2U (Jungkook fanfiction) BEFEJEZETT

14.rész

Szörnyen alakult a múlt hetem első fele. Azt hittem, hogy legalább ebben az egy hetes vakációban leszállnak rólam, de nem így történt. Ma Rin folyamatosan zaklatott, hogy jól vagyok-e, beszéltem-e Jiminnel, meg ilyenek. Természetesen nem. Eszem ágában sincs beszélni azzal a seggfejjel. Egyetlen pozitívuma volt a szakításunknak, mégpedig az, hogy egyre közelebb kerültünk Jungkookkal egymáshoz. Sokkal kedvesebb és törődőbb lett, főleg amióta elmondtam neki mindent. Szerintem mostmár az ember el sem hinné, hogy év elején még utáltuk egymást. Olyannyira közel kerültünk egymáshoz, hogy elhívtam hozzánk a minivakációnk hétvégéjére.
-Jungkook-ah - szóltam oda az asztalnál telefonozó fiúnak, miközben készítettem a mai ebédet.
-Igen? - hallottam válaszát, de pontosan tudtam, hogy fel sem nézett a kütyüjéből.
-Hogy fogom túlélni a bált? Jiminnel kell táncoljak - sóhajtottam fel hangosan.
-Emiatt nem kell aggódnod. Eltáncolod vele és az este további részét velem fogod tölteni - mondta megnyugtató mély orgánumú hangján.
Még legalább öt percig dolgozhattam, amikor megéreztem két kezet a derekamon. Megborzongtam, amikor kezei előre vándoroltak a pólóm alá, mellkasa pedig a hátamnak préselődött. Az arcom legalább három árnyalatnyival vörösebb lett, ahogy ajkait hozzáérintette a nyakamhoz.
-Mit készítesz konyhatündér? - suttogta bőrömbe.
-Bolognai spagettit, Kimchit és amerikai palacsintát - mosolyodtam el halványan.
-Ha csak feleolyan finom lesz, mint te vagy, akkor már elégedett leszek - mondata végén cseppet sem szégyellősen beleharapott a számár felkínált bőrfelületbe, minek hatására egy elakadózó sóhaj tört elő torkomból.
-Yeongdongsaeng! - jelent meg az ajtóban Jin, én pedig arrébb löktem Jungkookot - Segítsek?
-Ha szeretnél Jinie - mosolyogtam rá és nekiláttunk a további munkálatoknak.
Meglepőtem azon, hogy Jin mennyire ügyes a konyhában, amiatt meg már pláne leesett az állam, hogy Kook is jött segíteni. Leosztottuk a feladatokat olyan formátumban, hogy én feleltem a palacsintáért, Jin készítette a Kimchit, míg Jungkook a spagettivel foglalatoskodott. Csak hárman voltunk, mert a szüleimnek hirtelen nagyon fontos dolguk akadt. A főzés és úgy összességében az egész hétvége jó hangulatban telt el, félig meddig még sikerült is elfeledtetniük velem azt, ami köztem és Jimin között történt.
Csakhogy egyszer minden jónak vége szakad. Eljött a hétfő és azzal együtt a kimerítő és most sokkal inkább kellemetlen táncórák. Idegesen trappoltam be a terembe Hoseokkal az oldalamon és szándékosan kerültem Jimin tekintetét.
-Csak ügyesen - nyomott Hoseok egy puszit az arcomra, majd már el is sietett táncpartnere felé.
-Szia Jimin - léptem mellé és rosegold haját kezdtem el vizsgálgatni.

-Szia Ja..., akarom mondani Lisa - köszörülte meg a torkát - Figyelj! Szeretnék tőled bocsánatot kérni. Én ször... - kezdett bele bocsánatkérésébe, de én félbeszakítottam.
-Te figyelj Chim! Nem vagyok kíváncsi a hablatyolásodra. Ami történt, megtörtént. Úgy sem tudnád visszafordítani. Egyszerűbb lesz, ha nem is szólunk egymáshoz - emeltem fel a kezem.
-De azért még barátok úgy-e lehetünk? -nézett rám hatalmas kiskutya szemekkel, amiknek nagyon jól tudja, hogy nem tudok ellenállni.
-Felőlem - vontam meg hanyagul a vállam.
-Na elég lesz a beszélgetésből - nyitott be a terembe a tánctanár - Vegyétek fel az alapállást és kezdhetitek is.
Kissé szorongva tettem rá kezem a vállára, míg ő megfogta a derekam és szorosan magához láncolt. Magamon éreztem szinte már metsző tekintetét, de nekem nem állt szándékomban ránézni. Együtt lépkedtünk a lassú zenére egészen addig, amíg meg nem szólalt.
-Milyen színű ruhában leszel péntek este? - simogatta meg az oldalam, a mozgásom pedig teljesen merevvé vált.
-Kékben. Miért? - feszítettem be állkapcsomat.
-Szeretnék összeöltözni veled - szinte láttam magam előtt a fején szétterülő önelégült vigyort.
Nem reagáltam rá semmit, hiszen nem szólhatok bele, hogy mit tesz és mit nem. Irritált ez a tenyérbemászó viselkelkedés, főleg azok után, hogy megcsalt anélkül, hogy tudta volna az igazságot. Az a mint elemésztő keserűség és undor, amit éreztem valamelyest enyhült Jungkooknak, Jinnek és Hoseoknak köszönhetően, de még mindig bennem lappangott. Addig agyaltam, hogy észre sem vettem, hogy lejárt már a két óra. Felszusszanva, megkönnyebbülten engedtem el Jimint.
-Szép munka srácok - nézett végig rajtunk a tanár - A felállást és a térfomát holnap fogjuk megbeszélni - csapta össze tenyereit - Most pedig mehettek.
Rögtön a zuhanyzó fele vettem az irányt, majd miután lemostam maganról minden szennyet, indultam is a következő óráimra.
Az estéim nagyrészében Jungkookkal gyakoroltuk a versenyre kapott All Of My Life című dalt. Rengeteget beszélgettem Ma Rinnal, aki folyamatosan éreztette velem, hogy mellettem van és nem hagy magamra akkor sem, ha teljesen magam alatt vagyok.
-Csak nekem tűnt fel, hogy Jungkook valahányszor ahhoz a részhez ér, ahol azt kell énekelje, hogy "You are all of my life" mindig rád néz? - fetrengett szobatársam az ágyán.
-Áh. Biztos csak képzelődtél - legyintettem egyet lemondóan.
-Jó szemeim vannak az ilyesmihez - vigyorgott rám mindenttudóan.
Nem igazán akartam elhinni neki, amit mondott. Ugyan tényleg többször próbált Jungkook már megcsókolni, de az nem jelent még semmit. Az az igazság, hogy mostanáig még meg sem figyeltem jobban a fiú kinézetét. Hibátlan, világos bőr, gyönyörű, sötétbarna szemek, puha, szintén barna haj, dús, cseresznyevörös ajkak, tökéletes, izmos test. Ezek a külsejének főbb jellemzői és rá kellett jönnöm, hogy minden korábbi bukósága ellenére is piszkosul helyes.
Másnap reggel ismételten Ma Rin vett kezelésbe. Egy gyönyörű, de mégis szolid sminket varázsolt arcomra, és egy nagyon szép, kissé elegáns frizurát is alkotott. A lila ruhámat még előző este kiválasztotta nekem Hoseok, így már csak annyi dolgom volt, hogy megvárjam Jungkookot.