Barátok örökké

A bizonyos party(22.)

-Hova vettek fel? Melyik gimnáziumba? Milyen lett a felvételid? Már egy éve nem váltottam veled egy szót se!

***Ashley***

Atya ég, hogy nekem mennyire hiányzott ez a kérdések úrnője. Úristen, szeptembertől új osztályom lesz!

-Elösszőr is lassabban nővérkém. Na akkor emlékszel, még az utolsó beszélgetésünkben előkerült a fodrász suli, ami egy köpésre van innen. De bepróbálkoztam egy keményebb-bel is és sikerült. - lépett egyet felém, majd örömében felkapott, mintha még mindig olyan pici és könnyű lennék. De hát az nem lehetne mivel már 14 vagyok. Egy forgás múlva visszaejt az eredeti állás pontomba ő pedig összeroskad.

-Nem hittem volna hogy ilyen sokat nőttél. - majd meg fullad az erölködéstől, de még ígyis látni rajta, hogy boldog. - Így folytatva ide a Milstoniba megyek, tudod, ahova te is jártál.

-Majd a Jimmy vigyázni fog rád.

-Ez természetes. - hangzott el a szájából, a dörmögő hang és a nővérem derekára rakta pihentetni a kezeit, beállt mögé. Természetesen erre egy kis pírt tudtam az arcomra varázsolni. 

-A felvételim meg a gyakorlásokhoz képest fantasztikusan sikerült. Ezért is sikerült bejutnom.

-És melyik szakra? - folytatta a faggatást. 

-Általános. - úgy látszik kifogyott. Lehet most kéne megszöknöm. Áh már késő újra felcsillant a tekintete, kérdésre nyitja a száját. 

-Dorothy hagyjad a húgodat, és menjünk fel kipakolni a cuccaidat. - lehet észre vette rajtam, hogy már semmi kedvem, arra a hülye sulira gondolni. Köszi Jim, hogy megmentettél.

***Jimmy***

Ah...de jó újra a régi Dorothyval lenni. Elmesélem neki...vagy lehet inkább este fele kellene? Már csak az kellene, hogy nekem itt megbotlik a lépcsőn és újra elfelejt. Igaz én akkor is kitartóan küzdenék érte.

Végre felértünk. Kinyitja a fehér szinű ajtót, és belép a hatalmas nappaliba. Nekem nagyon tetszik az elrendezése, mivelhogy a fal halvány narancs, a bútorok a falhoz vannak igazítva. Szürke, fekete és a narancsnak az árnyalatai. Ha még sokat blablázok még a végén lemaradok. A bejárati ajtótól balra van két szoba. Az egyik a fehér falú vendég szoba, a másik pedig a barátnőm szobácskája. Tényleg jut eszembe én már nem vendégnek számítok. De azért még egyszer rákérdezek.

Mint régen is, és most is. Lila és itt is a fehér a főbb összeállítás. A szekrények falán régebbinél-régebbi poszterek vannak leragasztva kívül és belül is. Ez a szoba talán a legszebb, ha persze lehet ilyet mondani egyáltalán egy szobára. Mikor elösször hívott fel, fhú...mi is volt?

-Meg van!

-Mi van meg? - nézett rám, úgy mint aki fanyar arckifejezés nélkül lehúz egy pohárnyi tömény citrom levet.

-Az hogy... új diák érkezik az osztályba, ezen törtem már egy ideje a fejem. - annyira rosszul érzem maga, hogy most nem a teljes igazságot mondtam el neki. De ez is attól függ hogy nem hazudtam, mert igaz hogy új osztálytársam lesz, csak hogy nem azt mondtam, hogy nem jutott eszembe, hogy mégis miért hívtál fel elősször magadhoz...

-És hogy hívják? - próbál sarokba szorítani.

-Lee John. - állítólag egy komoly gyerek. Visszatérve, ha jól emlékszem egy tananyag miatt, és mivel az a tipikus jeles tanuló vagyok. Az eggyel feljebb levő osztályban, és van egy-kettő közös ismerősünk. 

-A volt osztályom mennyire hiányol? - érdeklődik, miközben egy szoknyát tesz a szekrényébe, amiben még ott vannak a régi ruhái.

-Ez milyen kérdés? Természetesen. Ja és jut eszembe a héten találkozni is fogsz velük.