Promise

Five☀

Madison Brooks

Az ébresztőm hangos zenéjére keltem. Hétfő! Utálom a hétfőt.
Morogva kapcsoltam ki az ébresztőm.
Majd könnyes búcsú után elváltam az ágyamtól. Legugoltam Mayahoz aki vidáman nézett rám.
- Szia- simogattam meg buksiját- gyere adok enni!- egyenesedtem ki. Ő pedig egyből felpattant.

Morcosan csoszogtam be a konyhába, ahol még mindig a karácsonyi díszek csüngtek.
Apu nem volt itthon, megint korán ment dolgozni.
Mayának öntöttem kutyatápot. Majd én is csináltam magamnak pirítost.
A vízforralóba öntöttem vizet és bekapcsoltam.
A pirított kenyér és a forraló egyszerre jelzett.

Az órámra pillantottam ami 6:34-et mutatott. Még van időm. Felkullogtam a lépcsőn és belépve a szobámba, majdnem hanyatt vágtam magam.
- Kevin Thompson! Te mégis mi a fészkes fenét csinálsz a szobámba?- üvöltöttem a fiúra, aki csak szórakozottan nézett.
- Sziaa- köszönt nyálasan. Majd széttárta a kezeit és megindult felém.
- Na neeem! Biztos nem! Kevin! Meg ne mozdulj! Hallod! Nem!- kezdtem el hátrálni. De ő jött közelebb ördögi vigyorral a képén.
- Naaa csak egy ölelés- jött közelebb.
Én is hátráltam de az ágyba ütköztem. Elvesztettem az egyensúlyom és próbáltam valamibe megkapaszkodni. Vagy valakibe. Kevin vállába próbáltam visszállítani magam, de ő is megingott és egyenesen rámzuhant.
A fiú arca vészesen közel volt az enyémhez. Nekem pedig gyorsabban kalapált a szivem. Bennem ragadt a levegő is és még elnézni se mertem. Csak bámultam zöld íriszeibe ami csillogott a vágytól. Tekintete a szám és a szemeim között cikáztak.
Nagyot nyeltem és ijedten figyeltem, ahogyan egyre jobban közeledik.

- Mi a baj, Maddie?- hajolt a fülemhez.
Még én is meglepődtem, hogy ilyen érzéseket vált ki belőlem.
- Nehéz vagy- löktem el magamtól. A fiú sértetten szállt le rólam.
- Hát én nem erre számítottam...- mondta kínosan.
- Sajnálom Kevin. De én nem az a lány vagyok. Akit ettől ágyba viszel- kacsintottam rá szórakozva.
- Ezt még visszakapod- morogta.
- Igen? Kíváncsian várom- nyújtottam rá a nyelvem.
Majd megfogva a karját kirángattam a szobámból.

- Te itt maradsz! Míg én elkészülök- csaptam rá az ajtót.
Idegesen fújtam ki a levegőt és ingerülten túrtam bele kócos tincseimbe.
Mi lett volna ha megcsókol? Elvigyorodik és azt mondja, hogy felejtsük el. Én is csak egy lány lennék a sok közül? Belegondolni is rossz.
Kivettem a szekrényemből a fekete farmerom és a sötétkék rövidujjum, hozzá pedig egy szürke pulcsit vettem fel.
Hajamat kifésültem és hagytam, hogy vállamra omoljon. A tükör elött forgolódtam, fogalmam sincs miért. Talán Kevinnek akartam tetszeni, tényleg nem tudom. De nem szoktam ilyet csinálni.

Az ajtómon kilépve ott állt és a telefonját nyomkodta. Sötétkék farmer és fehér laza poló volt rajta. Haja tökéletesen de mégis hanyagul ágaskodott feje tetején.
Felpillantott telefonjából egyenesen a szemembe nézett.
- Mehetünk?- kérdeztem zavartan.
- Persze- rakta el a telefonját és elvette a kezemből a táskámat, ami készülődésem után akadt a kezembe.

Kinyitotta nekem a Range Rover ajtaját, majd megvárta míg beülök és az ölembe rakta a táskám amit hátrahajítottam a hátsó ülésekre, Kevin táskája mellé.
- Szóval, elmondod, hogy mit kerestél a szobámba?- fordultam felé kíváncsian.
- Téged- indította be az autót.
- Ahhhaa. Értem. Tehát engem kerestél. De tudod van csengőnk és van kezed amivel tudsz kopogni- nevettem.
- És?- kérdezte.
- Mindegy- legyintettem, majd feltekertem a hangerőt a rádión.
Épp az egyik kedvenc számom jött.
Kislányosan felsikítottam és mégjobban felhangosítottam.
Elkezdődött a szám én meg az énekessel együtt énekeltem.