2U (Jungkook fanfiction) BEFEJEZETT

7.rész

-Most pedig szeretnénk hivatalosan is kérni egy nagyon jó barátunk segítségét - vette át újra a szót Namjoon - Kérlek gyere fel hozzánk a színpadra Lisa.
Néhány pillanatra teljesen lefagytam és éreztem magamon a már már metsző tekinteteket, majd óvatos léptekkel elindultam a többiek fele.

Kissé zavartan lesütöttem a szemeimet, amikor felérve Jimin megfogta a kezem. Úgy álltam be közé és Namjoon közé, mintha a halálos ítéletemet várnám. Mindannyian felém fordultak és úgy nézetek rám, mintha én lennék minimum a Megváltó.
-Szeretnénk a segítségedet kérni. Szükségünk van egy "asszisztensre", aki segítene nekünk a dalszövegírásban és a komponálásban, hiszen elég kevés időnk van. Főleg nekem és Yoonginak, mivel mi végzősök vagyunk. Elvállalnád a feladatot? - végignéztem a mellettem álló hat tagon, ők pedig hatalmas kutyusszemekkel bámultak engem. Természetesen Jungkook kivételével.
-Hmm...Nem is tudom - vakartam meg a tarkómat úgy, mintha egy pillanatra is el kellene gondolkodnom a válaszomon - Persze, hogy elvállalom - vigyorodtam el.
-Csoportölelés - kiáltotta el magát Tae, én pedig öt fiú gyűrűjében találtam magam.
Kis híján összeroppantottak. Kicsit rosszul esett, hogy Jungkook csak állt és dühös pillantásokat küldött felém. Hoseok egy puszit nyomott a fejem búbjára, és Jimintől loptam egy csókot, amit a matektanárnő hangja zavart meg.
-Nagyszerű. Mindenki szeret mindenkit, de el kellene vegyétek a borítékokat - lengette meg a kezében szorongatott, szép kézírással díszített tárgyakat.
-Majd én - mosolyodtam el és elvettem a felénk tartott tárgyakat - Namjoon... Jimin... Tae... Hobi... Jungkook - ahogy kimondtam a neveket, úgy mindenkinek odaadtam a sajátját.
Komótos léptekkel odasomfordáltam Jungkookhoz és lepillantottam a lapra.

"Charlie Puth, Selena Gomez: We Don't Talk Anymore"

-Király - mosolyodtam el, hiszen nagyon szeretem ezt a dalt.
-Lisa - hallottam meg magam mellől Jimin kellmes, magas hangját és felé fordultam - Mik azok a nyomok a csuklódon?
Na most légy okos Lisa. Mi az istent tudnék beadni neki? Mégsem mondhatom el az igazságot, hogy Jungkook miatt van, hiszen akkor bajba kerülhetnek.
-Túl erősen szorítottam rá a karperecemet. Semmi több - mosolyodtam el, fenntartva a látszatot, miszerint minden rendben van - Most ha nem baj, akkor én megyek. Fáradt vagyok.
Fogjuk rá, hogy gyors búcsúzkodás után (Hoseoktól mindig nehéz elbúcsúzni) elmentem átöltözni és dolgozni a Butterfly című dalomon.

"Will you please stay by my side
Can you promise me and try
If I let go of your hand, you'll fly away
I fear, I fear for that

Stay and for you I'll stop time
So this moment never dies
But if it will become
Something that's lost
Then will I lose you too?

Butterfly, like a butterfly-y
Like a butterfly, bu-butterfly
Don't fly

Butterfly, like a butterfly-y
Just like a butterfly, bu-butterfly
Don't fly"

A telefonom hangja miatt megállt a tollam a papíron. Kezembe vettem és elmosolyodtam. Hiába volt egy rövidke üzenet, nagyon jól esett, hogy gondolt rám.

