A bizalom ötven árnyalata

19. fejezet

- Arra gondoltam - vakargatja meg az állát egy méterre tőlem - hogy megmutathatnád, hogy kell.
Már próbáltam. Nem ment, vagyis ment volna, ha nem vonjuk el egymás figyelmét. Halál ko-molyan beszél, és szinte már zavarban van. Miért is? Nem értem. Ez csak főzés. Bezzeg, amikor valami per-verz basszantyúról van szó, semmi jele annak, hogy za-varban lenne. Igen. Ő azon a téren érzi magát otthon.
- Oké. Mit akarsz készíteni?
- Valami egyszerűt kezdetnek - lép mellém.
Egyszerűt...hmmm...palacsinta? Nem. Baguett? Túl egyszerű, és az nem sütés. Talán egy omlett menne neki. Igen, biztos vagyok benne, hogy azt meg tudja csinálni.
- Rendben. Akkor, egy omlettet csinálunk - sétálok a hűtőhöz, és kiveszek négy tojást, majd leteszem elé.
Poharat, tálat, és serpenyőt veszek elő, és ezeket is elé helyezem. Na, lássuk, mire képes, Mr. Grey.
- Vegyél egy tojást, és törd meg, a pohárba - adom ki az első leckét.
Christian nagyon figyel. Elvesz egy tojást, és teszi, amit mondtam. Csodálkozom, hogy ezt Elena vajon miért hagyta ki a hátborzongatóan undorító kiképzéséből. Legalább, most én tanítom meg neki - mosolyodok el önelégülten magamban.
- Meg kell néznünk, hogy jó-e a tojás. Ha áttetsző a fehérje, akkor rendben van, ha zavaros, kuka.
Christian bólint.
- Oké, ez jó. Most öntsd a nagy tálba - mutatok az át-látszó, műanyag tálra előtte - Ugyan ezt kell tenned a többivel is.
Miután már minden tojás a tálba került, előveszek egy villát, és átnyújtom neki. Értetlenül pislog felém.
- Nem emlékszem, hogy a te omletted, ilyen folyós lett volna - méregeti a tojásos tálat.
Óhatatlanul is kuncognom kell. Mulatságos ez az egész.
- Nem, Christian. Verd fel a tojást. Még nincs kész - adok tanácsot.
- Így már érthető - bólint jókedvűen, és elkezdi felver-ni a tojást.
- Onnan tudod, hogy jó, hogy buborékok keletkeznek a tetején.
Percek alatt kész is van. Innentől, úgy látom, már megy neki magától is. Beleönti a serpenyőbe a habos tojást, és bekapcsolja a főzőlapot. Átnyújtok neki egy szedőlapá-tot, amit méregetni kezd a kezében. Mi járhat a fejében?
- Hogy mennyi dologra jók ezek a tárgyak - csap vele a tenyerébe.
Tudom, hogy érti, de ebbe most inkább ne menjünk be-le. Az omlett már kész is van. Christian alányúl a lapát-tal, és kiszedi egy tányérra, miközben én megterítek az asztalon. A levegőt mennyei illatok járják át. Összefut a nyál a számban. Christian büszkén teszi le élete első omlettjét az asztal közepére, és helyet foglal velem szemben. Felszeleteli, és ejt egy szeletet a tányéromra. Héj! Én is tudok szedni magamnak!
- Az első szelet a szülinaposé - kacsint rám összees-küvő módjára, majd magának is szed.
Ó, szóval nem felejtette el. Hogy is felejthetné el?
- Ezt megtiszteltetésnek veszem.
- Vedd is annak.
Kár, hogy elfelejtettem megsózni a tojást egy kicsit, de utólag sem rossz. Felállok, megkeresem a fűszereket, és szórok rá egy kevés delikátot. Így mindjárt jobb. Christian is ezt teszi, majd jóízűen enni kezd.
Miután elfogyasztottuk a reggelit, és megetettem a gyerekeket, a fürdőbe sietek, gyors zuhanyt venni. Christian odakint öltözködik, én pedig bemászok a zu-hanykabinba, és hagyom, hogy záporozzon rám a me-legvíz. Kitisztítja az elmém. Gőz száll fel a fülkében, én pedig azon agyalok, hogyan tegyem a szülinapom Christian számárs is élvezetessé. Hirtelen villámként ha-sít belém, egy ötlet, és a gondolattól vezérelve leborot-válom magam alul. Kíváncsi vagyok, mit fog szólni hozzá, és valahol mélyen kicsit ideges is leszek. Chris-tiannal sosem lehet tudni semmit biztosra. Christian Greynél számíts a számíthatatlan. Nem törődöm sokat ezzel, csak arra figyelek, hogy ez alkalommal alapos munkát végezzek.
A kellemes zuhany után, a konyha felé veszem az irányt. Sütni van kedvem. Valami könnyűre, mégis ízle-tesre vágyom. Mi lenne, ha sütnék egy pitét? Hmmm. Nem is rossz ötlet. Tálakat szedek elő a szekrényből, és hozzávalókat. Szinte elfoglalom az egész konyhát. Már éppen a tésztát öntöm formába, mikor megérzem Chris-tian karjait a derekam körül. A hátamhoz simul a teste melegen, és élvezem az érintését.
- Mit sütsz? - csókol a hajamba, és egyik lábáról a másikra ring velem.
- Pitét.
- Jól hangzik. Banánosat?
- Banánosat szeretnél? - Meglep a kérdése.
- Ó, de még mennyire, Mrs. Grey - nyomja nekem nö-vekvő erekcióját, hogy felnyögök.
Egyértelmű, hogy nem az étel jár most az eszében. De ezt be kell még fejeznem. Talán utánna lehet szó valami másról is.
- Christian, kérlek - lépnék arrébb, de nem ereszt.
- Mit kérsz - suttogja erotikusan a fülembe, hogy minden izom összehúzódik bennem odalent. Nem engedhetem, hogy elvonja a figyelmem. Be akarom fejezni a sütést.
- Hagyd abba.
- Mit hagyjak abba? - színlel tudatlanságot.
- Tudod jól, mire gondolok - forgatom a szemem - Végeztél a munkával? - terelem el a szót, sikeresen.
- Mára igen - bólint komoly arcal - Az öné vagyok, Mrs. Grey.
- Én pedig az öné, Mr. Grey - cuppantok felé, és kibontakozva karjaiból, a sütőbe teszem a pitét.
Fogalmam sincs, hogy miért kellett a délelőttjét az iro-dában töltenie, de nem is érdekel. A lényeg, hogy most itt van. Rejtett mosollyal figyeli a pultnak dőlve, ahogy sürgök-forgok a konyhában. Mi járhat a fejében? Úgy érzem magam, mintha a szemével vetkőztetne. Az, hogy ez a gyönyörű férfi kíván, pezsdítő érzés. Szemei egyre sötétülnek, és, mintha már lelkileg nem is itt lenne, ha-nem valahol máshol. Messzebb tőlem.