A bizalom ötven árnyalata

12. fejezet

Kényelembe helyezem magam, és várok. A fülemet hegyezem, hogy tudjam, mi tör-ténik, de nem hallok semmit. Ez a csend jó hatással van a libidómra. Fészkelődni akarok a vágytól. Annyira nedves vagyok már. Hirtelen érzem, ahogy mozdul a matrac alattam, és tudom, hogy Christian éppen fölém magasodik. Oldalra simítja a ha-jamat a nyakamról, és lágy csókot lehel a helyére. Bi-zsergek, és kiráz a hideg. Ez az egyetlen hely, ahol hoz-zám ér. Orrát végig húzza a nyakamtól, lefelé, egészen a lapockáimig, és ott is megcsókol. Ó, istenem. Hátra nyo-mom a fenekem, ami egyenesen neki ütközik Christian erekciójának. Hangosan felnyögök. Ó, de kívánom ezt, és azt hiszem, Christian valamiféle játékot űz velem.
- Türelmetlen, Mrs. Grey - suttogja a fülembe - Lás-suk, hogy állsz - húzódik lentebb felettem, és belém csúsztatja egyik ujját, hogy megvonaglok az ágyon. Igen.
Felnyögök, amint lustán körözni kezd bennem, majd ki-be húzogatja ujjait.
- Kérlek - tör ki belőlem.
- Mit kérsz, Ana? Mondd el!
- Azt akarom, hogy bennem legyél - Nagyon is.
- Meglátom, mit tehetek - húzza ki ingerlő ujjait belő-lem.
Meglátja, mit tehet? Mi a frászt jelent ez? Aggódnom kéne, vagy pánikolnom? Nem tudom. Christian megtá-maszkodik a vállaim mellett, én pedig megfogom a ke-zét, mire ő átkulcsolj ujjait az enyémeken. Lehajol, és miközben puha csókot lehel a vállamra, finoman belém hatol.
- Ááá! - Ó, de finom.
Kitágít, teljesen belém temetkezik, és hallom szaggatott lélegzetét. Felforr a vérem tőle. Lassan mozdul bennem. Kihúzódik, majd újra megtölt. Kínoz ezzel a tempóval. Körözni kezdek a csípőmmel, elé megyek.
- Olyan gyönyörű a bőröd - zihálja, én pedig nyögök válaszul.
Nem telik több tőlem, mert, úgy érzem, hogy a kínzó vágy felemészt. Christian mozdul, és már az ölében ü-lök, háttal neki. Nagyon mély így. Egyik kezével magá-hoz szorít, másikkal pedig az államnál fogva óvatosan hátra biccenti a fejemet, egyenesen a vállára. Ajkaim ki-nyílnak, és hangosan zihálok. Mellszőre csiklandozza a hátamat, hajam pedig gesztenyebarna felhőként hullik közénk. Lassan mozdítja a csípőjét hátra, majd előre. Ki-be. Itt halok meg.
- Gyorsabban, kérlek, Christian - fogom könyörgőre.
Christian fokozza a tempót. Ó, igen. Nem hallok mást, csak ziháló lélegzetünket, amint visszaverődik a fenye-getően vörös falakról. Érzem, ahogy a testem emelke-dik. Magasabbra, és magasabbra. Christian ezt érezve megáll bennem. Leszorít egyik kezével, nem hagyja, hogy mozogjak. Miért?
- Nem! - kiáltok fel.
- De igen. Ez a bosszúm, amiért kételkedsz a szavam-ban - csikorgatja a fogát a fülem mellett.
Basszus. Ez már nem vicc. Ennyire felhúztam? Azt hit-tem, hogy ezen már rég túl vagyunk, de, úgy tűnik, mégsem. Megint ezt akarja? Megfosztani a gyönyörtől? Nem is én vagyok a hibás. Ő viselkedett olyan csúnyán, mégis engem büntet. Ez annyira nem fair. Nem teheti. Kate is nekem ad igazat, bár, ő egyébként is mindig az én pártomat fogja. Ez bárhogyan elsülhet. Tudom, hogy a tűzzel játszom. Egy rossz szó, és megégetem magam. Christian nagyon lassan mozog benne ki, és be. Kínoz vele.
