Azt hinnéd, hogy egy iskolai tehetségkutató jó buli. Hát számomra nem az. Hiába jár együtt a győzelemmel a hírnév és a pénz, ha egy olyan ember lesz a duettpartnered, akit tiszta szívedből gyűlölsz. Igen. Ez ő. Jeon Jungkook. Ő az, aki megkeseríti k...
-Köszönöm, hogy vagy nekem. Azzal a szándékkal kezdett el kölzeledni felém, hogy megpuszil, ám nem számolt azzal, hogy éppen őt nézem, így a puszi az arcom helyett a számra került.
Az eszem folyamatosan azt harsogta, hogy most azonnal húzódjak el tőle, a szívem viszont még többet akart. Nem vagyok szerelmes Hoseokba, de valahogy mégis megnyugtatnak az érintései. Hobi lassan húzódott el tőlem, éppen csak egy annyira, hogy kikerekedett szemeimbe tudjon nézni. Ez nem tartott sokáig, ugyanis hirtelen ajkaimra hajolt és egy lágy csókra hívott. Nem volt erőszakoskodó. Ahogy ajkait elkezdte mozgatni, kellemes borzongás futott végig a gerincem mentén. Pilláim lassan leereszkedtek és elkezdtem engedni a bűnös vágynak, ami mindig is bennem lappangott. Élveztem-e? Igen. Nagyon. Haragudtam-e Hoseokra? Nem. Egyáltalán. Haragudtam-e saját magamra? Nagyon. És hogy miért? Fogalmam sincs. Egyszerűen utáltam magam, amiért a legjobb barátom csókja jól esett. Néhány perc múlva húzódtunk el egymástól levegőhiány miatt. Lihegve, kipirosodott arccal néztük egymást. Ezt azonban most én törtem meg. Egyik lábam átlendítettem Hoseok felett és ráültem a csípőjére. Lehajoltam hozzá egy vad csókot kezdeményezve és ő legnagyobb meglepetésemre nem tolt el magától, hanem átvette az irányítást a csók felett. Az egyik kezemmel beletúrtam selymes, narancssárga hajába, míg a másikkal átkaroltam a nyakát, ő pedig egyik ujjára felcsavarta egyik vörös tincsemet és azzal játszadozott, míg jobb kezével a combom külső felét simogatta. -Vajon miért volt olyan jó érzés, ha nem is vagyok szerelmes beléd? - nézett rám Hoseok ködös tekintettel. -Nem tudom, de én is így vagyok vele - mondtam kissé rekedtes hangon. -Most haragszol rám? - kérdezte kissé szomorkás hangon. -Jól tudod, hogy rád soha nem tudnék haragudni igazán. Magamra vagyok dühös - sütöttem le tekintetem. -Már miért kéne dühös legyél magadra? Én kezdeményeztem a csókot - emelte fel fejem az állam alá helyezett ujjaival. -De én kezedeményeztem a másodikat és mert élveztem az egész helyzetet. Szörnyű vagyok Hoseok - szemeim kezdtek megtelni könnyekkel. -Dehogy vagy szörnyű. Te vagy a legaranyosabb és a legkedvesebb lány, akivel eddig valaha is találkoztam - átölelte a vállamat és úgy szorított magához. -Imádlak Paci! - dörmögtem a vállába. -Én is téged Vöri. Egy valamit viszont meg kell beszélnünk - tolt el magától - Ígérd meg, hogy barátok maradunk! Semmi több - nyújtotta felém kisujját, én azonban lemondóan megráztam a fejem. -Ezt nem tudom megígérni - néztem mélyen sötétbarna szemeibe, amikben most nem a megszokott játékos fény csillant, hanem a csalódottság - Én nem tudok rád egyszerű barátként tekinteni. Te vagy a legjobb barátom - mosolyodtam el halványan rövid monológom végére. -Jaj te. A frászt is belém verted. Akkor azt ígérd meg, hogy legjob barátok maradunk, és nem hagyjuk, hogy ez az egész befojásoljon. -Ígérem - fontam össze kisujjamat az övével. -Azt a vackot meg vedd ki a hajadból. Sokkal szebb vagy kiengedett hajjal - nyúlt hátra és ujja köré csavarva a hajgumit levette. -Na így jobban tetszik? - igazítottam meg egy kicsit a szerteszét álló tincseimet. -Sokkal - kuncogott egyet.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
