2U (Jungkook fanfiction) BEFEJEZETT

16.rész

Döbbenten figyeltem a vetítővásznon feltűnő jeleneteket és képeket. Az egyik pillanatban még a síneken térdelő Taet láthattuk, a következőben a vonaton ülő és bambuló Jungkookot, azután pedig a szintén közlekedési eszközön álló Namjoont. A videó tökéletes összhangban volt volt a zenével és a szöveggel. Az egész annyira más volt, mint ahogy azt elképzeltem. Folyamatosan csak kapkodtam a fejem a történések között. Jungkook mellettem nagyon jól szórakozott meglepettségemen és zavarodott arckifejezésemen, ugyanis folyamatosan vigyorgott és kuncogott. Jónéhány gyanakvó pillantást kaptam javarészt olyanoktól, akik ismernek. Egyáltalán nem próbálták elrejteni azt, hogy mennyire nem tetszik nekik az, hogy a BTS-el dolgozok együtt.
-Hogy tetszik? - éreztem meg két kezet a derekamon.
-Te intézted így? - néztem fel a még mindig jó kedvében lévő Jungkookra.
-Tudtom szerint csak én hallottam korábban tőled. Felvettem amikor zongoráztad és megmutattam Namjoonnak. Úgyra hangszereltük, kibővítettük, tökéletesítettük a dalszöveget és voila! Kész is a Spring Day - tárta szét karjait.
-Egyszerűen imádom Kook - ugrottam hirtelen a nyakába.
Egy pillanatig sem habozva ölelt magához erős karjaival. Megborzongtam ahogy először forró leheletét, majd ajkait éreztem meg a nyakamon. A boldogságtól kissé homályos tudatommal még érzékeltem ahogy egy végzős lány felhorkan mellettünk, így kibontakoztam Jungkook szorításából és felé fordultam.
-Tán valamilyen problémád van? Valami nem tetszik? - vontam fel fél szemöldököm a sötétkék, dühös szempárba fúrva tekintetem.
-Szállj le Kookról! - sziszegte már vöröslő fejjel.
-Már miért tenném? - kezdtem egyre inkább elérni a tűrőképességem és türelmem határát.
-Mondjuk mert a pasim már majdnem másfél éve? - vigyorodott el gúnyosan.
Nem akartam elhinni. Jungkook itt játszadozik velem, amikor éppen jár valakivel? És ennek pont most kell kiderülnie, amikor már kezdenek tisztázódni az érzéseim. Ennyire szerencsétlen is csak én lehetek. Tudhattam volna, hogy hiba volt beleszeretnem. Folyamatosan a fejemben visszahangzott az az egy kérdés, amit a Jiminnel való szakításom után feltettem neki. "Kook! Neked van barátnőd?". Akkor olyan határozottan vágta rá válaszképpen a nincs szót, hogy el is hittem. De nézzünk csak rá!

