Barátok örökké

13.fejezet

-Bocsi fiúk... - mentegemtőztem a lányok helyett is.
-Ohh semmi, csak kezdtünk, megijedni, hogy valami történt veletek. A lányok biztos Úuu-ztak a hátam mögött, mert Bria megölelve mondta mindezt. Szerintem berezelt, de nem akarom beoltani, mivel hogy szeptemberben végzős lesz és ez elég ciki.
-Még ma megkeressük a hang forrását vagy holnapig itt állunk rátok várva?! - mondta picit féltékeny stílusban Victor.
-Igaz is! Mennyünk! Még a végén bepisiltek az félelemtől. - vágtam vissza elég erősen.
-Indulás...
A lányok elől már gyilkolják is a szomszédomat az őrjítő kérdéseikkel. Én addig Briannel társalgok mögöttük.
-Ki ez a fiú? - kérdezte elég furin.
-A mellettem lakó ifjú...
-Ebből sokat tudtam meg...
-Hát különösebben még én se ismerem, de neked is van szád és te is odamehetsz a lányokhoz és kérdezgetheted. - feleseltem flegmán.
Pármásodpercig még szótlanul sétáltunk egymás mellett mikor arra figyeltem fel, hogy a derekamat átkarolja az erős jobb kezével. Valószínűleg én csak fúl vörös arccal mentem mellette. Majd kiugrom a fogása alól és előre futok.
-Valahol itt lehettem. Majdnem ebben az időben.
-Akkor gondolom most kellenének a párok?
-Igen. Most.
Kriszta és Lisa tőlünk balra indultak, Bria és Lori előre fele és Vic és én jobbra mentünk. Pár méter múlva ő is érdeklődik a fiúról, akivel az előbb beszélgettem pont a kérdezőmről.
-Ki ez a fiú? - hasonlóan furin kérdezte.
-Egy régi ismerősöm.
Elfogadta válaszom és "kerestük" a hangot. Füleltünk mikor egy ugyan olyan hang szólalt meg tőlem 1 méterre. Persze azzal együtt Victor nyakába menekültem.
-Szállj le és maradj itt megnézem.
Félve leszálltam róla és engedtem bemenni a sötét bozótba. Már vagy 4 perce ment el. Kezdek picit félni.
-Victor?! Hol vagy?! Gyere elő ez nem vicces.
Nem válaszol. Utánna megyek. Újra meghallottam a hangot, amit egy fiú is kísérelt a mutatványával.
-Ahhj. Rám hoztad a szívbajt és majdnem rámugrottál! - remegve dobálom felé a szavakat.
-Bocsi. Ez a hang, amit hallottál egy gyerek telefonjából szólalt meg. - jelentette ki a nagy Sherlock.
-Kié a telo?  - érdeklődtem.
Jó kérdés...
-Kérem szépen, had nézzem meg. - kaptam ki a kezéből és kezdtem el, vizsgálgatni.
Megnyomtam egy gombot az eszközön és leolvastam a leírást a kütyü képernyőjéről.

-Ááá - kiáltottam fel, mert kivakította a szemem a fény ereje.
-Jól vagy? - kérdezte a fiú.
-Persze. - néztem fel rá. Majd fordultam vissza a kezemben lévő eszközhöz.
-Várjál?! Ez nem a...?!
-Kié? - nézett rám kíváncsian.
-Oda van írva...Logan Leaves! - mondtam lekezelően.
-Jól vanna!
Pár perces csönd lett után megszólaltam.
-Felhívom a többieket...

      ( mindeközben )
***Kriszti szemszögéből***

-Szerinted Dorothy milyen hangra gondolt?
-Jó kérdés...tippem sincs.
-Ez csalás, hogy Dorynak ennyi udvarlója van. - mondta, lehet egy picit féltékeny.
-Nekünk meg ha udvarolnak...akkor is olyan csúnyus fiúk azok...
Majd jó pár percig baktattunk egymás mellett, mikor egy rezgő hang szakította félbe a csöndet.
-Te is hallod? - fordultunk össze.
-Héé, ez nem a te telód? - kérdeztem meg a lányt.
Megnézte és hát persze, hogy az ővé.
-Dorothy, az emlegettett szamár az.
-Vedd fel!
-Szijja...
-Szia Lisa. Forduljatok vissza. Az erdőszélénél, ahol bejöttünk ott tali.
Majd lerakta.

