NOBODY LIKE YOU (z.m)

03

Hogy alakulhatna szebben a jövőm ha Benjamin Styles beárnyékolja azt? Elárulom sehogy. Bepofátlankodott az életembe és úgy gondolja nem fog kilépni onnan egyhamar. Aminek kezdete van, véget is ér egyszer.
Elmentem a másnap apámmal a stúdióba, és ott volt Ben is.
Apám egyik dalát énekültük el első körben. A SHE-t! Ez a dal számomra közel áll, nagyon szeretem. Annyi mondanivalója, jelentés tartalma van.

-She wants somebody to love
To hold her
She wants somebody to love
In the right way
She wants somebody to love
To kiss her
She wants somebody to love
In the right way -ezeket a sorokat Benjaminnal közösen énekeltük fel.

Be kell ismernem nincs rossz hangja. Sőt! Irigylésre méltó, mély-rekedt baritonnal rendelkezik. Magasabb hangoknál tökéletesen cseng kellemes hangja. Hideg ráz mikor elnyújt egy-egy sort, szinte könyörög a fülem, hogy hallhassam őt. Bárcsak maga az ember ilyen lenne és nem csak hangjáért olvadoznék.

-Rohadt jó volt, srácok! Jó páros lennétek együtt. -a technikus Samuel jó barátunk. De ezzel azt hiszem a sírját kezdte el ásni... vagyis nálam biztos.

-Én is ezt mondom, Angelnek. -szólalt meg apám mellett Ben. Apa pedig huncut mosolyra húzta ajkait.

-Énekeljetek még egy dalt. Harryéből. -döntötte oldalra mosolyogva fejét apa.

-Nem. Biztos, hogy nem. Már ne is haragudj Harry. -néztem az említettre. Csak lazán megvonta vállát.

Nehezen meggyőztem apát, hogy ne kelljen mégegyszer mikrofon elé állnom. Samuel panaszkodva mondott le rólunk. Na jó, csak rólam. Tulajdonképpen így is elegem volt az egészből. Utáltam megmutatni ezt a fajta tehetségem, tudtam mennyire kihasználhatnak ha elárulom ezzel magam. Vissza élhetnek a tehetség szó valós jelentésével. Ebben a világban pedig ezt teszik.
Fejemet ezerrel pörgő gondolatok uralták egész haza vezető úton. Apa csendesen dobolt ujjaival a kormányon megfelelő ritmusban a rádióval, ahol valami alternatív zene ment éppen. Mindig is jobban preferálta ezt a fajta stílust.

-Mikor fogod elfelejteni a múltat? -kérdezte legnagyobb döbbenetemre apa.

-Nem mostanában. -válaszoltam csendesen. Arcomat belefúrtam lenge sálamba így eltakartam azzal magam.

Nagyot sóhajtott. Ezzel be is fejezte a beszélgetést, hazáig nem is szólt hozzám többször. Otthon meglepetés volt számunkra Anwar és Bella látogatása. Bella szokásához híven csontropogtató ölelésben részesített. Nekem olyan volt ő mint egy testvér vagy egy nagyon jó barátnő. Anwar pedig a legbolondabb kisöccs szerepét töltötte be nálam. Soha nem tudtam úgy gondolni rá mint nagybácsira.

-Mizujs, Tökmag? -csapodótt mellém Anwar.

-Unalmas hétköznapok, munka meg ilyenek. -villantottam rá egy mosolyt majd beljebb csoszogtam a házban.

-Hallottam dolgokat anyádtól. -kezdett bele Bella. Ez nála rossz előjel. Utálja ha nem mondok el neki valamit.

-Mert mindent kifecseg. -néztem szúros szemekkel anyukámra.

-Malik vér... -motyogta orra alatt.

-Benjamin Styles mennyire van képben? -találgatások nélkül egyből a közepébe. Szép volt Bells.

-A lehető legnagyobb ívben letojom mi van vele. -közöltem teljesen érzelem mentesen.

-Milyen érzelmeket vált ki belőled? -ezúttal Anwar kérdezett.

-Leginkább haragot. -válaszoltam rögtön.

-Gyengéd érzelmek? -anya került sorra a kérdezésben.