2U (Jungkook fanfiction) BEFEJEZETT

20.rész

-Nehogy most ájulj el! - rázogatott meg a vállaimnál fogva Jungkook.
-Öt perc - motyogtam teljesen sokkos állapotban.
-Mi van? - ráncolta zavarodottan a homlokát.
-Öt kibaszott perc múlva megtudjuk az eredményeket Jungkook! - néztem rá kétségbeesetten.
Már lejárt az összes szóló és duett is. Így visszagondolva az elmúlt három órára és annak történéseire, végtelenül büszke vagyok. Minden a lehető legtökéletesebben alakult. Mindenki beleadott apait anyait, és egy tisztességes megmérettetés alakult ki, amiben öröm volt részt venni. Szinte el sem tudom hinni, hogy több hétnyi kemény munkának és versengésnek lesz ma vége.
-Kook! - a hangom kissé megremegetett, ahogy kiejtettem a nevét.
-Hmm? - jelezte nekem, hogy rám figyel.
-Szerinted lehet esélyünk a győzelemre? - fogtam meg szórakozottan az egyik kezét, és próbáltam elterelni figyelmem a nyomasztó gondolatokról.
-Micsoda buta kérdés ez? Mégis hogy a csudába ne lenne? Mi minden tőlünk telhetőt megtettünk - emelte fel fejem az állam alá nyúlva.
Szavai megnyugtatták zavaros lelkemet és gondokban tobzódó tudatomat. Arcomra apró mosoly kúszott, ahogy belegondoltam abba, hogy honnan is jutottunk el ideáig. A folyton marakodó, egymás életét megkeserítő páros az együtt töltött idő hatására átalakult valami egészen mássá. Boldog és szerelmes fiatalok lettünk.
-Énekelsz nekem valamit? - simogattam meg az arcát.
-Persze - megköszörülte torkát és bele is kezdett az éneklésbe.

"Fogd meg a kezem, s ne engedd el!
Pihenj le az útvesztőben!
Engem sosem fogsz elveszíteni
A szerelem útvesztőjében!

Fogd meg a kezem, s ne engedd el!
Gyere hozzám közelebb!
Sosem nélkülözhetjük egymást
A szerelem útvesztőjében!"

