Promise

Four☀

Madison Brooks

-Hahó! Mad, itt vagy?- nyitott be a szobámba Amanda.
- Aha- motyogtam, majd ráemeltem karikás szemeim.
- Jézusom Madison- futott oda hozzám.
- Mit keresel itt?- kérdeztem rekedtes hangon.
- Kevin küldött, azt mondta nem vagy jól és, hogy szükséged van rám- feküdt be mellém az ágyba.
- Amanda- szipogtam- én ezt már nem bírom!- tört ki belőlem a zokogás.
A lány magához húzott és szorosan ölelt.
- Már megint Austin a baj?- kérdezte.
- Igen. Elegem van belőle. Mindig veszekszünk és mindig én vagyok a hibás. Már elég. Feladom. Most is mintha én miattam csalta volna meg a barátnőjét- húzodtam el tőle és beletemettem az arcom a párnába.
- Felrugom. Mindig csak megbánt most azonnal átmegyek hozzá- ült fel.
- Na ezt elfelejtheted- beszéltem le róla.

Amandát sikerült meggyőznöm, hogy semmi értelme annak, hogy átmegy hozzá és beolvas neki. Most a szobámba ülünk egymással szembe és lelkizünk.
- És mi van a drága Kevinünkkel?- huzogatta a szemöldökét.
- Nem tudom. Kezdem megkedvelni- rántottam egyet a vállamon.
- Hű. Amúgy ez rendes volt tőle, hogy nem hagyta, hogy egyedül legyél- bólogatott.
- Igen az volt. De még mindig ugyan az, mint eddig volt, csak nyalizik. Nem akarom, hogy beleszeressek és utána kihasználjon akárcsak a többit- ráztam a fejem szomorúan.
- Adj neki egy esélyt. Ismerd meg és utána dönts. Ha megbánt velem gyűlik meg a baja- tolta vissza a szemüvegét az orra közepére.
- Jó. De basszus kivel fogok táncolni a szalagavatón?- jutott hirtelen az eszembe.
- Adam?- huzogatta sejtelmesen a szemöldökét.
- Hülye! Nem. Felejtsd el- mondtam neki hadonászva.
- Ki tudja? A szalagavató majd csak február végén lesz. Most még csak január eleje van. A próbák meg majd kettő hét múlva kezdődnek. Addigra bárki lehet a párod- vigyorgott.
- Tudom, hogy most Kevinre gondoltál- néztem rá gyanakvóan.
- Pontosan. Figyelj tudom, hogy nem bírod a srácot, ahogy én se. De nem is ismerjük, lehet egy aranyos gyerek akinek vannak érzései- gondolkodott el.
- Hmm, lehetséges- gondoltam bele.

Kevin lehet, hogy kedves belül, csak nem mutatja ki. De akkor is egy paraszt. Mindenkit megfektet, aztán otthagyja másnap hajnalban. Utálom az ilyet. Tuti nem volt rendes barátnője még. A barátai is csak a hírneve miatt kedvelik. Ki tudja hány olyan barátja van aki kiáll mellette a bajban. Nem tudom, de rossz bele gondolni, hogy így kihasználja a lányokat. Nem szeretnék közéjük tartozni.

☁☁☁☁☁☁☁☁☁☁☁☁☁☁☁☁☁☁Vasárnap

A szobám tele volt szorva ruhákkal. Szana- szét volt minden dobálva.
A zenét pedig hangosan üvőltettem a hangszórómból.
- Madison!- rontott be apu túlkiabálva a zenét.
- Oh, szia apu- mosolyogtam ártatlanul.
- Mi ez rumli? Bomba robbant?- nézett körbe a szobámba.
- Köbö. Nem tudom mit vegyek feeeel- hisztiztem.
- Mégis hova készülsz?- húzta fel kíváncsian a szemöldökét.
- Csak Kevinnel találkozok- legyintettem.
- Az idegesítő srác az évfolyamodból?- ráncolta a szemöldökét.
- Igen- bólintottam, majd előkotortam a fiókomból a hajvasalót.
- Hol találkoztok?- kérdezgetett.
- Egy kávézóban- pillantottam rá, majd tovább vasaltam a hajam.
- És miért csíped így ki magad?- kérdezte gyanakvóan.
Egy pillantra megállt a kezembe a hajvasaló és a tükörbe magamat bámulva gondolkoztam. Igaza van. Csak Kevinnel találkozom, ez nem egy randi lesz. Akkor miért izgulok ennyire.
- Most ezzel megfogtalak- nevetett, majd otthagyott engem a gondolataimmal együtt.

A hajam kész volt, szögegyenesen hullott a vállamra. A ruhámat is kiválasztottam. A kedvenc farmeromat és egy blúzt vettem fel hozzá. Az eredménnyel meg voltam elégedve. Az arcomra pedig egy laza sminket dobtam.
Hangos dudálást hallottam kintről, amitől megugrottam.
Felkaptam a telefonom és a pénztárcám, majd gyors léptekkel ugráltam le a lépcsőről.
- Sziaaa apu! Majd jövök- üvöltöttem neki, majd el is hagytam a házat.