2U (Jungkook fanfiction) BEFEJEZETT

2.rész

Idegesen sétáltam le a színpadról. Vegyes érzések kavarogtak bennem. Egyrészt féltem az eredményhirdetés miatt, másrészt viszont boldog voltam, mert sikerült mondhatni tökéletesen elénekelnünk. Kissé remegő kézzel gyűrögettem a ruhám alját, míg meg nem éreztem egy kezet az oldalamon.
-Na mi az cica? Csaknem ideges vagy? Nem úgy volt, hogy nem érdekel a verseny? - dörmögte Jungkook a fülembe.
-Azt nem mondtam, hogy nem érdekel. Csak te nem érdekelsz. Ennyi az egész - sóhajtottam fel kissé akadozva.
-Megnyugtatlak, hogy te sem engem - érzetem, ahogy mindkét karja megfeszül - Csak imádom húzni az agyad.
Ahogy ezeket kimondta, szembefordított magával és egy erőset taszított rajtam, aminek következtében nekiütköztem valaminek. Vagyis sokkal inkább valakinek.
-Lisa?! - hallottam meg egy döbbent hangot mögülem, mire megpördültem.
-Ne haragudj Jimin. Nem volt szándékos... - kezdtem volna el magyarázkodni, ha nem teszi rá mutatóujját ajkaimra.
-Nem kell magyarázkodnod! Semmi baj. De mit keresel itt hátul? Gyere velem! - kapta el Jimin a csuklómat és húzni kezdett a tömeg fele.
Megdöbbentett ez a hirtelen jött kedvesség. Nem mintha Jimin amúgy nem lett volna velem mindig kedves, csak soha nem mutatta még ki ennyire nyíltam felém. Jungkook természetesen eltűnt a helyszínről azonnal, ahogy fellökött. A szemétje ezért még kapni fog.
-Bocs, hogy még meg sem kérdeztem, de jól vagy? - álltunk meg egy tetszőlegesnek vélt helyen.
-Igen. Jól vagyok - mosolyodtam el.
-Amúgy meg csinos vagy - mért végig.
-Aranyos vagy Jimin. Köszi - pirultam el fülig - Amúgy hogyhogy ilyen kedves vagy velem?
-Tudod, soha nem szerettem azt nézni, ahogy Jungkook bánik veled, mert szerintem nem ezt érdemled - engedte el lassan a kezem.
-Olyan ügyes voltál Vöri - ugrott elém hirtelen a semmiből Hobi egy kissebb szívrohamot rám hozva.
-Te sem voltál semmi Paci! - vigyorogtam rá - Tudod hátulról figyeltelek ám.
-És hogyhogy nem Jungkookkal vagy? - nézett körbe, hogy valahol nem-e látja véletlenül azt a gyökeret.
-Nekilökött Jiminnek és azóta nem láttam. De valahogy nem is bánom - alig volt hallható, hogy mit mondtam a diáksereg mormogása és duruzsolása miatt.
-Kiherélem azt a kis pöcsöt - mondta indulatosan és már indult volna Jungkook felkutatására, amikoris megszólalt a színpadon az igazgató.
-Kedves diákok! Úgy érzem, hogy méltán lehetünk büszkék rátok. Az összes produkció hozta a kívánt színvonalat és egytől egyig mind megállná a helyét a nagyközönség előtt, de sajnos ma valakik számára véget fog érni a verseny. Minden héten csak a kieső és az első páros nevét fogjuk elmondani.
-Izgulsz Pici? - fűzte össze ujjainkat Hobi. Mindig nevetem kell, ha úgy nevez, hogy pici, ugyanis csak fél fejjel vagyok alacsonyabb nála.
-Nagyon. Na és te? - néztem fel mosolygó fejére. Ő maga az élő napfény.
-Nem, mert tudom, hogy mindent beleadtam - szorította meg enyhén a kezemet.
-Akik sajnos többször már nem fognak fellépni a verseny folyamán, azok No Hyun Woo és Ji Yun Seo - mondta az igazgató, én pedig teljesen ledöbbentem, ugyanis mindkettejüknek brutálisan jó hangjuk van.
-Ez azt jelenti, hogy tovább jutottunk - örvendezett Hoseok egyik karjával Chiut, a másikkal pedig engem szorongatva.
-A mai napon pedig a legjobbnak találtuk Kim Taehyung és Dong Ma Rin duettjét - olvasta fel a sablonszöveget az egyik koncertszervező férfi.
-Hol az istenbe lehet Jungkook? - forgolódtam körbe, de sehol sem láttam a diákseregben.
-Most pedig mindenik párból jöjjön ki egy tag és vegye át a következő borítékot.
Kissé kedvetlenül indultam el a zsűri fele. Ezúttal a matektanárnőnél voltak a fehér borítékok.
-Elnézést tanárnő. A dalcímért jöttem.
-Áh. Azt már Jungkook elvitte. Amúgy meg nagyon ügyesek voltatok - mosolygott rám a harmincas éveiben járó nő.
-Köszönjünk - amint kimondtam, dühösen fújtatva indultam el Jungkook keresésére.
Rögtön a Namjoonnal közös szobája fele vettem az irányt. Felvágtattam a lépcsőn és szó szerint berúgtam az ajtót. Nem igazán érdekelt, hogy esetleg mi várhat rám a szobában. Ezt a tettemet azonnal meg is bántam, amint megláttam Namjoont, aki éppen félmeztelenül dögledezett az ágyán.
-Hallottál már olyanról, hogy kopogás? - rivallt rám, én pedig éreztem, hogy az arcom színe egy paradicsoméval vetekszik.
-Ne...haragudj...Namjoon - kaptam szemem elé a kezem.
-Ennyire ronda lennék? Megértem, hogy nem a legszebb látvány a mellkasomon lévő heg a műtét után, de ennyire azért nem rossz - röhögött ki és hallottam, ahogy felém csoszog - Nyugi van! Mit szeretnél? - vette félre kezeimet a szemem elől.
-Nem tudod véletlenül, hogy merre van Jungkook? - légzésem kezdett valamelyes visszaállni a normálisra, ugyanis immáron volt rajta póló.
-Fogalmam sincs. Még nem jött vissza - nézett mélyen a szemeimbe.
-Azért köszi. Szia Nam - fordultam meg és kisiettem az ajtón.
Az egész kollégiumot és a büfét körbejártam, de sehol nem találtam azt a gyökeret. Hogy a fenébe tud valaki így elbújni?! Idegesen trappoltam be a szobánkba, ahol most egy kicsit esélyem nyílt egyedül lenni, uyganis Ma Rin írt egy üzenetet, hogy elmentek Tae-el ünnepelni. Gyorsan átöltöztem, majd elterültem az ágyamon és arcomat a párnámba temettem.
-A fene vigyen el Jeon Jungkook! - ordítottam az üres szobában.
Még egy darabig így emészgettem magam, aztán amikor meguntam a semmittevést, felkeltem és elkezdetem lefirkantani egy új dalszöveget. Egymás után gyűrtem össze és dobtam félre a lapokat. Valahogy egyikkel sem voltam megelégedve. Frusztráltan dobtam félre egy újabbat, amikor hirtelen valami bekattant az agyamban, felvettem, széthajtogattam és visszatettem a füzetembe. Talán egyszer még jól jöhet.