérdezte a nyávogós hangán. Brian meg csak figyeli, hogy mit beszélünk a lánnyal.
-11.A szerintem.
-Brian szeretnék majd mondani valamit négyszemközt.
-Majd máskor is beszélgethetnénk még. - fogott velem kezet, majd visszafordította a tekintetét a lányra.
-Igen? Mit szerettél volna?
-Jahj semmit se, csak el akartam küldeni innen. - mondta elég öszinte hanggal a lány, elég hangosan, mert még az utcavégéről is hallottam. Atya ég, de idegesítő volt ez a leány. Nah mindegy is haza sietek és elkezdek egy új könyvet olvasni. - egy hangos sóhajtassal.