Jinnie 👑🎤💞
Szia. Küldesz egy képet? Szeretnélek látni 🙊❤

Gondolkoztam, hogy vajon milyent küldjek, aztán végülis arra jutottam, hogy jó lenne tudnia arról, hogy együtt vagyok Jiminnel. Azt a képet küldtem el, amit vasárnap készítettünk a kilátón, aztán vártam a reakcióra. Néhány perc elteltével elkezdett villogni Jin képe a telefonom kijelzőjén, jelezve, hogy szeretne videóhívást kezdeményezni.
-Szia Vörös - vigyorgott velem szembe, mint mindig most is tökéletes külsővel.
-Helló.
-Ahogy észrevettem bejöttek a tippjeim Jiminnél - ingatta meg a fejét.
-Igen - mosolyodtam el halványan - Na várj! Te meg mégis honnan ismered Chimet?
-Tudod, hogy régen elé sokat költöztünk. Néhány hónapig laktunk Busanban is és ott barátkoztunk össze - emelte fel az egyik mutatóujját amolyan mindenttudó stílusban - Plusz a baráti társaságod zömét ismerem. Így lettem én a hetedik tag a BTS-ben.
-Mi a franc? De mégis hogyan aés mikor? - tátottam el a számat - Miért nem mondták el nekem?
-Én kértem meg őket, hogy ne mondják el neked. Én szerettelek volna meglepni a hírrel - hadarta el szinte egy szuszra - Na? Örülsz neki?
-Nagyon. És azt tudtad, hogy én leszek a segítőtök? - túrtam bele amúgy is szereteszét álló tincseimbe.
-Közös megegyezés alapján lett ez a döntés - imitálta azt, hogy megölel.
-És Jungkook hogy hogy belement? Biztos tudod már, hogy nem vagyunk túl jóban - húztam el lemondóan a számat.
-Hát azt vettem észre. A legutóbbi megbeszéléskor videóhívásoztunk és amikor el lett döntve az, hogy te fogsz nekünk segíteni, a többiek először le kellett fogják, utána meg le kellett kötözzék, hogy ne csináljon semmi hülyeséget - ahogy elnéztem, fejben újra átélte a történteket.
-Hát. Ez van. Mi ketten olyanok vagyunk mint az egér és a macska. Ő "üldöz" engem - mutattam idézőjelet a levegőben - Szerintem mi már soha nem leszünk jóban.
-Ne add fel! Fighting! De nekem most mennem kell, mert vége van a szünetünknek. Vigyázz magadra! - intett egyet, majd szokásához híven meg sem várta a válszomat, máris kinyomta.
A hétvégém nagyrészét a duplarandik töltötték ki, hiszen Taehyungnak az lett az új mániája, hogy üldözzön minket a szeretetével. Jimin végtelenül kedves és udvarias velem mindig, viszont néha azért belőle is előjön az állat. A szüleim ezúttal sem tudtak hazajönni Szöulba, mert el vannak havazva a rengeteg munkával. Nem tudom azt mondani, hogy nem neheztelek rájuk, de pontosan tudom, hogy azért teszik ezt, hogy nekem mindenem meg legyen.
Hétfőn arra a ébredtem, hogy valaki erőteljesen rázogat a vállamnál fogva. Arra számítottam, hogy Ma Rin fog rám nézni. Hát csalódnom kellett. Jungkook barna szemeibe néztem és vergődni kezdtem, hogy másszon már le rólam.
-Mi a fenét...keresel itt? - zihálva dobáltam magam ide-oda, de ő ráült a csípőmre ezzel megakadájozva a mozdulatsoromat.
-Csak szólni akartam, hogy mindjárt elkésel - mosolyodott el. Na jó. Kezdek félni.
-Kösz - tápászkodtam fel, miután végre elengedett.
-Igazán nincs mit. Legyen szép napod - villamtotta meg nyuszifogait.
