2U (Jungkook fanfiction) BEFEJEZETT

9.rész

Eljött a már olyannyira várt hétvége, amikor a szüleim végre visszajöttek Szöulba, és végre bemutathatom nekik Jimint. Csak egyetlen szépséghibája volt az egésznek. Hogy Jungkook kierőszakoskodta, hogy velünk jöhessen. Már jó ideje sétáltáltunk hármasban a főváros utcáin, Jungkook viselkedését azonban nem igazán tudtam hová tenni. Teljesen meg volt pendülve. Izgatottan sétálgatott mindenfele, ajkait harapdálta és olyan izgatott volt, mint még talán soha.
-Csak nem pisilned kell Jeon? - kérdeztem gúnyosan, mire abbahagyta a ficánkolást.
-Nem - vágta zsebre kezeit.
-Akkor hagyd ezt abba - masszíroztam meg idegesen az orrnyergemet és újra Jiminnek szenteltem figyelmemet.
Amíg elértünk ahhoz a tömbházhoz, ahol lakunk, Jungkook legkevesebb ha tizenháromszor meg nem kérdezte, hogy ott vagyunk-e már, akkor egyszer sem. A végre már azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon feljelentenének-e állatkínzásért, ha kikötözném egy fához. Beütöttem a kódot és mind a hárman beléptünk a bejárati ajtón. A lakásunk a harmadik emeleten van, így nem igazán állt szándékunkban használni a liftet. Viszonylag gyorsan fel is értünk, így aztán kulcsomat a zárba dugva nyitottam ki a barna, fa ajtót.
-Anya! Apa! - szóltam be a tömbház lakáshoz képest nagy konyhába.
-Itt vagyunk Kincsem - jött a hang a hálószobájuk felől - Tényleg nagyon sajnálom, hogy nem tudtunk hamarabb hazajönni, de tudod jól, hogy szükségünk van a pénzre - ölelt magához.
-Tudom anya. Nem haragszok - mosolyodtam el.
-És biztos te vagy Jimin - nyújtott édesapám kezet Jungkooknak, mire mindhármunktól értetlen pillantásokat kapott.
A nevetés majdnem kirobbant belőlem, hiszen én a szüleimnek azt mondtam, hogy Jimin helyes, nem pedig olyan... Jungkookos. Éreztem, hogy Chim egy picit jobban megszorítja a kezem.
-Ömm... Apa! Ő itt Jimin - mutattam rá barátomra.
-Jaj. Kérlek ne haragudj. Csak Lisa azt mondta, hogy egy jóképű fiú a barátja, és hát mindketten azok vagytok - vakarta meg kínosan a tarkóját, majd Jimin fele nyújtotta a kezét - Én Kim Seok Jung vagyok, Lisa édesapja.
-Park Ji Min - fogadta el, de ahogy észrevettem kissé megsértődött a félreértés miatt.
-Jeon Jeong Guk - mutatkozott be ő is, apámtól viszont csak zavart pillantásokat kapott - Én vagyok Lisa duettpartnere a versenyen.
A kedélyes bemutatkozások és beszégetés végeztével a szüleim megkértek, hogy mutassam meg a szobákat. Előre siettem a nyomomban a két fiúval, akik némán követtek. Kinyitottam a folyósó jobb oldalán lévő ajtót és betessékeltem rajta Jungkookot.
-Ez lesz a te szobád. Én és Jimin a szemben lévő szobában leszünk. Ha valamire szükséged van, akkor ott megtalálsz, de előtte kopogj - tettem le a szépen megvetett ágyra az időközben rám tukmált hátizsákját, majd Jimint magam után húzva beléptünk az én szobámba.
A legelső dolog, ami az embernek szembetűnik az a rengeteg kék tárgy. Kék ágy, kék függöny, kékre festett komód és szekrények. A kék színt azonban kissé megtöri a falra ragasztott hatalmas mennyiségű poszter és plakát. Noragami, Naruto, BigBang, Wanna One, BlackPink, Dragon Ball, Shawn Mendes és még rengeteg más.
-Szép a szobád - nyúlt el Jimin fáradtan az ágyon, ugyanis tegnap egész éjjel gyakorolt.
-Köszi. Apukám rendezte be - telepedtem le mellé törökülésben ülve.
-Tudod, mostanában sokat gondolkoztam rajtunk. Tudod, ezen az egészen - fúrta enyémbe tekintetét.
-Igen? - vontam fel érdeklődve szemöldökömet, ugyanis nem tudtam, hogy mire gondoljak - Csaknem szakítani akarsz? - szorult el a torkom még a gondolatra is.
-Nem. Dehogy. Eszedbe se jusson ilyen hülyeség - tette rá kezét az arcomra - Csak nem szeretném, hogy bajod essen. Nagyon jól látom, hogy Jungkook hogy viselkedik veled, és egy picit olyan érzésem van, mintha miattam lenne ilyen.
