Shadow-archers-A shadowhunter fanfiction

28.fejezet

Kénytelenek voltunk hazamenni, ugyanis a drága jó vadonjárók kinyírtak volna, ha nem tesszük meg.
Először az íjászpályára mentünk, hátha ott találjuk Anna szüleit, vagy az enyémeket.
Nem voltak ott, aminek személy szerint nagyon is örültem. Minél jobban el akartam halasztani a találkozást, ugyanis gondoltam, nem is, tudtam, mi lesz a vége.
Választásunk ezután egy volt csak, elmenni Göndörkéék házához.
A folyó felől mentünk.
A mi házunk elé érve ajtócsapódást hallottam, léptek dobogtak a járdán. A szüleim szaladtak ki, nyomukba Anna szüleivel.
Ami meglepett mégjobban, az Rózi volt.
Szaladt az aprócska lábaival a szülők mögött, és könnyes szemmel a nevemet kiabálta:
-Bátyus, bátyus!
Kikerültem a szülőket, akik hozzám is odarohantak volna, és a kishúgomhoz szaladtam. Felkaptam, és szorosan magamhoz öleltem. Úgy szorított a pici kis kezeivel, mintha attól félne, hogy ha elenged, újra eltűnök.
Miután elengedett, a szemembe nézett.
-Ne menj el mégegyszer Bátyus, ígérd meg!
Elmosolyodtam.
-Megígérem Rózi.
Felragyogott az arca válaszom hallatán. Elfordultam tőle, és a szüleimmel találtam szembe magam. Nem voltak mérgesek, ahogy gondoltam volna, hanem megkönnyebbülve átöleltek.
Viszonoztam az ölelésüket. Annát is megölelgették a szülei.
Majd kérdőn felénk fordultak.
-És most sürgősen mesélni fogtok.
Sóhajtottam egy nagyot, majd belekezdtem.
Volna, ugyanis Anna megelőzött.
Elmondott mindent. Hogy elszöktünk, a démont (itt Anna szülei a lányuk karjára néztek, majd rám), az erdőben eltöltött két napot, a megtalálóinkat, és az okot.
A történet végére a szülők elhallgattak.
-Gyerekek-kezdett bele Anna anyja-ezt meg kell beszélnünk egymással.
-Igen-helyeselt anyám-addig menjetek be a házba, tegyétek rendbe magatokat, és egyetek valamit.
Nem kellett kétszer mondaniuk.
Beérve a nappaliba Anna odalépett hozzám.
Kérdőn a szemébe néztem, mire ő csak elmosolyodott, és szorosan megölelt. Viszonoztam az ölelést, majd kicsit eltoltam magamtól.
-Menj fürödj le, addig én keresek valami kaját.
-És honnan lesz ruhám?
-Kapsz tőlem-kacsintottam rá.
Kuncogott egyet, majd elindult a fürdő irányába.
Először a szobámba mentem, és kerestem Annának valami ruhát, amit kiraktam az ágyamra.
A fürdőszobaajtó elé állva bekiáltottam:
-A ruhád az ágyamon lesz!
-Oké!
Rendben, ez el is van intézve.
A hűtőhöz sétáltam, és megnéztem, mit tartalmaz. Találtam tojást, bacont, tejet, meg egy kis medvesajtot. Egyik legjobb dolog Magyarországon a medvesajt. Amiota ideköltöztunk, azóta imádjuk.
Úgy döntöttem, csinálok egy kis rántottát.
Vajas alapon kezdtem, raktam rá bacon-t, hagytam hogy megpiruljon, majd mehetett rá a felvert tojás és a medvesajt.
Mire Anna végzett, finom rántotta-illat lengte be a házat.
Gyorsan felöltözött, majd odajött mellém.
-Hmmm.... Mit főztél?
Rápillantottam, majd elmosolyodtam. Nagy volt rá egy kicsit a pulcsim, a nadrág meg pláne.
-Egy kis rántottát, remélem szereted.
-Aham, asszem ja.
Ezt igennek vettem.
Kiszedtem két tányérra a művemet, majd az asztalhoz invitáltam Annát.
Mind a ketten leültünk, és elkezdtünk enni.
Elég jóra sikerült a kaja, már ha dicsérhetem magam, szerencsére Annának is ízlett.
Pont végeztünk, amikor a szülők bejöttek.
-Gyerekek-kezdett bele apám-egyelőre úgy döntöttünk, hogy Anna a szüleivel hazamegy, és mindenki szépen kialussza magát, hiszen hosszú volt ez a pár nap.
Bólintottunk.
Anna fel is állt az asztaltól. Odajött hozzám, adott egy puszit az arcomra, majd a szülei mellé sétált, akik az előszobában álltak.
-Viszontlátásra! Szia Math!
A szülei is elköszöntek, majd elmentek.
Én gyorsan lefürödtem, és mielőtt a szüleim elkaphatták volna a grabancom, ágyba bújtam.
Most gyorsan elnyomott az álom.