     ( mindeközben )
***Lori szemszögéből***

-Ugye te vagy Dorotynak a legjobb barátnője...? - kérdezte
-Hát...ha úgy vesszük akkor az egyik...
-Rendben. - mondta lemondóan.
Miért kérdezted? - kíváncsiskodtam
-Különösebben nem érdekes.
Egyet bólintottam majd mentünk arra amerre vitt az orrunk.
-Szerintem álljunk meg eléggé messze vagyunk már attól a ponttól ahonnan elváltunk a többiektől. - bizonygattam.
-Igaz is.
Nem értem hogy a barátnőmnek hogy tetszhet egy ilyen gyerek. A  szemei is furik, olyan zöldes kék, de ettől olyan egyedi.
-Gond van? - nézett rám a picit göndör de rövidre levágott frizurájával.
-Jh semmi. Miért kérded? - meglepődött arccal nézhettem vissza rá.
-Azért gondoltam mert néztél, kimondottan inkább csak bámultál fel rám.
-Jah bocsi.
Egy-kettő percet az erdő friss dallamával töltöttem, amikor felugrok.
-Úristen! - kiáltottam fel.
-Miben segítsek? - kérdezte udvariasan miközben sikítozok.
-De ez nem, lehet a telefonod? - kérdezte.
-Ööö...de lehet. - és tényleg a telefonom volt, atya ég én meg még sikítoztam is.
-Heh...tényleg az...és Dorothy az. - tekintetemet a fiúra szegeztem.
-Nem veszed fel?
- Jh de.... - majd megnyomtam a zöld gombot.
-Szia
Helló Lori. Megtaláltuk a hangforrást. Találkozzunk az erdőszélén, ahol elkezdtük az egészet.
-Lerakta....hallottad?
-Igen. -Gyere menjünk...
-Okés.

***Dorothy szemszögéből***

Óriási volt ez... legalább kint is voltunk szívtunk egy kis friss levegőt, nem csak bent rohadtunk meg, ebben a döglesztő melegben. Mi voltunk az elsők, aki kiértek a kezdéspontra. Majd Lisaék, végül Brianék.
-Nah mesélj! Mit vagy Kit találtatok? - kérdezte Kriszti.
-Jh ez engem is érdekelne. - bökte hozzám a szavait.
Összenéztünk Victorral és olyan szinten rögögögörcsünk lett, hogy a többiek azt hitték, hogy orvost kell hozzánk hívni.
-Megnyugodtatok? - kérdezte Lori, aki szinten szokott ilyen sütőtök lenni.
-Rendben... - kapkodva veszem a levegőt és válaszolom a kérdezőmnek
-Itt van nézzétek, ezt a telefont találtuk és egy ébresztő volt az.
-De hisz az évfolyamtársunk. Nem? - kiabáltak rám egyszerre a lányok az eszköz megvizsgálás után.
-Brian megnéznéd, mert ha jól tudom jó barátok vagytok.
-Jh ez az ővé. Mivel hogy én holnap versenyen leszek, így nem tudom majd neki visszaadni. Megkérhetlek arra hogy visszaviszed neki.
-Tőlem... - húztam el a szamat.
Egy kevéske percig csak néztük egymást, majd Lori szólt elősször.
-Szerintem haza kellene már menni. Nem sokára úgyis sotetedik és még minimum egy órát kell sétalnunk.
-Igaz is. - nézett az órájára a B betűs fiú.
Én tettem meg az első lépéseket.
-Én nem is ilyen hangra gondoltam, azt hittem, hogy egy hidegvérű gyilkos lesz az. - mesélte Lori.
Összenéztem vele és eszembe jutott az a rengeteg horror és thriller film, amiket még a nyáron néztünk meg.
-Én úgy voltam vele, hogy egy madár hangjától ijedtél meg - újságolta Kriszti
-Hát köszi Krissz...
- Nincs mit. - egy kacsintással társította a válaszát.
-Lisa és te, mit hittél mitől ugrottam majd nem a bokorba?
-Én úgy voltam vele, hogy  csak beképzelted és csak hülyéskedsz velünk. - mondta vigyorgó fejjel.
-Nah hát ez gyönyörű.
-Bria?
-Hát szerintem meg csak, meg akartatok volna ijeszteni. - mondta röhögve.
-Vic és te?
-Én pedig úgy képzeltem el, hogy egy csapat farkas akart volna megtámadni téged.
-Nézzétek már itt is vagyunk.
-Köszi nekem nagyon tetszett a mai nap. - montak a csajok.
-Nekem is tetszett. - Majd mindenki hazament.