A bizalom ötven árnyalata

25. fejezet

Az idő csak úgy repül, és az őszt tél váltja fel. Jack ügye lassan feledésbe merül, bár akad pár megválaszolatlan kérdés, azóta, sem kap-tunk választ. Vajon, hogyan juthatott be a házba? Ki tudja. A hálaadási vacsora mesésé volt. Grace nagyon kitett magáért. Annyi étel volt, hogy, azt sem tudtam, mit egyek. Christian, és Carick, persze az üzlet-ről beszélgettek, amibe néha becsatlakozott Elliot is. Ő inkább Katetel volt elfoglalva. Legjobb barátnőm is egész szépen gömbölyödik már, és, ha jól tudom, ők kis-lányt várnak. Micsoda lányos család - kuncogok magam-ban. Bezzeg a miénket a fiúk uralják. A legmulatságo-sabb az volt, amikor Mia annyira beszélt nekünk hátra-felé, hogy naki ment Grecsennek, aki megbotlott, és Eathen fejére zudította a salátát. Még szerencse, hogy Eathen nem olyan forrófejű, mint az én Ötvenem, és jót nevetett az egészen. Rengeteget beszélgettem Katetel, aki boldogan mesélte, hogy Elliot szinte körbe rajongja, és, hogy már semmi gond nincs köztük.

Nagyon örülök neki, hogy végre köztük is minden rend-ben van, bár lehet, hogy segített Grace párkapcsolati pszichológusi beutalója. Nekünk is segített, pedig, azt hittem, hogy semmi gond nincs köztünk, vagy csak ez szülte a gondokat? Nem tudom. Egy biztost, sokat segí-tett, hiszen, Christian elárulta, amit titkolt. Lassan itt a karácsony. Az ajndékok megvéve, becsomagolva, már csak a fa hiányzik. Kíváncsi vagyok, idén mivel lep meg Christian. Remélem, nem valami méregdrága dologgal. A karácsony a szeretet ünnepe, nem a ˝ki tud nagyobb ajándékot venni˝ ünnep. Annyi helyre kell még elmenni. Először is, jó lenne meglátogati Rayt, anyámat, és Bob-ot. Aztán jöhet Kate, Mia és Graceék. Sok dolgunk lesz,

kétség kívül. Hmmm. Valaki a fülemet szopogatja, majd mozdul az ágy, és már felettem van.

- Ébresztő - csókol gyengédena a nyakamba Christian - Gyerünk, kicsim. Reggel van - kelteget.

- Elmész? - ölelem át karjaimmal a nyakát, de a sze-mem még mindig csukva.

- Hova? - rökönyödik meg.

- Dolgozni.

- Huszonharmadika van. Ilyenkor nem dolgoznak már az emberek, ezért, úgy döntöttem, hogy ezt a napot az én szerető családomal fogom tölteni - simogatja meg az arcom, hogy knyílik a szemem.

Kisfiús mosollyal néz le rám, én pedig visszatükrözöm a jókedvét. A lábaim közt térdel, és, ahogy előre hajol, hogy megcsókoljon, fellököm a csípő. Édes surlódás a jutalmam, és Christian felszisszen.

- Ne - suttogja elcsukló hangon.

Bambán nézek fel rá. Nem értem, hogy mi baja. Mi az?

- Ha ezt teszed, meg akarlak csinálni.

Ó? Akkor miért nem teszi?

- Ha, pedig megduglak, elmegy az egész nap - világo-sít fel ragyogóan szürke szemekkel.

- Ó - csendül ki némi sértettség a hangomból.

Mintha visszautasított volna, pedig most mondta, hogy kíván. Istenem, teljesenn összezavar.

- Csak nem csalódott, Mrs. Grey? - szalad fel a sze-möldöke, és az alsóajkába harap, hogy elfojtsa a moso-ját.

A fejemet rázom, pedig nem így van. Egyik részem na-gyon is akarja, hogy huncutkodjunk, és most duzzog, a másik pedig már a reggelin gondolkozik, mivel Pici-pötty már éhes, úgy érzem.

- Nekem nem úgy tűnik - csókol homlokon, és olyan kínzóan közel van a teste.

Nagyot nyelek, és leküzdöm a vágyat, hogy neki dör-gölőzzek.