Egy újabb éjszaka a temetőben

Damon Lewis - Az Alapítók egyike

Chloë: Akashi, kérlek, ezt ne most beszéljük meg. Ha visszaértünk az intézetbe, és végre kifújhattuk magunkat, utána beszélhetünk erről. De most mindketten kimerültek és feszültek vagyunk. Te magad sem tudod, mit beszélsz. Jó éjt.

Chloë meg sem várva Akashi reakcióját kisietett a szobából. A japán fiú szomorúan nézett utána, majd megpróbálta kiverni a fejéből az összes gondolatot. Abban nem is reménykedett, hogy tudni fog aludni, úgyhogy csak forgolódott egész éjjel. Hasonlóan járt Chloë akit szintén felkavart az előbbi beszélgetés. Sosem hitte volna, hogy bárki képes lenne az igazi őt szeretni, mivel a legtöbben a szerelmüket látják, mikor rá néznek. Úgy persze, hogy szeretik. De Akashi úgy tűnik, már a valódi Chloë-t látja, és őt akarja. Kér, hogy Chloë szíve már másé...

~ ~ ~

Reggel Clarie mosolyogva ébredt, olyan sok idő után először. Csókkal köszöntötte Johnt, majd boldogan a fürdőbe sietett, ahol a hideg víz ellenére felhőtlenül kellemesen zuhanyozott majd öltözött fel. John eközben rendbe tette az ágyat és a szobát, hogy az visszaadható állapotba kerüljön. Akashi és Chloë is összeszedelődzködtek, és szó nélkül, kínosan ácsorogva egymás mellett várták Johnékat, akik hamarosan meg is jelentek, vidáman, kéz a kézben.

Chloë: No lám, valakiknek nagyon jó éjszakájuk volt. Légyszi, kíméljetek meg a több órás, nyálas beszámolótól, kösz.

John: Valaki nagyon morcos ma reggel.

Chloë: Jobb, ha nem kötsz belém, mert esküszöm, hogy itt hagylak.

Akashi: Induljunk már, elegem van ebből a helyből.

Clarie: Támogatom.

Így hát kifizették a szobákat, majd gyalog indultak a legközelebbi város felé. Még mindig elég hideg volt, a szél is elég erősen fújt. Elöl ment Akashi, aki GPs-ét ütögette, mert a kütyü nem akart működni, utána Clarie és John kézen fogva, majd Chloë, aki rekordot döntött csendessége terén, mert egész úton egy szót sem szólt. Néha összefutottak egy-egy emberrel, aki csodálkozva nézte a különös csapatot. Ebben a régióban nem sok „turistát” lehetett látni. Mikor dél lett, megálltak egy kis étteremben ebédelni. Nem volt különösebben ínyükre az orosz étel, de egyikük sem panaszkodott. Chloë és Akashi köszönt tapintható volt a feszültség, de mikor Clarie rákérdezett, ők nem mondtak semmit, csupán legyintettek. Miután végeztek, még jó ideig ültek az asztalunknál, fejüket támasztva, fáradtan.

A nagy merengést Clarie szakította meg, hirtelen felugorva a székről ijedtében, mert abba valaki belerúgott.

Idegen: Oh, elnézést kérek.

Clarie: Semmi baj.

Clarie felnézett az idegenre, és tátva maradt a szája. A magas, fekete hajú és világosbarna szemű, elegáns öltözetű férfi kezet nyújtott Clarienek, aki mosolyogva kezet rázott vele, míg John csak szúrós tekintettel figyelte a jelenetet.  Chloë épp akkor eszmélt fel, és látta meg a férfit.

Chloë: Damis?

Damon Lewis: Hm..csak egy ember van, aki így szólít. Chloë? Chloë! Szia. És a japán srác. Akashi, ugye? Helló, rég találkoztunk.

Akashi: Emberek, ő itt Damon Lewis Rider, az Intézet-alapítók egyike.

Damon Lewis: Haha, úgy valahogy.

Clarie: Na és mi szél hozta ide, Oroszország legbarátságtalabb helyére?

Damon Lewis: Nyugodtan tegezz kedves...

Clarie: Clarie.

Damon Lewis: ...Clarie. Nagyon szép név. Nos, igazából csak átutazóban vagyok, éppen Japánba tartok, mert egy hidegvérű gyilkos egyre több kicunét gyilkol le az erdőkben. A végére kell járnom az ügynek.

Akashi: Mégis ki képes ilyet tenni, azok a kicunék soha nem ártanak senkinek.

Damon Lewis: Sajnos nem tájékoztathatlak titeket több információról. Mindenesetre, örülök, hogy találkoztunk. (Feltűnésmentesen Clariere néz) Remélem, látjuk még egymást. Jó utat hazafelé! (Többiekhez) Felteszem az Intézetbe viszitek az új tagokat.

Chloë: Igen, Franciaországba megyünk.

Damon Lewis: Remek, remek. Na, minden jót!

Damon Lewis feltette a napszemüvegét (pedig tél van!!!) és lazán kisétált az egyszál öltönyében.

Clarie: Nem fog megfázni?

Akashi: A vámírok nem fáznak.

Clarie: Damon Lewis egy vámpír?

Chloë: Ő igazából egy ős-vámpír. Halhatatlan, elpuszíthatatlan, dögös és mégis örök szingli.

Akashi: Nem mintha a kinézete lenne a legfontosabb. Állítólag két ős-vámír él még, Damon Lewis és Gregory Swift. Gregory a második világháborúban eltűnt, azóta nem látta senki, így pillanatnyilag Damon Lewis egyedül a vámírok vezetője. Náluk az a fejes, aki a legidősebb.

John: De nem akarják emiatt sokan eltenni lábalól?

Chloë: Dehogynem. Csak hogy nem lehet megölni. Egyedül akkor halhat meg, ha ő öli meg magát, önszántából. Amúgy nem tehetsz kárt benne. Menő, mi?

Clarie: Azta... Basszus, ha valaki 2 éve azt mondja vámpírok és ős-vámpírok, én képen röhögöm. És most mégis halál komolyan itt vannak közöttünk.

Akashi: A vámpírok még nem is túl érdekesek. Az Intézet sulijában sokkal érdekesebb dolgokról is tanulunk.

Chloë: Oké, oké, de ahhoz oda is kell érnünk. Szerintem induljunk.