A bizalom ötven árnyalata

18. fejezet

Nem felelek. Nem is nézek rá. A hideg padló nyomja a térdem, a sípcsontom, de nem ér-dekel. Az irodát csönd tölti ki. Annyira nagy a csend, hogy már szinte idegesítő. Miért nem mond semmit? Talán mégsem volt ez olyan jó ötlet. Kezdek pánikba esni, és szégyenlem magam. Mit is gondoltam? Christian nyilván nagyon elfoglalt. Ekkor csöngeni kezd az irodai telefon, Christian pedig megkerülve engem, az asztalhoz lép, és felveszi azt.
- Olívia, mondja le a következő ügyfelet. Igen. Van egy kis elintézni valóm, Mrs. Greyjel - sziszegi a tele-fonba.
Basszus! Ez meg mit jelentsen? Leteszi a telefont, és mire feleszmélek, már újra előttem áll.
- Állj fel - utasít fagyos hangon.
Ajaj! Ez nem jó. Nagyon nem. Mit akar tenni? Legna-gyobb meglepetésemre, leveszi a zakójat, és a vállamra teríti.
- Nem akarom, hogy megfázz - simít végig ujjpercei-vel az arcomon - Most pedig tudni szeretném, hogy mi-ért csináltad ezt.
Szent ég! Mit mondjak? Hallgatok, és a csendbe búrkolózom. Nem akarom magam felfedni.
- Tudni akarom - parancsol rám.
- A meglepetésed - suttogom alig hallhatóan, de még mindig nem nézek rá.
Christian mérlegeli magában a szavaimat, majd két ujját az állam alá támasztav, hátra biccenti a fejem. Kénysze-rít, hogy a szemébe nézzek, amelyben most mindent felperzselő vágy tüze ég. Uram isten! Ez a pillantás.
- Hát, nem erre számítottam, de ha már ennyit fárad-tál, miért ne élvezhetném, elvégre, ez messze túl szár-nyalja azt, amire én gondoltam - világosít fel, és ajka buja kis mosolyra húzódik.
Ó?
- Mire gondoltál? - nyögöm ki.
- Sosem fedem fel a titkaimat, Mrs. Grey. Most pedig lássuk azt a meglepetést - mormogja, és keményen csó-kol.
Nyelve a számban cikázik, és jobbra kezd tolni. Egyik kezét a hajamba temeti, és erősen tart vele, hogy moz-dulni sem tudok. Másik kezével megmarkolja a feneke-met, és közelebb húz magához. Tunyán nyomja nekem erekcióját. Belenyögök a csókba, és a hátam a falnak üt-közik. Újra levegőhöz jutok, és már mind a ketten zihá-lunk. Felnézek rá, szemei sötéten csillognak, akár egy igazi ragadozóé, aki éppen becserkészi a zsákmányát.
- Az enyém vagy - suttogja két kezébe fogva az arco-mat.
- A tiéd - helyeselek.
- Kívánlak - suttogja érzékien a fülembe, hogy szinte összeesek.
A hajába túrok, magamra húzom, ajka az enyémre ta-pad, és mohón falatozunk egymásból. Christian hirtelen elhúzódik, a sliccével babrál, és kiszabadítja magát. Ó, istenem. Hangosan zihálok. Nem hiszem el, hogy meg-tesszük, itt.
- Kulcsold körém a lábaidat, bébi - zihálja.
Teszem, amit mond, és az ölébe vesz, a falnak támaszt. Forró vagyok, és annyira kívánom már, hogy bennem legyen. A vágy fájón csavarodik az alhasamban, hogy felnyögök.
- Pszt - csitít Christian, félre húzza a bugyimat, egy mozdulat, és már bennem is van.
- Ááá - kiáltok fel, és a hátam ívben emelkedik el a faltól.
- Ó, Ana - nyög fel, és mozogni kezd.
Teljesen bennem van. Hatra húzódik, majd újra megtölt. Megragadja a kezeimet és a falhoz szorítja őket. Egyre mozog és mozog, a szakadék felé tolva engem. Basszus, mi van, ha valaki hall minket? Mennyire hangszigetel-tek ezek a falak? Christian újra, és újra belem hatol. Aj-ka az enyémen, és könyörtelenül csókol. Nincs megál-lás. Ajka lefelé halad, a nyakamon keresztül a melleim felé. A gyönyör egyre csak gyűlik az alhasamban, hogy már csaknem kicsordul.
- Olyan szépek a melleid, Ana - suttogja, és ajkai közé veszi az egyik bimbóm.
- Kérlek - Az őrületbe kerget.
