Shadow-archers-A shadowhunter fanfiction

21.fejezet

Az ötletem tetszett Annának, hiszen akkor még nem tudtuk a kimenetelét.
Napsüteses idő volt, még felhő se volt az égen. Tökéletes volt.
Vagyis, annak tűnt.
Idegesen ültem az étkezőasztalnál, amikor megszólalt a csengőnk. Felpattantam, és siettem ajtót nyitni. A vendégeink, akiket vártunk, nem voltak mások, mint Göndörke és a szülei.
Udvariasan köszöntöttem őket:
-Üdvözlöm önöket!
Kezet fogtam Anna apjával, majd rámosolyogtam Annára.
-Jöjjenek beljebb.
Meg is tették. Dícsérgették a házat, udvariasak voltak. Göndörke megállt mellettem, és átölelt. Én is átöleltem. Szavak nélkül is tudtuk, hogy mind a ketten rém idegesek vagyunk.
Ekkor a szüleim is odaértek. A kezdeti kínos feszengés után nagyon úgy tűnt, hogy jól kijönnek. Leültek a kanapéra, mi pedig az asztalhoz ültünk ketten.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, de a szülők beszélgetése kezdett kicsit hangossá válni. Odamentünk, és leültünk a még kanapén megmaradt helyekre. Épp rólam volt szó:
-És, a fiuk melyik gimibe jár?-kérdezte Göndörke anyja.
Mivel apám nem az a hazudós és mellébeszélős típus, rögtön válaszolt:
-Itthon tanul.
Anna szülei összenéztek, majd hozzám fordultak. Nagyot nyeltem, és vártam a kérdésüket. Meg is kaptam.
-Árnyvadász vagy, ugye?
Bólintottam.
-Anna mesélt rólad, meg az árnyvadászokról, és elmesélte azt is, hogy most az úgynevezett jeleid miatt tanulsz, hogy megkaphasd őket. Ha megkapod a jeleidet, mi fog történni?
Ezen én se gondolkoztam el. Tényleg, akkor mi lesz?

Nem tudtam hirtelen válaszolni. Az igazságot nem hinném, hogy tudni akarnák, de muszáj voltam elmondani.

-Nos, miután a Jeleimet megkapom, akkor már végezhetem azt, amit az Árnyvadászok általában: harcolni fogok a mondén világot fenyegető gonoszok ellen. Emellett persze elvégzek egy mondén képesítést, hogy lehessen munkám.

Ez persze a rövidített változat, de mivel nem láttam elutasítást az arcukon, így megnyugodtam. 

Körülbelül két másodpercig. Ugyanis a következő kérdés ennél rosszabb volt:

-És hogy gondolod, ebbe Anna hol fog elhelyezkedni? Az életedbe?

Lehajtottam a fejem. El kellett mondanom a szüleinek azt, amit mi ugyan megbeszéltünk Göndörkével, de azt hittem, hogy még várat magára.

Sóhajtottam egy nagyot, majd a szülei szemeibe nézve belefogtam.

Életem hibája volt.