Hogy is gondolhattam akkora sületlenségre, hogy pont egy ilyen srácnak nincs barátnője? Hogy pont egy ilyen lánnyal jönne össze, mint amilyen én vagyok? Már könnyektől fátyolos szemekkel néztem fel a teljesen lesokkolt fiúra, aki úgy tátogott kettőnket bámulva, mint egy hal. Meg sem próbáltam elrejteni csalódottságomat. Egy határozott lépéssel kikerültem Jungkookot, és szándékosan megütve vállát sétáltam ki a tornateremből. Lépteim hangja betöltötte a kihalt folyósókat és szipogásom egyre inkább hangosodott.
-Lisa! - hallottam egy kiáltást a hátam mögül, ám azzal mit sem törődve szedtem tovább lábaimat - Lisa! Állj már meg a fenébe is! - ragadta meg a csuklómat és erőteljesen visszarántott annál fogva.
-Mit akarsz Kook? Menj vissza nyugodan a csajodhoz! Nem akarok közétek állni - próbáltam meg eltolni magamtól szabad kezemmel, de ő meg sem moccant.
-Kérlek hallgass végig! Areum nem jelent számomra már semmit. Csak barátként tekintek rá - lépett közelebb hozzám.
-Ja. Persze. Mert minden barátod csakúgy bejelenti, hogy jártok azelőtt a lány előtt, aki szerelmes beléd - vittem feljebb a hangerőmet.
Azonnal meg is bántam ahogy kiejtettem a szavakat. Gondolatban már legalább háromszor felpofoztam magam a meggondolatlanságom miatt, amikor a szorongatás gyengült a csuklóm körül.
-Mit mondtál? - vonta fel az egyik szemöldökét.
-Semmit - ráztam meg a fejem - Most pedig eressz és menj a barátnődhöz nyalakodni!
-Te tényleg a füleiden ülsz? - förmedt rám egyre ingerültebben - Az ég egy adta világon semmit nem jelent már számomra. Ma este akartam szakítani vele - lassan lejjebb csúsztatva kezét összekulcsolta ujjainkat, de én heves tiltakozásba kezdve kezdtem rángatni végtagomat.
-S ezt most higyjem is el? - forgattam meg a szemeim.
Erőteljes mozdulataimnak hála végre ki tudtam szabadulni és olyan gyorsan kezdtem el szaladni a szobám fele ahogy csak bírtam. Csakhogy nem számoltam azzal, hogy ezt Jungkook nem fogja nekem ilyen könnyen hagyni. Már majdnem a célomnál voltam, amikor megbotlottam. Na és hogy miben? Hát természetesen az ő lábában. Összeszorított szemekkel vártam a padló és testem közötti közvetlen és fájdalmas kapcsolat létrejöttét, ám az elmaradt. Helyette két izmos kar tartott meg és húzott vissza.
-Ne haragudj, de másképp nem igazán tudtalak megállítani. Mostmár meghallgatsz végre? - fordított magával szembe.
Ezután már nem igazán volt kedvem ellenkezni, így egy apró bólinás kíséretében jeleztem, hogy kezdheti a kis meséjét.
-Én és Areum majdnem másfél éve vagyunk együtt. Tavaly, a tanév elején jöttünk össze Namjoon egyik bulijában. Seggrészegek voltunk mind a ketten, úgyhogy egyéjszakás kalandra készültem. Csakhogy valamilyen csoda folytán beleszerettem. Ő volt az első olyan lány, aki nem csak a farkam miatt kedvelt - mutatott le az ágyékára - Viszont az idő múlásával kopni kezdtek érzéseim és már nem éreztem iránta többet testi vágynál. Aztán tetézte ezt az, hogy a fülembe jutott, miszerint végig megcsalt egy vele egykorú sráccal. Azt hittem, hogy ha ez megtörténik ki fogok akadni és szétverem mind a kettőjüket. De nem így történt. Teljesen hidegen hagyott amikor megtudtam. Na és hogy miért? - simogatta meg az arcomat - Mert már rég másba voltam szerelmes. Egy olyan lányba, aki milliószor többet érdemelt volna nálam. Gyűlöltem, hogy olyant szeretek, akinek soha nem fogok tudni megfelelni. Megpróbáltam megutáltatni magam vele, folyton bántottam és amikor csak tudtam keresztbe tettem neki. De ő egy pillanatig sem volt velem bunkó. Én nem akartam őt bántani, nem akartam neki fájdalmat okozni. Aztán valami megváltozott. Beláttam, hogy semmi értelme nincs annak amit teszek, hogy a saját érzelmeim ellenem fordultak és már nem tudom őket kordában tartani. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, viszont nem akartam Areum szívét összetörni, ugyanis megbánta, hogy megcsalt engem. Csakhogy tudtam, hogy előbb vagy utóbb választás előtt fogok állni. Az eszemre hallgassak, ami folyton azt harsogja, hogy maradjak egy olyan lánnyal , aki iránt semmit nem érzek, vagy a szívemre, ami azt súgja, hogy rohanjak annak a karjaiba, akit igazán szeretek.
Tágranyílt szemekkel bámultam a teljesen komolyan magyarázó Jungkookot. Újra felgyulladt bennem a remény lángja, hogy talán én vagyok az akit szeret, hogy ezért volt velem olyan szemét mindvégig. Csakhogy ott van a másik oldal, ami miatt teljesen összetörhetek. Annyi más nálam sokkal szebb és tehetségesebb lány jár az iskolánkba. Újra megfogta a kezem, csakhogy ezúttal nem állt meg az oldalam mellett, hanem felvezette azt a szívéhez. Azonnal melegség áradt szét testemben, ahogy megéreztem összevissza kalimpáló dobbanásait.
-Életemben először a szívemre hallgattam. Érzed ezt Lisa? Érzed ahogy dobog? - lassan bólintottam egy bizonytalant, ugyanis a legkevésbé sem értettem, hogy miért teszi azt, amit - Érted dobban. Valahányszor meglátlak úgy érzem, hogy ki tudna ugrani a helyéről. Te vagy az a lány, akit szeretek. Érted kelek fel minden egyes reggel, te vagy az első gondolatom ébredés után, és te vagy az utolsó, amikor még ébren vagyok.
Érzetem ahogy végigfolyik az arcomon egy kósza könnycsepp, amit nem sokkal később több tucatnyi követett még. És ekkor értettem meg igazán, hogy miért mondják azt, hogy az élet egy hullámvasút. Néhány perccel ezelőtt még amiatt sírtam, hogy az a fiú, akibe szerelmes vagyok hazudott nekem, most viszont örömömben sírok, mert viszont szeret. Kissé reszketeg kezemmel megsimogattam a mellkasát és fátyolos tekintetemet rávezetve mélyedtem bele sötétbarna szemeibe. Szólásra nyitottam ajkaimat, hogy elmondjam, mennyire szeretem minden hibája és hülyesége ellenére, de ő mutatóujjával belém folytotta a szót.
-Nem kérek tőled semmit. Nem kérem, hogy válassz, hiszen az egyik oldalon állok én, a másikon meg Jimin, és meg tudom érteni, hogy miért voltál vele együtt. Csak hagyd, hogy melletted lehessek.
Ezúttal nem próbáltam meg ellenkezni, hanem szó nélkül hagytam, hogy magához öleljen. Arcomat belefúrtam nyakába és mélyen magamba szívtam kellemes illatát. Úgy szorongatott, mintha bárki más meg tudott volna kaparintani az ő közelében.
-Van kedved visszamenni? - kérdezte megnyugtató hangon, én azonban megráztam a fejem, ugyanis semmi kedvem nem volt az emberek tekinetétől kísérve átbulizni az éjszakát - Ahogy látom fáradt vagy. Menjünk inkább a szobátokba.
Ki akartam bontakozni karjai közül, de ezt nem engedte meg. Egyetlen mozdulattal felkapott és a barnára festett ajtó fele kezdett vinni. Átkarolva nyakát kezdtem el szemlélni az arcát, amin csak ekkor véltem felfedezni egy alig észrevehető, kis heget.