Barátok örökké

17.fejezet

Lorival a nappaliban ülünk hálóingben, mikor kopogtatnak.
-Dorothy itthon vagy? - kiábált befele egy hang.
-Egy pillanat és megyek. - ránézek a barátnőmre és halkan oda súgom hozzá. - de hisz pizsibe vagyok...
-Dehisz azt mesélted, hogy legelösször úgy beszéltetek. - mosolyodott el, mert igaza van. Oda álltam az ajtóhoz és mélylevegőt vettem.
-Szia Victor. - köszöntem a fiúnak.
-Szi-a Do-dorothy - dadogta az orra alatt. Kicsit furin nézhettem rá, mert összeszedte a gondolatait meg a bátorságát és folytatta. - Ma délután fele te, a barátnőid meg Brian és én elmehetnénk a vidámparkba.
-Szivesen. Felhívom és megkérdem őket.
-4 kor indulunk? - kérdezte.
-Igen majd kopogtass. - kacsintottam rá.
-Szia megyek. - integetett és már haladt a kapu felé. Becsuktam az ajtót és Lorira néztem. Összekapaszkodtunk és ugráltunk örömünkben.
-Aaa...de aranyooos - mondta irigy hanggal.
-Elmegyünk? Hívjuk a lányokat? - kérdeztem a lányt, aki még mindig ámulkodott az elözőeken.
-Háát szerintem...most hagyjuk őket.
-Bush jöjjön?
-Szerintem igen. - vigyorgott az arcomba azzal a kitervelős nézésével, amit én nagyon, de nagyon utálok.

Például pár hónappal ezelőtt éppen egy szabadtéri versenyen vettünk részt. Állomásról állomásra sétáltunk, amikor éppen egy csapat jóképű fiú írta a feladatot a fánál. Talán tőlünk eggyel feljebb járhattak. Lorival odamentünk miközben a harmadik ember a feladatot kérte el. Ő egy olyan nézéssel rám nézett és mikor melléjük értünk neki lökött az egyikőjüknek. Megfordult és a szemei felcsillantak. Én közben meg csak mentegetőzhettem, a barátnőm meg szakadott a helyzeten. A fiú a kezembe gyomott egy cetlit és bólintott a fejével egyet, hogy mostmár mennem kellene, mert a csapattársaim rám és az övéi meg rá várnak. Visszasétáltam megoldottuk a feladatot és az nap még jó párszor találkoztunk egymással. Az eredményhirdetés után a nyakamba ugrott a lány és faggatni kezdett. Megmutattam a papírkát, amit a kezembe nyomtak, amin a neve és a telefonszáma volt. Hazaérve bejelöltem a facebookon és beírtam a telefonomba az elérhetősségét. Azóta is csak nagy ritkán szoktunk csak irogatni és videochatelni.

