Egy újabb éjszaka a temetőben

Csak egy csók kell

Will: Gyere már Sean, Clarie nem fog várni rád egész éjjel.

Sean: Jóvanna’. De mér kell ezt éjjel a temetőben?

Will: Mert nem akarjuk, hogy bárki meglásson benneteket. Figyelj, Clarie totál beléd volt esve mindig is, és téged választott, hogy elmondja, nem halt meg. hogy együtt legyetek végre.

Sean: Hát, ha te mondod tesó.

Will: Hát persze. Na jó, menj a sírjához, én nem akarok tovább zavarni.

Sean odasétált Clarie sírjához, és leült.

Clarie: Szia…ő…

Sean: Szia Clarie, Sean vagyok. Hívtál?

Clarie: Oh igen. Örülök hogy itt vagy.

Sean: Ja. Na figyu, Will azt mondja bejövök neked.

Clarie: Aha…

Sean: Király. Zúzunk egy diszkóba?

Clarie: Nem akarok elmenni innen. Maradjuk inkább, vannak terveim.

Sean: Oh, szóval így állunk. Hehe.

Clarie: Aha.

Sean egy hatalmas vigyorral Clarie felé indult, mire Clarie próbálta felkészíteni magát az undorító fiú még undorítóbb csókjára. S

Sean: Tudod, én mindig is azt hittem, nem érdekellek.

Clarie: Ez nem igaz.

Sean: Örülök, hogy mellettem döntöttél.

Clarienek elszorult a szíve az utóbbi mondat hallatán. Igen, mellette döntött, csak hogy nem a szerelemben, hanem a halálban. Fojtogató bűntudatot érzett, amiatt amit tenni készül. Ez nem helyes.

Clarie: Sean, jobb lenne, ha most elmennél…

Sean: De csak most jöttem!

Claire: Kérlek.

Sean: Te hülye! Felizgatsz, aztán közlöd, hogy bocs mégse? Ne szórakozzál már velem, van egy csomó másik csaj, akit megkaphatok!

Clarie: Sajnálom.

Claire ekkor eltűnt Sean szeme elől. A fiú értetlenül bambult maga elé, majd idegesen távozott. Will a temető előtti parkolóban állt, mikor meglátta a sebesen távozó Seant.

Will (gondolta): Basszus Clarie…

Will besietett a temetőbe, és Clariet kereste, hogy megkérdezze, mi is történt. Clarie elmesélte neki az egészet, mire Will egyre elkeseredettebb lett.

Will: Clarie, ne már hogy megszántad. Egy seggfej volt.

Clarie: Nem vehetem el más életét jogtalanul.

Will: Mert John mit tett veled, mi?

Clarie: De talán ő tényleg szeretett…

Will: Nem hagyott volna itt, ha tényleg szeret.

Clarie: Én kértem, hogy menjen el, oké? Szeretett, és ezért megtette.

Will: Én sosem hagynálak el.

Clarie: Will…itt most nem rólunk van szó…

Will: De igen Clarie, mert most nekem kell megtennem, amit annak a szerencsétlennek kellett volna.

Clarie: Mi? Én sosem kérnélek erre.

Will: Tudom.

Clarie hátrálni kezdett, de Will megragadta a kezét. Clarie érezte, ahogy Will ujjai perzselődnek, ahogy a csuklójához ér. Nem akarta, hogy Will megcsókolja, vagy hogy bármit tegyen. Will jó ember, ő nem érdemli ezt, főleg nem Clarie miatt. De késő volt.

Will magához húzta, és bár könnyezett a fájdalomtól, megcsókolta Clariet. Mikor a lány eltolta Willt  magától, ő még magánál volt, de másodperceken belül összeesett. Clarie az ölébe tette Will arcát, majd sírni kezdett. A könnyek Will arcára csepegtek, mire a fiú sebei gyógyulni kezdtek.

Will (suttogva): Clarie? Sikerült?

Clarie: Igen, Will…De miért tetted? Most te fogsz meghalni!

Will: A testvérek dolga, hogy segítség egymást. Most pedig, vigyél haza. Otthon akarok lenni és elbúcsúzni Dovetól, mielőtt a halál eljön értem.