A bizalom ötven árnyalata

28. fejezet

Az elmúlt pár nap remekül telt. Meglátogattuk anyámat, aki órákig sztorizott az új hobbijá-ról. Most az üvegfújást gyakorolja. Eddig mulatságosan sikerültek a művei, de mind egyéni. Egyet emlékbe is adott. Csodálom Bob türelmét. Miközben az Columbia Tower felé száguldunk, felidé-zem magamban az év legszebb pillanatait. Igen, ma van szilveszter. Fura, hogy mennyire gyorsan telik az idő. Emlékszem, mennyire jól éreztük magunkat Ibizán, és jót mulatok ma-gamban a két részeg lány emlékén. A síelés is felejthetetlen volt. Hatalmasat estünk Christiannal, és a folytatás a felvonóliftben... Döbbenetes volt. Nagyon él-veztem. A reggeli főzések, amikor a Candymanre táncol-tam, Christian pedig megpörgetett. Amikor Bon Jovira körbetáncoltuk a nappalit. Még Elena esküvője is varázs-latos volt, és persze, Christian is, mint mindig. Emlék-szem, anyám mennyire örült, mikor először láthatta Phoebet. Christian szülinapja furakodik az elmémbe, és, hogy végre örült Picipöttynek. Felejthetetlen ajándék volt számára, ahogy nekem is az én szülinapom, amit ő szer-vezett. Remek este volt, és talán ma megismételjük. Amikor Charlie Tangoval repültünk, amikor Kate beje-lentette, hogy megint terhes, amikor Eathen megkérte Mia kezét. Olyan sok szép pillanat volt az évben, hogy nehéz lenne mindet felidézni. Christian lassít, és leparkol a Columbia Tower melletti parkolóban. Hihetetlen, hogy máris egy újév kezdődik, hihetetlen, hogy megszületik Picipötty, hogy Mia, és Eathen esküvője még előttünk áll. A következő év is mozgalmasan fog telni, előre lá-tom.

- Minden rendben? Nagyon csöndes vagy - fordul felém Christian, és aggódóan méreget.

- Persze, én csak elgondolkoztam - vonok vállat, és megnyugtató kis mosolyt küldök felé.

- Min? - ráncolja a homlokát.

- Az éven.

- Értem. Eseménydús volt, az egyszer biztos.

- Igen - kuncogok fel.

- Gyere, nézzük meg mekkora buli van már odafent. Biztosan mindenki megérkezett már - száll ki a kocsiból, és megkerülve azt, ajtót nyit nekem.

Kézen fogva sétálunk el a bejáratig, egyenesen át az üvegajtón. Ahogy belépünk ugyan az a rideg márvány belső fogad, mint azelőtt. Semmi sem változott, kivéve, hogy most sokkal nagyobb a nyüzsgés. Christian a lift felé kormányoz, és beszállva, megnyomja a legfelső e-melet gombját. Amint bezáródik az ajtó, teljességgel megváltozik a minket körül vevő légkör. Energiával töl-tődik fel, és egyre jobban egymás felé tol minket. Nagyot nyelek, és az ajkamba harapok. Ennek nem lesz jó vége. Christian mély lélegzetet vesz, és meglazítja a nyakken-dőjét. Egy percre felém rebben a tekintete, és buja vágy csillan meg szürke szemeiben. Megnyalja az alsó ajkát, én pedig máris zihálok. Érzem, amint az izmok fájdal-masan összerándulnak az alhasamban, és elfolytok egy nyögést.

- Ana - suttogja, és megszorítja a kezem.

Igen, én is kívánlak, én is érzem ezt a húzóerőt kettőnk közt, ami az évek során, hála istennek, semmit sem vál-tozott. Christian kifújja a levegőt, és rám veti magát. A lift falának taszít, de csak a pocakom ér hozzá. Foga az enyémhez koccan, és keményen csókol. Nyelve mohón tör utat a számba, és élvezettel kóstolgat, ízlelget. Egyik kezetem a hajába futtatom, és magamhoz szorítom. Min-den erőmet beleadva viszonzom, és a csók egyre csak mélyül. Egy hirtelen mozdulattal az ölébe kap, és ajkaink elszakadnak egy pillanatra, hogy levegőhöz jutok. A combjaim találkozásánál érzem őt keményen, hogy neki dörgölőzök akaratom ellenére is.

- Benned akarok lenni - suttogja a fülembe, én pedig még mindig a légszomjammal küszködök.

Christian hangosan felnyög, mint akinek fájdalmai van-nak, és visszaenged a padlóra, hogy két lábon állok.