A bizalom ötven árnyalata

21. fejezet

Lehajol, és gyors csókot lehel a hasamra. Eláll a lélegzetem. A pocakomban alvó baba végre jelet adott magáról. Ez jó. Mostmár nem le-szek egyedül.
- Van egy kis gond, Christian - pillantok fel rá.
- Ó? És mi lenne az? - csillannak fel aggódóan a sze-mei, de tudom, hogy közben jól szórakozik.
- Nem jön rám semmi.
- Semmi gond. Caroline Acton küldött kismama szet-tet is, ha jól emlékszem - gondolkodik el mélyen - Igen. Azt hiszem, a legfelső polcon vannak.
Amint elkészültünk, beszállunk az R8-ba, és nem is olyan messze, meg is állunk. Hatalmas zöld, üveges építmény magasodik előttünk. Ez csakis valami fitt köz-pomt lehet. Edzőtermek, rink, fürdő, meg minden, ami kell.
- Megjöttünk - jelenti ki Christian, és kiszállva megke-rüli a kocsit, hogy ajtót nyisson nekem.
Kézen fog, és együtt sétálunk be, át az üvegajtón. Chris-tianon az a sötétkék tréningruha van, amit imádok, és Nike futócipő. Rajtam is kék van, de türkiz kék. Tetszik ez a szín, Christiannak jó ízlése van, hiszen ő választotta a ruháim nagy részét, és nem panaszkodom. Gyönyörű-ek. Nyilván nem kis vagyont fizetett értük.
- Ana, Christian! Milyen jó látni titeket - indul meg fe-lénk, amint megpillant minket Cloude, széles vigyorral az arcán.
- Nem is olyan rég találkoztunk - feleli Christian el-gondolkodva.
- Viszont Anat rég láttam - kacsint felém, mire az én féltékeny férjem átkarolja egyik kezével a derekam.
Nem értem a reakcióját, és, ahogy látom, Cloude se na-gyon. Homlokráncolva máregeti Christiant, majd sugár-zó arccal felém pillant.
- Nos, miben segíthetek nektek?
- Először is, ne stíröld a feleségem - mordul rá Chris-tian, mire Cloudeból kitör a nevetés.
- Haver, nyugi. Nem stírölöm a feleséged. Nekem is van. Csak azt néztem, hogy, ugye, te most terhes vagy, Ana?
- Igen - bólintok.
- Oké. Christian kezdjük bemelegitéssel. 5km futópa-don. Ana, gyere velem, de ne túl messzire, hogy Mr. Grey nehogy rosszra gondoljon - mosolyodik el, jól mu-lat rajtunk.
Őszintén szólva én is mulatságosnak tartom Christian viselkedését. Cloude semmit sem csinált. Nem értem ezt a férfit. Sosem tudom, mire gondol, mi jár a fejében, és, hogy mi vár rám vele legközelebb. Csupa rejtély, és én vagyok Sherlock Holmes megint csak, hogy megoldjam az ügyet. Inkább, mint, hogy más oldja meg. Christian oda megy a futópadhoz, beallítja, és már kezdi is, mi-közben fél szemmel minket figyel.
- Rendben, Ana - áll meg Cloude Christian futópadja előtt egy méterrel, és átnyújt egy polifómot - Terítsd le, és feküdj rá.
Teszem, amit mond, és ráfekszem a puha matracra.
- Kezdjük lábemelésekkel. Tessék - nyújt át két kis-párnát - Erre szükséged lesz.
Miért is? Értetlenül pillantok fel Cloudera. Mit csináljak velük?
- Christian, ha nem bánod, letapiznám a feleséged, hogy megmutassam neki, mire gondolok - rebben Cloude szeme Christian felé, aki nagyban fut már.
Direkt húzza, de Christian tudomást sem vesz róla, csak a szemét forgatja unottan, hogy kuncognom kell.
Az idő csak úgy repül, és kezdek belejőnni ebbe a terhes tornába. Nem is olyan nehéz. Azt hittem, hogy a poca-kom jobban fog gátolni, nem mintha olyan nagy lenne még, de akkor is. Christian futás után 100 fekvőtámasz-szal folytatja, majd egylábas guggolásokkal. Hogy csi-nálja ezt? Nekem sosem sikerülne ennyire egyensúlyoz-nom, koncentrálni, eggyé válni a testemmel. Erre csak ő képes. Én egyszerű kitörésekkel folytatom, majd pár lassú, nem túl mély guggolással. Alig veszem észre, és lejár az egy óra. Meg súlyzóztam is. Azt hiszem, büsz-kén állíthatom, hogy túlszárnyaltam magam.

Hazaérve, kifulladva esek az ágyra. Teljesen elfárad-tam. Egy kiadós alvás hiányzik most, akkor is, ha már ma aludtam egyszer, pedig még csak délután két óra. Szerencse, hogy hazafelé beugrottunk a Mc. Dolanlds-ba, ami igen megleppet. Christian Grey nagyon nem az az ember, aki ilyen helyekre jár, na de tréningruhában mégsem ülhettünk volna be egy puccos étterembe. Azt hiszem elszunyókáltam útközben is már. Christian kel-tett fel. Felidézem magaban, ahogy kinyitja az ajtómat, behajol fölém, és ajka a homlokomat súrolja. Ahogy kinyitottam a szemem, és széles mosollyal várt. Annyira szeretem.
- Hogy érzed magad, bébi? - kuszik fel mellém az ágyra.
- Fáradtan.
- Pedig bíztam benne, hogy még használható leszel - csókolja meg a halántékom.
Mögöttem fekszik, én pedig az oldalamon. Hozzám si-mul a teste, szinte álomba ringat. Olyan finom az illata. Izzadság, és Christian illat. Mennyei elegy, még akkor is, ha most jöttünk az edzésből.
- Attól függ, milyen értelemben - mormogom álmo-san.
- Hát... nálad lett volna az ostor, de így...
Ó?