Keményen szopja a bimbóm, húzza a fogaival, hogy az megkeményedik. Hangosan nyögök. Érzem, hogy vé-szesen közeledik a vég.
- Nagyon finom, Mrs. Grey - mormogja elismerően, és az ajkait nyalogatva Christian.
A fejem hátra billen, neki a falnak, ajkaim szétnyílnak, és... olyan közel vagyok.
- Ó, nem, Mrs. Grey. Még nem - húzódik ki belőlem, és annyi az orgazmusomnak.
- Ne - nyöszörgök tehetetlenül.
Az alsóajkamba harap, és húzni kezdi azt, hogy felnyö-gök.
- Kérlek, Christian. Kérlek - tör ki belőlem.
- Szeretem, ha könyörögsz - jelenik meg gonoszkás vigyor az arcán.
Neki nyomom az árgyékom, hogy Christin felnyög. Ó, szóval meg hatással vagyok rá. Hirtelen belém csapó-dik, és őrült ritmusra vált. Ó, basszus. Mindjárt felrob-banok. Megint közel repülök a Naphoz, Ikarusz vagyok, és elérem...
- Igen - tör ki Christianból, és orgazmusom a mélybe ránt.
Lüktetek körülötte, megkönnyebbülök, élvezem az édes kielégülést.
- Ó, bébi - támasztja a homlokát az enyémnek, és va-dul élvez bennem.
Vájuk, hogy csillapodjon a légzésünk, majd Christian kihúzódik belőlem, és talpra állít. A lábaim mintha zse-latinból lennének, és el kell kapnom a karját, neopgy el-essek. Arcán a mosoly árnyékát látom tükröződni. Élve-zi a zavarom, a kiszolgáltatottságom. Akkor éreztem magam utoljára ennyire felhevültnek, amikor a sífelvo-nóban dugott meg. Valamiért fura dolgokat tesznek ve-lem ezek a nyilvános helyek. Sokkal izgatóbbak.
- Vissza kell mennem dolgozni - suttogom rekedtes hangon.
Christian felnyög, mintha szenvedne, és egy mozdulattal begombolja a sliccét.
- Muszáj?
Némán bólintok, és az arcát tanulmányozom, amelyen némi csalódottság látszik tükröződni. Mit gondolt? Hogy itt maradok szórakoztatni?
- Azt hittem megbeszélésed lesz. Így is lemondtál mi-attam egy ügyfélt. Nem akarlak zavarni, Christian.
- Nem zavarsz, bébi - dörgöli az orrát az enyémhez, hogy elolvadok - Te sosem zavarsz. Szeretem, ha elvo-nod a figyelmem, Mrs. Grey.
- Én pedig szeretem elvonni a figyelmed - vallom be, és az arcára helyezem a tenyerem.
- Helyes - vigyorodik el.
Hűha! Micsoda mosoly! Mint amikor a vihar után kisüt a nap, átragyog a legvastagabb felhőkön is, és az ember nem szeretne mást, csak sütkérezni benne egész nap. Az én kisfiúm, az én ötvenem, az én napsütésem.
- Nos? - szalad fel a szemöldöke kérdőn, és elenged.
Vegre meg tudok állni a lábamon. Hurrá!
- Nos, mi?
- Egy második menetben reménykedtem - von vállat közönyösen.
Leesik az állam. Tátott szajjal meredek rá vissza, Chris-tian pedig élvezi a döbbenetem. Micsoda egy telhetetlen pasi - csóválom meg a fejem.
- Ha nem, hát nem. Később bepótoljuk. Most pedig irány dolgozni!
Tessék? Az előbb még mást mondott. Nem tudok vele lépést tartni. Értetlenül meredek vissza rá.
- Ha csinálunk valamit, akkor azt csináljuk jól - közli.
Ezt meg mire érti? Ezt most a munkára vagy a szexre vonatkozik? Esetleg mindkettőre? Nem tudom.
- Rendben - szedem össze magam, és öltözni kezdek, mintha mi sem történt volna.
Percek alatt elkészülök, és indulásra készen állok az én imádott férjem előtt, aki minden egyes mozdulatomat figyelte öltözés közbe.
- Köszönöm a meglepetést. Csodálatos volt, akár csak te - lép elém, és szégyenlős kis mosollyal az arcán, és a fülem mögé tuszkol egy kósza tincset.
- Szívesen - mosolygok fel rá szeretettel, és közelebb hajolva megcsókolom a szája sarkát.
- Laters, bébi - tárja ki előttem az ajtót kisfiús örömmel Christian.
- Laters - intek, és már kint is vagyok az irodából.