A bizalom ötven árnyalata

13. fejezet

- Hűha! Azt hittem, hogy fürdünk - feleli lenyűgözötten.
A számba kapom, és keményen szopni kezdem. Látni akarom, amint szétesik. Annyira kívánom. A nyelvem pörgetem a tetején, és alá bukom.
- Ana - zihálja Christian, és gyengéden megmarkolja a fejem, hogy mélyebben van a számba.
Ó, igen. Bevetem egyik kezemet is, és megszorítom, úgy húzom le rajta. Christianból egy nyújtott nyögés szalad ki, és felnézek rá, hogy találkozik a tekintetünk. Vággyal teli, perzselően szürke tekintet néz le rám, én pedig foly-tatom. Az ajkaim közé húzom, és összeszorítom körü-lötte. Christian egyre érdesebben veszi a levegőt. Egyre gyorsabban, szinte kapkodva. Közel a vég.
- Ana, elég lesz - pillant le rá.
Nem!

Nem hagyom abba. Újra a kezembe veszem, és gyorsab-ban folytatom. Látni akarom, ahogy kibomlik.
- Ana, kérlek! Elélvezek - sziszegi összeszorított fogai közt.
Igen! Hirtelen érzem, ahogy megremegnek a lábai, feje hátra billen, szemeit összeszorítja, és elönti a gyönyör. Hangosan felnyög, és elmegy. Meleg, sós folyadék fo-lyik le a torkomon. Gondolkodás nélkül lenyelem, Christian pedig két kézzel felrángat a padlóról.
- Őrjítő nőszemély vagy - zihálja, a hideg falnak lök, és ajka lecsap.
Vadul csókol, nyelve a számba hatol, és ízlelget. Bele-nyögök a csókba meglepetésemben, és a hajába túrok. Imádattal viszonzom. Ajka fáradhatatlan, és elveszek ebben az egyszerű szeretet megnyilvánulásban. Ó, de kívánom ezt a férfit. Az övé vagyok teljesen. Nem tu-dom nélküle elképzelni az életem. Annyira szeret, törő-dik velem, és aggódik. Szeretem, hogy ilyen gyengéd, heves, intenzív, vad, gondoskodó, és minden. Az én öt-venem.
- Fürödjünk - húzódik el zihálva.
Levegőért kapkodva bólintok, és követem a gőzölgő kád felé. Kezet nyújt, én pedig beleereszkedem a mennyei vízbe.
Ezer megawattos, bugyi szaggató vigyorral néz le rám, és becsusszan mögém. Neki dőlök a mellkasának, és él-vezem bőre melegét, ahogy körém kulcsolja lábait. A hajamba csókol, két tenyere pedig a pici pocakomon pi-hen. Tényleg nagyon kicsi. Alig tűnik fel, csak annak, aki tudja, hogy terhes vagyok. Tenyerére tapasztom a tenyerem, és mint két védelmező szülő, őrizzük a mi kis picipöttyünket. Annyira boldog vagyok.
- Szerinted lány lesz, vagy fiú? - kérdezem elmélázva Christiant.
- Nekem mindegy. A lényeg, hogy egészséges legyen - simogatja meg a hasam - De, ha akarod, a legközelebbi vizsgálaton megkérdezzük.
- Oké. Gondolkodtál már a neveken?
- Ana, azt sem tudjuk, milyen nemű - hallom ki moso-lyát a mondatból.
Kinevet? Miért? Csak feltettem egy kérdést.
- Oké - vonok vállat durcásan.
- Héj! Nem akartalak megbántani, de, kicsit korai még, bébi. Nem gondolod? - harap a fülcimpámba, hogy felnyögök.
- Talán - adom meg magam.
- Megmoslak - nyúl a tusfürdőért, önt egy keveset a kezébe, és a nyakamat kezdi el vele masszírozni, majd a melleim következnek. Bimbóim megkeményednek ke-zei alatt, és fészkelődöm Christian lábai közt. Kezei folytatják az utat, le a hasamon, a combjaim találkozásá-nál szappanoznak, hogy felnyögök. Ó, istenem. Hirtelen az egész világ abban az egy pontban összpontosul, ahol ujjai mozognak. Köröz a csiklómon. Annyira jó. Gyö-nyör fut végig a testemen, fejem hátra bicsaklik, szeme-im pedig lezárulnak. Hangosan nyögök már.
- Pszt. Had mossalak meg - csitít Christian, és a nyakamba csókol.