De térjünk is vissza a jelenbe. Felváltva felmentünk hajatmosni, addig a másik pedig a ruháját választotta ki a szekrényből. Én egy inget, egy fehér polót és egy farmert választottam magamnak. Egy óra múlva márcsak szárítottuk a hajunkat és sminkeltünk. Persze én csak kihúztam a szemem egy fekete szemceruzával, mivel méllyen ülnek a szemeim. 20perc múlva kopogtak az ajtón.
-Sziasztok lányok akkor indulhatunk? - kérdezte a barna hajú fiú.
-Igen - vettem elő a kulcsomat a zárkodáshoz. Már a kapu előtt állt a kocsi, amiben Brian ült, a volán mögött.
-Azt hittem a te járgányoddal megyünk. - néztem fel rá.
-Brian ajánlotta fel, hogy megyünk az övével.
-Sziasztok csajok. - köszönt nekünk a az autóból kiszálló személy. - ki hova ül? Dorothy ülsz előre? - tekintetét rám szegezte.
-Nem köszi inkább Lori mellé huppanok be.
-Hölgyeim, kérem csatoljak be magukat. Fő a biztonság. - mondta egész jó kedvében az elöttem elhelyezkedő fiú. Brian akárhányszor a visszapillantó tükörbe nézett egy pillantást rám is vetett, ami elég irritáló volt a számomra. 15 perc kocsikázás után végre oda értünk, megszabadulva a tekintettének a börtönéből. A kassza elötti hosszú sorba mi is beálltunk és vártunk.
-Hova ülünk majd fel elösször? - kérdezte a barinőm izgatottan.
-Kőrhinta? - javasolta Victor.
-Ááá... ne inkább a break dancere. - mondta a vállamon elhelyezkedő kezek tulajdonosa.
-Kezdetnek lehetne inkább valami kevésbé hánytatós. Például dodjem. - néztem végig a bandán.
-Nekem tetszik. Lányok a fiúk ellen? Igaz minek is versenyezni mi úgyis jobbak vagyunk nálatok. - kihívon dobálta felénk a szavakat a kékes-zöldes szemű fiú.
-Csókolom. Négy jegyet szeretnék kérni. - lépett a púlthoz Bria.
-Tessék. Jó szórakozást.
-Köszönjük, viszlát! - köszöntünk el a nénitől és már bent is találtuk magunkat a nagyobbnál nagyobb játékok között.
-Futás! - kiáltottam fel és rohantam a dodjemeshez és kértem négy korongot.
-Itt van kettő. - nyumtam a kezükbe. - a kövi kőrben végetek.
Vége lett és beültünk a kocsikba. Én ültem a kormányhoz, a másikban pedig Vic. Megszólalt a duda és indultunk. Egyből egy ütközés volt a fiúkkal, egy félfordulás múlva meg ők jöttek belénk. A második menetben is valami hasonló volt. Egyszer mi, aztán ők. A végén kiszállva "bibibi"-tünk mivel 2-0ra nyertünk.
-Ti ezt hogy számoltátok? - néztek ránk egyhangúan.
-Titok... - elhúztuk a szót és a szánkat is.
-Még mit próbáljunk ki?
-Hullámvasút!? - futott oda.
-Várj meg! - rohantunk utánna. A következő egy vagy -kettő óraban mindent kipróbáltunk kivéve a óriaskereket.
-Felülünk a kerékre? - néztünk össze egyszerre. Lori ez alatt a kiment a járgányhoz, mert ott hagyott valamit.
-Ne menjünk utánna? - fordultam a mögöttem álló két fiúhoz.
-Nem, megoldja ő egyedül is. Nem kis lány már. Addig mi meg üljünk fel.
-De várjunk legalább 2 percet hátha vissza ér. Hanem akkor üljünk. - néztem hátra rajuk, majd bólintottak. Elég lassan telt az idő és irritaló csönd ütött ki a harmunk között.
-Letelt a kettő perc. Gyere. - a vállamra tette a kezét és mondta Brian. Lemondón visszanéztem rá.
-Jó estét! - köszöntünk a bácsinak a beszállonal.
-Foglaljanak helyet. A lány középre ül? - nézett rám.
-Igen köszönöm. - beültem Victor mellé és még beült mellém Brian. (Ez egy nagyon stabil óriáskerék nem kell kiegyensúlyozniXD) Elindultunk és mindegyikünk nézelődni kezdett.
-Gyönyörű a kilátás. - mondta Vic.
-Igen tényleg szép kilátás van innen. - a mondatomat Bush felyezte be. - de majd milyen szép lesz mikor a legtetejére érünk.
-Igen a táj is nagyon szép de én rád mondtam. - bókolt a szomszedom, amitől picit pirosabb lett az arcom szine mint alapjaraton.
-Köszi. Jh! - kiáltottam fel amire a kettő fiú felkapta a fejét és faggatni kezdett.
-Ugye jól vagy?
-Nincs semmi bajod?
-Nem dehogyis xsak megijedtem hogy megálltunk. Ez nem szokott ilyen sokáig megállni.
-Ne aggodj. - nyugtatott meg Bria és karolt és a jobb kezével.
-Nekem teszik a helyzet és fogta meg a kezem Vic. Úristen most akkor ketten udvarolnak nekem? Kit kellene választanom? Harcolni fognak, igaz akkor ha bunyo lenne akkor valóazinuleg Brian nyerne. Mikor vege lett ennek a pillangós erzésnek a gyomromban, vagyis kiszalltunk és elengedte a kezem és elvette a vállamrol a kezét. A bácsimellett meg Lori állt es várt minket. Oda mentem mellé és megszorította a kezem, ami miatt kérdőn neztem rá ő meg azzal a nezésével.
-Mikor induljunk hazafele? - kérdezte meg tőlünk a sofőrünk. Összenéztünk hárman és egyszerre mondtuk.
-Most!

Otthon márcsak az ágyba döltünk mind a ketten, mint két krumplis zsák.
-Majd mesélned kell holnap, hogy mi volt odafent. - utolsó szavait nyomta ki a száján a lány, aki már el is aludt.
Másnap reggel egy nem fogadott hívás fogadott a telefonom üzenő falán.