Oké. Nem tudom, hogy mi a fene történhetett az éjszaka folyamán, de meg tudnám szokni ezt a viselkedést. Gyorsan elkészültem és elvégeztem a fontosabb dolgokat, majd már rohanni is kezdetem a terem fele, ahogy összevont óránk lesz a másik ének szakos osztállyal. A vigyorom a fülemig ért. Jól indult a reggelem és abban reménykedtem, hogy továbbra is ilyen jól fog alakulni.
Ez a vágyam azonnal rombadőlt, ahogy megpillantottam a második táncterem ajtaját. A kilincsre fel volt akasztva egy melltartó, de igazán csak akkor dühödtem fel, amikor közelebb érve realizálódott bennem, hogy az enyém a ruhanemű. Az ajtóra nagy kék betűkkel fel volt írva a nevem. Lisa. Magamban dühöngtem, amiért ennyire különlegesnek számít a nevem Kóreában. Káromkodtam egy sort és idegesen a táskámba gyúrtam a kiakasztott magántulajdonomat. Mégis mit képzel magáról ez a kis pöcs? Heves mozdulatokkal besiettem a terembe a többiek hangos nevetésétől kísérve. Komolyan, életemben nem hallottam még ennyire hangosan nevetni egy társaságot sem valakinek a kárán.
Egy határozott mozdulattal behajítottam a táskámat a sarokba és a padlóra leülve, felhúzott térdekkel bámultam magam elé, és hallgattam a szűnni nem akaró röhögést. Miért akar velem mindenáron kicseszni Jungkook? Megint magányosnak éreztem magam, pedig már kezdtem azt hinni, hogy talán végeszakad ennek.
-Kussoljatok az egészen! - hallottam meg Hoseok erőteljes és parancsoló hangját, ám továbbra sem néztem fel.
-Nektek hogy esne, ha titeket aláznának meg ilyen mértékben? - majdnem elmosolyodtam Jimin aranyossága miatt. De csak majndem. A többi diák nevetése lassan kezdett alábbhagyni.
-Semmivel sem vagytok jobbak annál, aki ezt tette - melegség áradt szét az egész mellkasomban, ahogy Taehyung is csatlakozott hozzájuk.
-Ne aggódj. Pontosan tudod, hogy milyenek. És megnyugtatlak, hogy Jungkookot meg fogom ölni - tette rá Ma Rin a kezét az enyémre.
-Köszönöm. Édesek vagytok - mosolyodtam el végre ténylegesen, ahogy körém gyűltek.
-Tudod, hogy szeretünk - borzolta össze Hoseok a hajam.
-De persze én a legjobban - guggolt le elém Jimin egy mézédes csók erejéig.
-Elnézést a késésért - csapta össze a tenyereit az éppen berobogó tánctanár, Jiminnek viszont nem igazán állt szándékában megszakítani a csókunkat - Álljatok sorba. A két osztály külön. Jimin, kérlek máskor fald fel Elisabethet.
Hogy én hogy rühellem, ha valaki a teljes nevemen szólít. Csak a szüleimtől fogadom el, ha így neveznek, hiszen ők adták nekem. Egy gyors szemforgatás kíséretében beálltam a helyemre és vártam a további utasításokat.
-Mint tudjátok, a féléves vakáció után, pénteken, lesz egy iskolai bál, ahova páros táncot kell betanulnotok. A párokat én fogom kijelölni tapasztalat és tánctudás alapján - fonta össze maga előtt a kezeit, és úgy tett, mintha nagyon gondolkodna - A párok álljanak majd egymás mellé. Ma Rin és Taehyung, Hoseok és Ji Yeon, Jimin és Elisabeth... - kezdte el sorolni a párokat.
Mivel a két osztályban összesen huszonnyolcan vagyunk, ráadásul pont tizennégy lány és tizennégy fiú, így nem volt túl sok szöszölés. Mosolyogva odaléptem Jimin mellé, mire ő átkarolta a derekamat. Végtelenül boldog vagyok amiért nem kell már titkolóznunk, de nem fogom egyhamar elfelejteni Jungkook húzását, így ez a boldogság egy picit keserű volt.