Tudom miféle játékot űz velem.
- Ó, kérlek - tör ki belőlem.
- Mit kérsz, Ana? Mondd el! - bíztat.
- Szeretkezz velem - suttogom elhaló hangon.
- Biztos vagy benne?
Ez meg milyen hülye kérdés? Persze, hogy biztos va-gyok benne. A kezdeti fáradtságom teljesen elpárolgott, helyét vágy vette át.
- Igen - zihálom eksztatikus állapotban.
- Ebben az esetben, tiszta vagy. Kiszállás - állít fel, gyorsan, és ő is lemossa magát.
Lesütött pilláim alól mosolyogva szemlélem az én szép-séges férjem, aki gyors tempóban mossa le magát. Harc-ra készen áll előttem, és megszédülök a látványtól. Még mindig nehéz elhinni, hogy ez a félisten az enyém. Leg-szívesebben, itt, most rávetném magam. Christian kilép a kádból, és törölközőt teker rám, majd a dereka körül.
- Gyere! - húz maga után a hálószobába sietve, hogy alig bírok vele lépést tartani.
Megáll az ágy előtt, és kicsomagol a törölközőből. Áhí-tattal siklik rajtam végig a tekintete.
- Uram isten, milyen szerencsés vagyok - csóválja meg a fejét hitetlenkedve.
Az ajkamba harapok, úgy pislogok vissza rá. Christian egy lépést tesz felém, és két kezébe fogva a fejem, szen-vedélyesen csókol. Az ágyra lök, hogy puhán huppanok le. Nincs más rajta csak az a törölköző. Izmos felsőtest, fordított háromszög, puha kis szőrpamacs a mellkasán... Egyszerűen mesésen fest.
- A közvélemény nyomására szeretkezni fogok magá-val, Mrs. Grey - kúszik fölém, és csókokkal halmoz el.
A testem dalol ajkai alatt, amelyek felfelé haladnak, majd fel a hasamon, egyenesen a melleim felé. Felnyö-gök, amint szájába veszi az egyik bimbómat. Nyelvével köröz körülötte, és a vágy követelőzően kezdi mardosni az alhasam. Keményen szopja a mellem, majd fogaival húzni kezdi a bimbóm, hogy felkiáltok. Ó, de kívánom már, hogy bennem legyen, és Christian húzza az időt, megnyújtja az élvezetet. Ehhez nagyon ért. Hajába tú-rok, és felhúzom az ajkaimhoz. Szükség ízével csóko-lom, drága férjem, és neki feszítem a csípőm, hogy Christian belenyög a csókba.
- Kívánsz, Anastasia? - kérdezi zihálva, mintha nem lenne nyilvánvaló.
- Igen.
- Mondd!
- Kívánlak - kapkodok levegőért.
Lehunyja szemeit, egy percre, ízlelgeti a szavaimat, majd keményen csókol. Nyelvét mohón tuszkolja a számba. Kezei lekígyóznak, a csípőmhöz, és hangosan nyögdécselek, amikor ujjai már bennem mozognak. Christian is nyög válaszul. Belső istennőmnek a szava is eláll. Tátott szájjal figyeli ezt az erotikus jelenetet, pop-cornnal a kezében.
- Sosem okozol csalódást. Mindig olyan nedves vagy - zihálja, és lerántja a törölközőt a derekáról.
Vonaglok alatta a vágytól. Gyengéden megcsókol, orrát végig húzza az államon, szétfeszíti térdeivel a lábaimat, és lassan belém csusszan, hogy hátam ívben felemelke-dik matracról.
- Ááá! - tör ki belőlem.
Erre vágytam. Kitágít, megtölt, teljesen bennem van
- Igen - sziszegi összeszorított fogai közt Christian.
Lassan kihúzódik, majd újra belém hatol. Újra, és újra belém temetkezik. A derekára kulcsolom a lábaimat, hogy mélyebben legyen bennem, és elé szaladok. Min-den egyes döfést örömmel fogad a testem. Christian fá-radhatatlanul tol, és tol. Mintha fel akarna bennem kúsz-ni. Karjai a fejem mellet, és élvezem, ahogy beterít sze-retetével.
- Nyisd ki a szemed, Ana. Látni akarlak - csókol a nyakamba, hogy elolvadok.
Rebegve nyílnak ki a szemeim, és Christiant pillantom meg. Szemei vágytól égnek, teste forrón furakodik be-lém, és érzem, amint a gyönyör szép lassan szétárad az ereimben.
- Menj el! - suttogja a fülembe, és keményebben döf.
Hirtelen eszembe jut, amit tanított azon az estén amikor picipötty megfogant. Legalább is, azt hiszem, hogy ak-kor volt. Gondolkodás nélkül cselekszem, és megszorí-tom az izmaimat.
- Ana. Mi...? Ááá - lepődik meg Christian, de már nem mozog bennem.
Jaj, ne! Valami rosszat tettem? Mondd, hogy nem!
Feje a hasamon pihen, és levegő után kapkod, mint aki most futotta le a marathont. Még mindig bennem van, de nem mozdul. Most mi lesz? Mi történt?
- Szóval ezt játszuk, Mrs. Grey? - csillannak fel szürke szemei bosszúéhesen.
Nem! Nem. Nem akarom ezt.
- Nem - nyelek nagyot pánikomban.