-Már miért lenne miattad ilyen? - ráncoltam értetlenül a homlokomat.
-Talán féltékeny, amiért velem vagy együtt? - túrt bele finoman a hajamba.
-Nem hiszem. Szerintem egyszerűen csak ki nem állhat engem - feküdtem le Jimin mellé egy kis pihenés reményében. Nem volt kedvem Jungkookról beszélgetni - Pihenjünk.
Teljesen fölösleges volt ezt elmondanom, ugyanis mire kimondtam, addigra már húzta is a lóbőrt. Óvatosan felültem és miután egy lágy puszit nyomtam az arcára elsiettem a konyhába, segíteni anyának elkészíteni a vacsorát.
-Áh... Jó, hogy jössz kislányom. Megcsinálnád kérlek a Boonguh Bbangot, amíg én az előételt készítem? - forgatta meg a levegőben a fakanalat.
-Persze - mosolyodtam el, majd gyorsan bele is kezdtem a munkába.
-Na és szoktál mostanában beszélni Jinnel? - tette fel azt a kérdést, amire a legkevésbé sem számítottam.
-Hát... Néha. Miért?
-Csak érdekel, hogy hogy is álltok ti ketten - valahogy sejthettem volna, hogy erre megy ki a játék.
-Anya! Csak barátok vagyunk. Az egy dolog, hogy régen többet érzett irántam, az pedig egy másik, hogy én csak barátként tekintettem rá. Én Jiminnel vagyok együtt - sóhajtottam fel hangosan.
-Jól van na. Csak érdekelt, hogy mi is van vele, meg hogy hogy van. Na és mióta vagy együtt vele? - forgatta meg újra a fakanalat a levegőben.
-Két hete - szinte éreztem magamon már már metsző tekintetét.
-Mesélj nekem egy keveset róla - húzta tovább az agyamat.
-A neve Park Ji Min. 18 éves és Busanban született. Ő az egyedüli, aki tánc és ének szakos egyszerre - daráltam le szinte egy szuszra.
-Majd el fogok vele beszélgetni - mondta sokkal inkább saját magának, mintsem nekem.
Már egy ideje dolgoztam a hal alakú téli finomságokon, amikor valaki átkarolta hátulról a derekamat. Először azt hittem, hogy Jimin az, így megnyugodva simultam bele az ölelésbe, ám amikor megéreztem Jungkook illatát, egész testemben megfeszültem. Nem értettem, hogy miért ölel meg.
-Eressz el Jungkook! - sziszegtem a fogaim között, de szerintem nem jutott el az agyáig amit mondtam, ugyanis egy cseppet sem enyhített szorításán.
-Nem is tudtam, hogy még konyhatündér is vagy - fúrta bele arcát a nyakamba.
-Azt mondtam, hogy eressz - emeltem meg a hangerőmet.
-Jungkook igaz? - szólította meg édesanyám, mire végre leengedte a kezeit - Gyere, ülj le! Kész a vacsora. Lisa! Menj és szólj Jiminnek is - utasított.
Nem győztem neki elég hálásnak lenni, amiért megmentett a felettébb kínos szituációtól. Szinte futva mentem el az ajtóig és csörtettem be a szobába. Arra számítottam, hogy Jimin még alszik, ám amint beléptem egy izmos mellkasba ütköztem. Belenéztem azokba a lehetetlenül gyönyörű, fekete szemekbe és még a lélegzetem is elállt.
-Hova sietsz így Bae? - cirógatta meg finoman az arcomat.
-Anya megkért, hogy szóljak, hogy kész a vacsora - nyeltem egy nagyot.
Fogalmam sincs, hogy mitől jöttem ennyire zavarba.
-Hmm... Vacsora után kaphatok majd valami még finomabbat? - csillantak meg játékosan a szemei.
-De csak akkor, ha jó kisfiú leszel - húztam meg egy tincsét miután egy picit visszajött a bátorságom, majd elindultam - Kövess!
Átmentünk egymás kezét fogva a konyhába. Az addig hangosan fecsegő hármas hirtelen elhallgatott, úgy mintha éppen egy olyan dologról beszéltek volna, amiről nekünk nem szabad tudnunk. Értetlenül összeráncoltam a homlokomat és mellkasom előtt összefontam karjaimat, ugyanis gyűlölöm a titkolózást.
-Kérlek, ne is zavartassátok magatokat - vágódtam le az egyik székre Jungkookkal szemben.
Néma csendben fogyasztottam el vacsorámat és közben hallgattam a szüleim és a fiúk társalgását. Egyikük sem szólt hozzám, vagy ha éppen én akartam volna megszólalni, akkor szándékosan olyan témáról beszéltek, amihez én nem tudok hozzászólni. A szüleim szokásos kérdései elmaradtak és rám sem hederítettek. Jimin néha megsimogatta a combomat éreztetve, hogy ő azért még figyel rám.
-Ki készítette a desszertet? - falatozott jóízűen apukám.