- Sajnálom, hogy kételkedtem - adom meg magam.
- Miért dacolsz velem? Halljam - harap a fülembe, hogy felnyögök.
- Nem tudom. Azt mondtad, hogy szereted, mégis megbüntetsz. Muszáj ezt most megbeszélnünk? - Azt hiszem, mindjárt felrobbanok.
A testem minden egyes porcikája megváltásért könyö-rög. Forró könnyek csípik a szemem. Nem! Nem teheti!
- Igen, muszáj - folytatja a ritmust, és köröket ír le bennem.
- Kérlek, Christian - csuklik el a hangom.
Úgy érzem, mindjárt összeroppanok. Az alhasamban olyan vihar tombol, akár a trópusokon. Csak ő tud ezen változtatni, de nem sok jelét mutatja annak, hogy akar tenni valamit is.
- Szeretlek - suttogja, zihálva a fülembe, és megcsó-kolja a nyakam.
- Nem! - folynak le lassan a könnyek az arcomon.
Ez nem szeretet. Ez bosszú. Undorító, zsigeri bosszú, amiben én nem akarok részt venni. És még azt hittem, hogy a paskoló lesz a rossz. Mekkorát tévedtem.
- De igen - szán meg végre, és gyorsít.
- Ááá - nyögök fel, amint a gyönyör kiutat keres tes-temből.
Christian egyre szaggatottabban kapkodja a levegőt, én pedig kezdek elveszni. Annyira szeretem ezt a bonyolult férfit, mégis néha...nagyon Ötven. Tudom, hogy soha nem bántana szándékosan, mégis félek. Félek, hogy olyat tesz, amit utána megbán, nem is beszélve rólam. Nem hiszem, hogy fizikailag tudna fájdalmat okozni, bár, ha választani kellene, akkor inkább ez, mint a lelki megbántás. Emlékszem, milyen érzés volt, amikor Andreával a karjaiban esett haza. Mintha kitépték volna a tüdőmet. Soha többé nem akarom ezt átélni. Inkább engem büntessen, és keféljen, mint másokat. Szeretem a büntető dugásokat, még, ha néha kicsit elfajulnak is. Bár ez vitatható, azt hiszem. Érzem, ahogyan megmereved-nek a lábaim, a fejem még jobban hátra billen, hátam már nem ér Christian mellkasához. Hatalmába kerít a gyönyör.
- Add meg nekem, Ana - döf belém mélyebbeket, én pedig kitörök.
Elengedem magam, és élvezek Christian körül. Újabb könnyek buknak ki a szememből, és remegek a karjai-ban. Ez nagyon intenzív.
- Ó, bébi - nyög fel, és eljut bennem a csúcsra.
Hörögve élvez, én pedig még mindig tudatomon kívül vagyok. Valóság, és álom közt lebegek. Nem hallok mást csak a szívem kalapálását. Mindenem omlós, és végre kielégültnek érzem magam. Lubickolok a gyö-nyör utóragyogásában. Meg sem tudok mozdulni, olyan fáradt vagyok. Christian fárasztó, ehhez kétség sem fér.
- Ana - suttogja csodálattal a hangjában, és kihúzódik belőlem.
Végig fektet az ágyon, rám húzza a takarót, és a karjaiba vesz. Tiltakozásra nyílik a szám, de nem jön ki rajta hang. Hallom, ahogy elhagyjuk a játszószobát, majd újabb ágyra fektet. Ez már a hálószoba. Biztos vagyok benne. Leoltja a villanyt, hallom, ahogy kihúzza a fió-kot, és kivesz valamit. Pár perc múlva már mellettem is van.
- Büszke vagyok rád, kicsim - csókol arcon, és elsimít egy kósza tincset az útból.
- Hmmm - dünnyögöm.
Fáradt vagyok, nagyon. Aludni akarok. Azt akarom, hogy vége legyen már ennek a fárasztó napnak.
- Lefárasztalak. Aludj - simogatja meg az arcom, majd mellém helyezkedik kanál pózban.
Egyik kezét átveti a derekamon, és a hasamat simogatja. A hajamba csókol, én pedig már alszom is.