Egy újabb éjszaka a temetőben

Diana

John: Szóval, ha jól értem, már nem egyetemista vagyok, hanem egy szerencsés srác, aki egy lány csókjától visszatért a halálból négy évvel azután? Hiszen nem emlékszem, hogy meghaltam volna. Arra meg pláne nem, hogy egy Clarie nevű lánnyal beszélgetek. Sajnálom, a történetetek sántít. Nem tudom, hogyan várhatjátok el, hogy ezt elhiggyem.

James: John, el kell hinned. Be tudjuk bizonyítani. El tudunk vinni a sírodhoz. Megkérdezheted anyukád, bár én a helyedben nem tenném, mert halálra rémülne, ha most csak úgy beállítanál hozzá. Ki kell találnunk valamit arra, hogy hogy kerülsz ide. Lehetőleg elkerülve a médiát. Úgysem hinnék el, mi törtét, ha még te magad sem hiszed el.

John: Hát ez mert ez tényleg hihetetlen! Már csak egy kérdésem van: Miért csókolt meg Clarie?

Clarie: Hát nem is tudom, miért szokott két ember csókolózni... valószínűleg mert utálják egymást.

Clarie nem szánta ezt sértésnek, vagy ilyesmi, de elég feszült volt a kialakult helyzet miatt. James hiába mondott el mindent, John nem akart hinni nekik.

John: De én Dianát szeretem. Hiszen ő a barátnőm, vagy nem? Miért csókolóztam volna egy tini lánnyal?

Clarie (gondolta): Au. Ez fájt. Tini lány. Kösz.

Clarie és James: Diana?

John: Igen. Nagyapu, nem emlékszel rá?  Emlékszem, hogy találkoztál vele, mert egyszer te hoztál minket haza kocsival. Itt is aludtunk nálad.

James: A hosszú szőke hajú lányra gondolsz, akivel együtt jártál az orvosira?

John: Igen.

James: Szerintem 4 év alatt azóta már férjhez ment. Felejtsd el őt, John. Az már nagyon régen volt, valószínűleg ő már teljesen elfelejtett.

John: Nekem viszont olyan érzésem van, mintha tegnap találkoztam volna vele. És valószínűleg azért mert tegnap találkoztam is vele.

John Clarie-re nézett, akinek az arca közben egyre vörösebb lett.

Clarie: John, mikor egyszer találkoztunk a temetőben, azt mondtad, hogy már halálod előtt is láttál. És hogy egyszer oda is köszöntél nekem, de nem hallottam, mert zenét hallgattam.

John: Ó igaz. Emlékszem a lányra, ott lakik a szomszéd utcában. De az nem te voltál. Hiszen... te sokkal idősebb vagy, mint ő.

Clarie: Nem John. Én vagyok az a lány. Úgy tűnik, neked pedig pont az a négy év esett ki amíg...

John: Nem, nem. Elég a hülyeségetekből. Felhívom Dianát.

Clarie és James összenézek és kelletlenül elmosolyodtak. Ebből vajon mi sül ki? Lehet meg kéne akadályozni John, de ha felhívja Dianát legalább beigazolódik, hogy amit mondtak, igaz.

John a vezetékes telefonhoz siet, és fejből tudja (volt?) barátnője számát.

John: Halló. Diana?

Diana: Halló. Ki az?

John: John vagyok.

Diana: Milyen John?

John: John White.

Diana: Ne szórakozzon már velem.

Diana lerakja a telefont. John újra tárcsáz, de Diana nem veszi fel. John mérgesen lecsapja a telefont, majd hirtelen összeesik. Clarie és James egyszerre ugranak fel, hogy felfektessék az ágyra. James gyorsan vizes borogatást hoz, míg Clarie az ágy szélén ül, és John szőkésbarna haját kisimítja az arcából. Öt perc sem telt bele, hogy John magához tért.