Hangja olyan lágy volt, mintha csak selymet érintettek volna a bőrömhöz. Hogy lehettem olyan hülye, hogy nem akartam vele énekelni? Végülis nagyon örülök, hogy így alakult, és nem másnak lettem a duettpartnere.
-Emlékszel, hogy amikor megtudtuk, hogy együtt kell dolgoznunk szűzkurvának neveztél? - kuncogtam fel halkan.
-Tudtom szerint te sem voltál sokkal jobb - vigyorodott el gúnyosan - Majdnem három hétig hímringyónak nevezett az egész iskola.
-Így visszatekintve nevetünk rajta, pedig akkor képes lettelek volna leütni a bájgúnár és perverz beszólásaid miatt.
-Ezt nem is tudtam - húzta el a száját - Miért nem szóltál, hogy zavarnak?
-Mert akkor abbahagytad volna? - vontam fel kétkedve az egyik szemöldököm.
-Biztos, hogy nem - röhögött szembe velem.
-A döntősök jöjjenek a színpadra! - szóltak hátra.
Egy gondterhelt sóhaj kíséretében belekaroltam Jungkookba és együtt léptünk ki a reflektorfénybe iskolatársaink, tanáraink és a meghívottak tekinteteinek kereszttüzébe. Kissé bátyatagon összemosolyogtam Hoseokkal, Jiminnel, Chanyeollal és Chiuval. A torkomban keletkezett gombóc egyre csak nőni kezdett, ahogy a zsűrire néztem. Mindannyian koncertszervezők, egyetemi tanárok, idolok, vagy éppen stylistok. A nagy kérdés az lehet, hogy mire ez a nagy felhajtás. Ennek az egésznek több oka is van. Eljöttek különböző kiadók igazgatói és képviselői gyakornokat toborozni, egyetemi tanárok ösztöndíjakat kiosztani, valamint szerintem az sem elhanyagolandó információ, hogy az a bizonyos koncert, ami a győzelemmel együtt jár a Gocheok Sky Domeban lesz megszervezve több mint tizenötezer ember jelenlétében.
Jin természetesen ott ugrált és integetett az első sorban Ma Rin, Taehyung, Yoongi és Namjoon társaságában. Mindannyian pártatlanok maradtak a versenyt illetően, így ők mindenképp örülni fognak az eredmény hallatán.
-Drága döntőseink! - állt meg tőlünk nem messze az igazgató egy mikrofonba beszélve - Hosszú hetek állnak mögöttetek és mindannyian keményen dolgoztatok. Volt olyan páros, akiknek akaraterejük és teljesítményük megtörhetetlen volt, viszont voltak olyanok is, akik kishíján kiestek. Tudom, sokszor elmondtuk már a tanártársaimmal, és már nagyon klisésen hangozhat, de ez az igazság. Nagyon büszkék vagyunk rátok, és higyjétek el, hogy még a mai nap folyamán mindannyian fogtok jó híreket kapni. Szeretnénk megköszönni nektek a részvételt, hogy ennyire szorgalmasak és alázatosak maradtatok a legvégéig. Nem is szaporítanám tovább a szót. A zsűri a legjobbnak...
Hallottam, ahogy Jungkook élesen beszívta a levegőt és a tenyere elkezdett izzadni. Mivel magassarkúban majdnem olyan magas vagyok mint Kook, így elég volt csak oldalra fordítanom a fejem, hogy az arcára nyomhassak egy apró puszit. Hirtelen ledermedt, izmai megfeszültek és kissé zavartan nézett rám. Tudtam, hogy nem fog egy ilyen közvetlen és nyilvános érintésre számítani tőlem. Bíztatólag rámosolyogtam, ugyanis innentől már nem tehetünk semmit. Kívülről talán magabiztosnak tűnhettem, de belül már rég toporzékoltam és sírtam az idegtépő várakozás miatt.
-...Park Chanyeolt és Park Jimint válaszotta - mondta ki a két nevet az igazgató.
Mindketten csak álltak teljesen lefagyva és hol ránk, hol a zsűrire, hol pedig egymásra néztek. Ahogy találkozott a tekintetem Jiminével, egy kósza könnycsepp gördült végig helyes arcán. Egy részről csalódott voltam mivel úgy éreztem, hogy elbuktunk, másrészt viszont boldogság gyülemlett fel bennem, ahogy szemléltem örömkönnyeit. Már készültem arra, hogy gratuláljak nekik, amikor az igazgató újra megszólalt.
-Elnézést kérek! Egy pici hiba csúszott be, ugyanis Jimin és Chanyeol valójában harmadik helyezést értek el. Mégegyszer sajnálom. Az én hibám volt - lengette meg frusztráltan a kezében tartott lapot.
Hitetlenkedve néztem össze Jungkookkal. Mindketten azon gondolkodtunk, hogy hogy lehet ekkora hibát véteni egy ilyen verseny keretein belül. Tányér nagyságúra nyíltak szemeim, amint eljutott tudatomig, hogy még van esélyünk. A nemrégiben eltűnt idegességem újra jó barátként köszönt rám.
-Mostmár ténylegesen a győztes nem más, mint Jeon Jungkook és Elisabeth Smith. Gratulálunk!
Olyan hirtelen zárt duettpartnerem a karjai közé, hogy időm sem volt reagálni. Már attól féltem, hogy letépi rólam lenge, fekete ruhám, annyira görcsösen szorongatta az anyagot. Vállai rázkódtak, ahogy mindenki szeme láttára, arcát nyakamba fúrva kezdett el pityeregni.
-Ne sírj Jungkook! - simogattam a haját megnyugatóan, pedig én is már a sírás vékony mezsgyéjén egyensúlyoztam.
-El sem tudod hinni, hogy mennyire boldog vagyok most - motyogta.
-Bangtan ölelés! - futott fel a színpadra Jin, és felkiáltása után nem sokkal máris a hét fiú gyűrűjében találtam magam.
Hoseoknak esze ágában sem volt elengedni. Úgy szorongatott, ahogy a kisgyerekek szokták a plüssmacijaikat. Kitörő örömmel fogadtam az összes gratulációt, ölelést és puszit. Aztán jött aminek jönnie kellett. Az énektanár a kezembe nyomta a borítékot, amiben ott pihent 139395 Won. Ekkor már én sem bírtam visszafogni a könnyeimet. Csendesen szipogva készültem távozni, amikor valaki megragadta a karomat és visszahúzott.
-Hova sietsz ennyire? Még nem is ünnepeltünk - pördített meg Jungkook, és szinte megbabonázva nézte, ahogy ruhám szoknyarésze meglibben.
-Na és mivel szeretne ünnepelni az uraság? - vigyorodtam el, ő pedig ujjaival végigcirógatta arcom bőrét.
-Táncoljunk! - húzott be a már javában ringatózó tömegbe.
Ahogy kezeit rávezette derekamra, úgy váltott át a zene, én pedig akárhogy is próbáltam leplezni meglepettségemet, nem ment. A hangszórókból először Taehyung hangját lehetett hallani, majd őt sorban követte Jungkook, Jin és Jimin.
-Mi ez a dal Kook? - vezettem rá tekintetem a sejtelmesen mosolygó srácra.
-Ez a legújabb közös munkánk. A címe The Truth Untold. Talán egyszer hallhatod majd az egyik albumunkon is - kacsintott rám.