-A mai órát arra szeretném szánni, hogy egy picit összeszokjatok a párotokkal - mosolygott ránk, mire mindenki mormogni, beszélgetni és röhögni kezdett - Elisabeth! Kérlek gyere ide!
Pedig már reménykedtem benne, hogy megúszom, holott pontosan tudom, hogy ott van az ajtón hatalmas betűkkel a nevem. Jimin bíztatólag enyhén megszorította a kezem, majd hatalmas gombóccal a torkomban elindultam a tanár fele.
-Figyelj Elisabeth! Te egy nagyon tehetséges és ügyes lány vagy, de valamivel meg tudnád nekem magyarázni az ajtón lévő írást? - próbált szigorúnak tűnni, de ez nem igazán az ő stílusa.
-Én... Nem én írtam fel - túrtam bele idegesen a hajamba.
-Valahogy sejtettem, mert téged nem igazán úgy ismerlek. Viszont valakinek le kell mosnia onnan óra után - vonta fel amolyan sajnálom, de ez van stílusban a szemöldökét.
-Értem tanárúr. Én leszek az a személy - sóhajtottam fel.
Visszamentem Jiminhez, aki éppen Chanyeollal beszélgetett. Érdekes duettpárost alkotnak ők így ketten. A válogatón nem felelt meg elég lány, így ők lettek a tagjai az egyetlen fiúduónak.
-Áh. Szia Lis - mosolygott rám Chanyeol, én pedig amennyire csak tudtam visszamosolyogtam rá.
-Na mi volt szépségem? - nyomott Jimin egy puszit az arcomra.
-Semmi különös, csak Jungkook miatt már megint én szívok - bújtam hozzá, mint egy szeretgetésre vágyó kiscica.
Óra utáni szünetben elmentem a takarítótól kérni vizet és egy anyagdarabot. Jimin és Ma Rin nagyon aranyosan felajánlották, hogy besegítenek nekem, de én ezt visszautasítottam mondván, hogy csak én hiányozhatok a második óráról igazoltan.
Már majdnem teljesen végeztem is a takarítással, amikor két bakancsba bújtatott láb jelent meg mellettem. Felnézetem, és szívből jövő undorral néztem végig a mellettem álló fiún, aki csak győzelemittasan vigyorgott.
-Miért bámulsz? - förmedtem rá kicsit sem kedvesen.
-Élvezem a szenvedésedet. Ó várj! Ott kimaradt egy folt - gúnyolódott tovább.
-Csináld meg te, ha olyan nagyokos vagy - ordítottam el magam, és picit sem szolidan hozzávágtam Jungkookhoz a vizes rongyot.
Hirtelen két keze közé fogta az arcomat, de nem olyan gyengéden, mint Jimin. Olyan erővel nyomta össze az arcomat, hogy majdnem felszisszentem.
Tudod kit dobálj ribanc - köpte velem szembe a szavakat.
-Miért utálsz ennyire? Mit ártottam neked? - csaptam rá a kezére, de nem eresztett.
-Az a bajom, hogy nem tanultál tiszteletet - az arca túlságosan is közel volt az enyémhez.
A szívem a torkomban dobogott, ahogy közeledni kezdett felém. Csapkodni kezdtem a karjaimmal, hogy szabadulni tudjak, de lefogott, és mivel sokkal erősebb nálam, így nem volt esélyem ellene. Ahogy ajkait hozzáérintette az enyémekhez éreztem, hogy a szorítása enyhül. Gyorsan kaptam is az alkalmon, kiszabadultam fogásából, és egy akkora pofont osztottam ki neki, hogy még nekem is fájt.
-Na tudod kit csókolgass - imitáltam hangját direkt idétlenül, majd dühösen elrohantam.
Akkor per pillanat nem érdekelt, hogy ott hagyom a rám bízott feladatot. Csak el akartam menekülni Jungkook elől.