A bizalom ötven árnyalata

26. fejezet

Előbb-utóbb csak előkerül - vonok vállat.

Vagy itt hagyott ÖRÖKRE - nevet fel sátánian tudatalattim, de belső istennőm egy ugrással leteríti. Úgy kell neki.

A konyhapulthoz lépek, és úgy döntök, sütök néhány csík bacont meg egy kevés rántottát Christiannak. Én most inkább egy görög joghurtot ennék granolával, és áfonyával. Éppen megtöröm a második tojást, amikor megérzem, minden porcikám rá van hangolva. Christian karjai fonódnak körém, és a fülem mögé csókol, hogy bi-zsereg a bőröm a nyomán. Nagyon elvonja a figyelmem.
- Magának is jó reggelt, Mr. Grey - folytatom a főzést, mintha mi sem történt volna.
- Van egy ötletem, mitől lehetne még jobb ez a reggel, Mrs. Grey - suttogja érzékien a fülembe.
Ó? Nagyon jól tudom, hogy mire megy ki a kis játéka. Nagyot nyelek, és próbálom figyelmen kívülhagyni az alhasamat mardosó, követelőző érzést.
- Christian, kérlek. Ki fogom önteni a tojást - verem habosra a tojásokat, de Christian elengedi a füle mellett a figyelmeztetésem.
Tunyán nyomja a hátsómnak kemény férfiasságát, hogy el kell folytanom egy kikívánkozó nyögést.
- Jelen pillanatban kurvára nem érdekel a tojás - veszi ki a kezemből, és arrébb rakja, hogy ne érjem el - Akar-lak...itt...most...gyorsan...keményen.
Szentséges basszantyú!

Nagyot nyelek, és tudom, hogy semmi értelme harcol-nom ellene, mert én is akarom. Nagyon is. Basszus! És, ha rajta kapnak minket? Elvégre, ez mégis csak a kony-ha.
- És, ha meglátnak?
- Nincs itt senki - érzem vigyorát a nyakamon, és már húzza is felfelé a hálóingem.
Igen, Mrs. Jones elutazott a nővéréhez, Thalia szabad-ságot vett ki az ünnepekre, de mi van Taylorral, és a biztonságiakkal?
- Taylor? Gaston, Sawyer, Ryan? - sorolom, és elárul a zihálásom.
- Nem hinném, hogy itt járnának. Korán van. - Ó, Mr. Tudornak mindenre van válasza - forgatom magamban a szemem.
- Nos, mi a válaszod? - dörgölőzik nekem, illata pedig megrészegít - Igen, vagy nem, Ana?
Hátra lököm a fenekem, hogy Christianban akad a léleg-zet. Szinte látom magam előtt, ahogy elmosolyodik, és megcsóvalja a fejét.
- Mondd ki - suttogja.
- Igen.
Egy mozdulattal kiszabadítja magát a pizsi alsóból, félre húzza a bugyim, és fürgén megtölt, hogy felnyögök.
Szent szar!
- Ááá - Nagyon gyors.
- Igen - zihálja.
Kihúzódik, és újra belém csusszan. Megragadom a kony-hapultot, és úgy szorítom, mintha az életem múlna rajta. Szinte elfehérednek az ujjaim. Egyik keze a nyakamhoz kígyózik, és hátra billenti a fejem, egyenesen a vállára. Egyre gyorsabban, vesz el bennem, ahogy én benne. Ro-hamosan fokozza a tempót, és kialakul egy ritmus. Hátra nyomok, és ő visszalök, újra meg újra. Remegni kezde-nek a lábaim, és hangosan nyögök. Christian a nyakamat szívja, harapja, miközben másik kezével a helyemen tart. Lubickolok az érzésben, hogy mennyire szüksége van rám. Gyorsabban, és gyorsabban temetkezik belém, hogy érzem, ez nem fog sokáig tartani. Egyik keze a melleim-hez síklik, és az anyagon keresztül ingerli a bibóim. Olyan nagyon közel vagyok.
- Gyerünk, Ana. Add meg nekem - zihálja rekedtes hangon a nyakamba.
Újra és újra meghódítja minden egyes porcikám. Telje-sen az övé vagyok. Hallom, ahogy felnyög, és magához szorít.
- Menj el - sziszegi fogai közt, én pedig összeszorítom a szemeimet, és hangosan élvezek.
- Christian - tör ki belőlem, és szorítom a pultot, mi-közben össze-össze rándulok körülötte.
- Igen - nyög fel, és egy utolsó lökéssel meglovagolja az orgazmusom hullámait, majd ő is eljut a csúcsra.
Hörögve élvez, és miután kiszállt szeretett férjemből a hajtóerő, kielégülten rogyunk a padlóra. A lábai közt dédelget, és mind a ketten hangosan zihálunk. A mellka-sának döntöm a fejem, és élvezem, ahogy a mellszőre az arcomat csiklandozza. Hmmm. Naphosszat ellenék így, itt. Fürdőzőm az orgazmusom utóragyogásában.
- Szent Isten, hogy lehetsz ilyen édes, Ana? - lihegi, és hátradől, magával húz, hogy már a padlón fekszünk.
Felemelem az egyik kezem, és mintákat rajzolok a mell-kasára. Uram isten! Christian teljesen széthullott. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz, bár nem hiszem, hogy minden energia elhagyta volna. Ismerem. Este játszószo-ba. Tudom. Nála ez csak pillanatnyi felállás. Öt perc múlva olyan lesz mint ez előtt. Kifújom magam, és puha csókokkal halmozom el a mellkasát, hogy felnyög, és karjai megfeszülnek körülöttem. Magához szorít, szemei lehunyva, és élvezi, hogy mellette vagyok.
- Jól vagy? - pattannak fel szemei, hogy két őszintén csillogó szürke szempár néz vissza rám.
- Igen - vágom rá, mert így igaz.
- Akkor gyere.
Christian felül, majd kezét nyújtva felsegít a padlóról. Teljesen kába vagyok, a végtagjaim omlósak. Alig állok a lábamon, hogy Christian önelégülten elmosolyodik. A piszok kinevet.
- Reggelit, de most, te asszony! Légyszíves - parancsol rám, hogy kuncognom kell.
- Ahogy az úr óhajtja.
Ha nem zavart volna meg, már rég kész lenne, de nem vitatkozom. Tetszett, hogy megzavart. Inkább zavarjon meg, és dugjon meg, minthogy ne kívánjon, ahogy tu-datalattim emlegeti folyton. Christian a dokkolóhoz megy, és bekapcsol egy ismerős karácsonyi számot. Döbbenten fordulok felé. Azt akarja, hogy táncoljak?
- Szeretem nézni, ahogy főzés közben riszálod azt a csinos kis hátsód - von vállat bocsánatkérően.
Ó. Oké.