Egy újabb éjszaka a temetőben

Itt leszel holnap?

John: Clarie, nem kellene itt lenned, nagyon késő van.

Claire: John? Te tényleg itt vagy? Te jó ég!

John: Tulajdonképpen nem. Hiszen meghaltam, te is tudod. Ez itt a sírom. (Rámutat a sírjára.)

Claire: Nem félek tőled. De nem értem, hogy lehetséges ez.

John: Clarie, ez nem lehetséges. Gondolkodj reálisan, szellemek nem léteznek. Sem vérfarkasok, sem vámpírok. Sem semmi ilyesmi természetfeletti lény. Mind humbug, kitaláció.

Claire: Ezzel nem adtál választ arra, hogy miért látlak mégis.

John: Hogy őszinte legyek, én sem tudom. Nem értem hogyan, a jelenléted láthatóvá tesz. Nem mintha igazán élnék. Nem érzem a nyári szellőt, sem a virágok illatát. Csupán a hideg, mély földet érzem, most is. A rothadó fa koporsót, és a sarat. Mert ott vagyok. Az vagyok.

Clarie: Nem...John te sokkal több vagy! Nem tudod talán, hogy mennyit segítettél nekem. Nélküled talán már halott lennék.

John: Hiszen a múltkor majdnem miattam haltál meg. Majdnem megfagytál a sírkövemre borulva. Így nem mondhatod, hogy én mentettelek meg.

Claire: Talán nem ebben az értelemben mentettél meg. De nem haltam meg, sőt, most minden sokkal jobb, mint máskor volt. Köszönöm!

John: Nos, örülök, hogy segítettem. De látom a szemedben, hogy még mondani akarsz valamit. Talán félsz kimondani? Vagy összekeverem az összezavarodott arcodat a félelmeddel?

Claire: Igen félek. Tényleg félek. Attól, hogy eljövök holnap ide, és nem talállak itt.

John: Az a legnagyobb problémád, hogy nem beszélhetsz velem? Tényleg megjavult az életed.

Clarie: Igen. Mert sosem vagyok képes elfelejteni azt az éjszakát. Akkor minden megváltozott. De sokáig nem akartam magamnak sem beismerni, hogy mi történt. Azt hittem, hogy álmodtam. De túl valóságos volt, még így is. És féltem, ha visszajövök, nem leszel itt.

John: Hát hová is mehetnék innen?

Claire: Eljöhetek holnap? Késő van, és most már igazán haza kéne mennem.

John: Oda mész ahova akarsz, és akkor, amikor akarsz.

Clarie: De ugye itt leszel holnap?

John: Mégis hol lennék?

Claire: Nos, őőő, akkor holnap.

John (vagy a szél?) : Itt leszek holnap. Én örökké itt leszek.