Hoseok ígéretét betartva kézségesen segített a jegyzeteim felkutatásában, de azokat mintha a pénzzel együtt a föld nyelte volna el. Az egészet még tetézte Jungkook távolságtartó és ellenséges viselkedése is, ami miatt péntek reggel, a verseny előtt végleg betelt a pohár.
-Te most komolyan azért haragszol rám, mert nem rohantam azonnal hozzád? - kereszteztem magam előtt karjaimat, amikor már a színpad mögött álltunk.
-Nem - morogta az orra alatt - Azért vagyok dühös, mert nem látod a fától az erdőt.
-Hogy mit csinálok? - vontam fel érdeklődve a fél szemöldökömet - Kérlek, mesélj még!
-Tényleg ennyire nem látod, hogy téged mindenki csak kihasznál? - csattant fel teljesen kikelve magából.
-De igen. És te pont ezt teszed - böktem rá a mellkasára.
-Még hogy én? Én használlak ki? Hát te tényleg vak vagy - kiabált tovább velem hevesen gesztikulálva.
-És mégis miért? Folyton azt hangoztatod, hogy szükséged van a pénzre. És ha én most azt mondom, hogy kiszállok? - a vérnyomásom már az egekben volt, annyire ingerült voltam.
Nem gondoltam komolyan a legutolsó kérdésemet. Szükségem van Jungkookra és folyton növekvő büszkeségem ellenére is képes vagyok bevallani, hogy nélküle semmire sem mennék. Amikor tudatosult benne, hogy mit is mondtam, dühe elpárolgott és úgy nézett rám, mint egy szomorú házikedvenc, ami valami rosszat tett.
-Ne! - emelte fel védekezően a kezeit - Én...egyedül nem tudom ezt végigcsinálni - sóhajtott fel lemondóan, ugyanis ezt a vitát elvesztette.
-Olyan nehéz volt ezt bevallani? - mosolyogtam rá.
-Igen - forgatta meg a szemeit és közelebb lépett hozzám.
A hirtelen közelsége miatt teljesen zavarba jöttem, ezért oldalra fordítottam a fejem és a falat kezdtem tanulmányozni, mintha az olyan nagyon érdekes lett volna. Halkan felkuncogott és állam alá nyúlva rákényszerített, hogy a szemeibe nézzek.
-Veled még veszekedni is szeretek - vigyorodott el, és szinte ordított róla, hogy mennyire élvezi a helyzetet - Lisa én...szeretlek - ejtette ki a szavakat ajkai közül kis hezitálás után.
-Én is téged Playboy - simogattam meg puha tincseit.
Életemben először éreztem azt, hogy meg akarom csókolni. De talán pont emiatt a félénkségem miatt nem kezdeményeztem. Ahogy egyre közelebb hajolt hozzám, úgy egyre szaporábban kapkodtam a levegőt és a szívverésem is felgyorsult. De minden hiába történt, ugyanis amikor ajkai már súrolták az enyémeket, kissé oldalra fordult és egy apró puszit nyomott az arcomra.
-Mi következünk - suttogta a fülembe és egy pajkos mosoly kíséretében elkezdett húzni a színpad fele.
Ezúttal egy kényelmes, de mégis elengáns ruha mellett döntöttem, hogy jól érezzem magam benne, ugyanis a mai versenyen előadott produkciónk különleges.Most először fogunk énekelni és táncolni egyszerre. Mindketten megkaptuk a fejmikrofonjainkat és onnantól rajtunk múlt az egész. Mike Posner Save Your Goodbye dalát én nem mondanám túl nehéznek, de a tánc jelentősen megnehezíti a hangok tiszta kiéneklését. Bíztatólag rámosolyogtam Jungkookra, mert egy picit mintha ideges lett volna. Egy pörgős és dinamikus zenéhez ugyanolyan tánc passzol, így mindketten próbáltuk tartani a lépést és a hangmagasságot is. Ez sajnos a próbák alatt egyszer sem sikerült, de most valahogy egészen másképp alakult minden. Itt nem volt helye sem félrelépéseknek, sem hamis hangoknak.
YOU ARE READING
2U (Jungkook fanfiction) BEFEJEZETT
FanfictionAzt hinnéd, hogy egy iskolai tehetségkutató jó buli. Hát számomra nem az. Hiába jár együtt a győzelemmel a hírnév és a pénz, ha egy olyan ember lesz a duettpartnered, akit tiszta szívedből gyűlölsz. Igen. Ez ő. Jeon Jungkook. Ő az, aki megkeseríti k...