Újra van valami köztünk?(20.)

4 1 0
                                    

Mikor megnéztem magamnak mégis kipofátlankodik, és még miért nem kevertem le neki egyet, megláttam a vállam felett egy régi jó barátomat.

-Dorothy! - majdnem megsüketültem mikor újból felismert, de nem is tudom ÉN milyen arcot vághattam, amikor megláttam. Lehet egy kicsit hasonlított, arra amikor meglepődök, de az ami váratlanul ért, kellemes dolog. Például itt is, hogy Jim volt, az a mocsok, aki letaperolt, de azért majd leszedem miatta a fejét.

-Te meg hogy kerülsz ide?

-Eléd jöttem. - úristen még mindig nagyon cukiiii.

-Nézd, meg jött a busz! - mutatott egyből a mögöttem leparkoló járműre. - Adjad majd én viszem neked. - majd egy könnyed mozdulattal kivette a kezemből a böröndöt és a rakodó térbe rakta, amíg én még mindig csodálkoztam, hogy Ő pont itt, ÚJRA velem.

-Gyere!!! - gyorsan megvettem magunknak egy-egy jegyet és elfoglaltunk egy helyet a busz közepe táján. Én ültem az ablakhoz ő pedig kívülre. Meghallottuk a motor hangját és eszünkbe jutott, hogy vegyünk elő egy kis zenelejátszót. Pihentetni az agyunkat. Ami természetesen nem ment sokáig mert amint kifordultunk kezdtem is a kérdezősködést.

-Hogy hogy kijöttél elém?

-Gondoltam, ne kelljen egyedül buszozgatnod. Most én jövök. Hogy hogy elköltöztél? Nekem például nem is szóltál erről. Tudod milyen rosszul ért mikor másnap reggel is érted akartam volna menni, de anyukádnak kellett tájékoztatni, hogy átmentél egy másik suliba, ami messze van, így oda is kellett költöznöd. De azt senkitől se tudtam, meg hogy mégis hova, az oda esetleg ide. Érted?

-Természetesen. Nem akartam, annyira korán kelni, és ki tudja lehet ezzel még fel is keltettem volna valakit. Honnan tudtad hogy hol lakom?

-Szerintem már mesélte anyukád, hogy felmentem egyszer a mamádhoz, és megkérdeztem tőle, mégis hova költöztél, és megmondta. Majd eldöntöttem, hogy szólok, a szüleidnek egy esetleges meglepiről. Amint leraktátok tegnap a telefont anyukáddal, rám írt és mondta hol, mikor, honnan, meddig..stb. minden egyéb fontos dolgot megadott. - mikor befejezte, lehet elpirultam egy kicsit, de nem is gond.

-Milyen az új suli?

-Fantasztikus. Nagyon tetszik.

-Gondolom akkor ez miatt felejtettél el engem. - már nem mosolygott úgy mint eddig, már elszállt a lelkesedés már csak álca ként használta, de nem számított arra, hogy én ezt felismerem. De teljesen igaza van, amint beléptem a kapun...elfelejtettem a mi kapcsolatunkat, és a rengeteg emléket, történetet. Visszanéztem rá, amiről észrevettem, leolvasta a várt választ.

Nah és vannak helyes kigyúrt fiúk a suliba? - kérdezte egy kevéske féltékenykedés nélkül.

-Vannak. Örülök, hogy újra itt vagy nekem. - összenéztünk és egy csillogást vettem figyelembe a tekintetén. Bedugtam a füles egyik felét a fülembe a másikat pedig oda adtam neki. Rádöltem a vállára és seperc alatt elaludtam.

Arra keltem, hogy egy nagyobbat fékezett a soför és egyszerre borultunk le a székről. Egymásra néztünk és felnevettünk. Én legalábbis, nagyon viccesnek találtam, ezt.

-Miért fogtad meg a popsimat? - amire természetesen egy hitetlenkedő tekintetet vágott.

-Mikor? - kimeresztett szemekkel nézett vissza rám.

-Mondd azt hogy te voltál! Kérlek! Ha nem te akkor ki? - ez nem vicces tőle. Nagyon zavaró. Ha nem mondja meg, a következő megállóban leszállok. NÉLKÜLE! Miért néz olyan idegesítő tekintetével?

Barátok örökkéWhere stories live. Discover now