A bizalom ötven árnyalata

24. fejezet

A vérem megfagy az ereimben, és bénultan nézem Jack undorító vigyorát, amely le nem fagy az arcáról. Teddy könnyes sze-mei felém rebbennek, nekem pedig a szí-vem szakad meg. Mit tett vele? Bántotta? Nagyot nylek, hogy lekűzdjem a torkomban növekvő gombócot, amely szinte már megfolyt. Légszomjam van, a tüdőmből ki-száll a mardék levegő is. A fejbőröm bizsereg, és a hányinger kerülget. Mit akar azzal a pisztollyal? Lőni fog? Teddyre? Rám? Christianra? Mindhármónkra? Hol van Mrs. Jones? Ugye nem csinált vele semmit? Mi van, ha vele már végzett? Nem! Nem lehet. Hol vannak i-lyenkor a biztonságiak? Mindig akkor nincsenek itt, a-mikor szükség lenne rájuk. Ezt nem hiszem el. Christian felé pillantok. Szeme csak úgy izzanak, vibrálnak a düh-től. Álla megfeszül, és gyilkos pillantásokat küld Jack felé.

- Van egy ajánlatom - köpi Jack, és felhúzza a szemöl-dökét, hogy nyomatékosabb legyen.

Christian habozik. A helyzet súlyát mérlegeli magában.

- Visszakapod élve a kis szarost, ha megkapom a fele-séged egy alkalom erejéig - rántja vissza Teddyt a vállá-nál fogva, amikor felénk indulna.

Christian szemei elkerekednek, nagyot nyel, és szinte már zihál. Megkapni engem? Uram isten! Megőrült. El-ment az esze. Ezt akarta? Hogy Christiant sarokba szo-ríthassa? Miért? Mi rosszat tett ellene? Az egész a vélet-len műve, hogy nem őt vették magukhoz Greyék. Hagyd békén a férjem, a családunk! Nem akarom ezt. Könnyek folynak le az arcomon, forró, dühös könnyek.

- Nem - suttogja Christian, hogy csak én hallom.

- Nem! - tör ki belőle, arcán félelem tükröződik, réműlet, pánik - Egy ujjal sem érhetsz a feleségemhez, te kiba-szott idióta.

- Ahogy óhajtod - húzódik gonosz mosolyra Jack arca - Búcsúzz el a fiadtól. Úgy látom, már van is utánpótlás - pillant gömbölyödő pocakom felé.

- Ne merészelj a fiamhoz érni! - esik neki Christian, és a pocakomra csúsztatja egyik kezét.

Istenem. Ezt nem bírom nézni. Meg kell adni neki, amit akar. Inkább engem vigyen, mint Teddyt. Csak őt hagy-ja életben.

- Christian. Én feláldozom magam Teddyért - felelem alig hallhatóan.

- Jól döntött a kis ribanc - kotyog közbe Jack, szemei pedig elsőtétülnek, miközben megnyalja a felső ajkát.

Bazd meg!

- Nem, nem, nem - kiabálja Christian, és mindkét ke-zével a hajába túr - Ne csináld, Ana! Terhes vagy. És, ha bánt? Egyáltalán, hogy fordul meg ilyen a fejedben - reccsen rám.

- Van jobb ötleted? - Hát nem látja, hogy életek fo-rogak kockán?

- Az enyém vagy - fogja két kezébe a fejem, és űzött tekintete az enyémbe kulcsolódik - Senki másé, csakis az enyém. Megértetted?

És ebben a pillanatban fogom fel, hogy, ha most ebbe belemegyek, nincs vissza út. Christian soha többé nem fog tudni hozzám érni. Soha. Folyton maga előtt fogja látni, ahogy Jack megkaparint. Nem elég a seb, amit az anyja okozott, még én is marjak belé? Nem. Ezt nem te-hetem. Az azt jelentené, hogy a házasságunknak befel-legzett. Teljesen. Vége. Game over. Mindig kettőn áll a vásár, Ana - visszhangoznak Christian szavai a fejem-ben, amiket annak idején anyjától idézett. Igaza volt... van.

- Igen. Csak a tied vagyok - nyugtatom meg - Nem engedek Jack - fordulok felé megvető tekintettel.

- Akkor eldőlt. A taknyosnak annyi. Utolsó kívánság? - vicsorog a fülbevalós barom.