A bizalom ötven árnyalata

2. fejezet

Ana, drágám! Hogy vagy? Ezer éve nem

hallottam felőled - örül meg anya.
Hiányzott ez a meleg hang.
- Remekül vagyok. Ibizán vagyunk, megünnepelni Christian szülinapját - újságolom lelkesen.
- Hűha! Az messze van. Na és milyen a tenger? Hogy van Christian?
- A tenger varázslatos, Christian pedig több mint ara-nyos, kedves... De nem ezért hívtalak.
Akkor, térjünk a lényegre.
- Csak nincs valami baj? - rémül meg anya.
- Nem, nincs. Éppen ellenkezőleg. Terhes vagyok.
- Wow! Ana, ez remek hír. Biztos, hogy jól vagy? Minden rendben veled, a babával?
- Igen. Minden. Christian vigyáz rám.
- Az csak jó, ha nem laposodik el a szex köztetek, ki-csim.
- Anya! - forgatom a szemem.
Nem laposodik el? Ez most valami vicc? Ó, nem ismeri Christian exdóm oldalát.
- Komolyan mondom, Ana. Élvezzétek az életet! Fia-talok vagytok. És fogadj meg egy tanácsot. Járj a ked-vében, ha már ennyire figyel rád ez az ember.
- Rendben. Úgy lesz.
- Gratulálok nektek.
- Köszi, most mennem kell. Fel kell hívnom még Rayt is.
- Örülni fog, meglátod.
- Remélem. Szia, anya.
- Szia, kicsim. Vigyázzatok magatokra.
- Úgy lesz.
Lerakom a telefont, és villámgyorsan kikeresem Ray számát. Csak ne legyen rossz kedve. Lássuk csak...meg is van.
- Annie! Hogy vagy, kislányom? Rég hallottam felő-led.
- Szia, apa. Én is felőled.
- Na, mesélj az öregednek, hogy vagy?
- Jól. Christian is jól van. Több mint jól.
- És, mikor látlak?
- Nem tudom. Valamikor a közeljövőben.
- Várni fogom.
- Apa, mondanom kell valamit.
- Ki vele!
- Christian, és én...babát várunk - nyögöm ki.
- Ez remek hír. Gratulálok. Becsüld meg azt az em-bert, magad mellet, Annie.
- Igyekszem, apa. Szeretem őt.
- És ő is téged, hidd el.
- Tudom. Bocsáss meg, de most mennem kell, mert koncertre megyünk - fogom rövidre.
- Menj csak! Érezzétek jól magatokat. Szervusz.
- Úgy lesz. Szia, apa.
Leteszem a telefont, és kisétálok a teraszra, és megállok a tájban gyönyörködő férjem mellet. Még csak fél hét. Bőven van időnk. Basszus. Le kellene mosdanom.
- Lerendezted a telefonokat? - fordul felém kérdőn Christian.
- Mondjuk. Elmondtam anyának, és Raynek, hogy ter-hes vagyok - avatom be őt is.
Christian a homlokát ráncolva néz vissza rám. Mi járhat a fejében?
- Na, és, hogy reagáltak? - teszi fel végül a kérdést.
Gyorsan összefoglalom a fejemben az imént elhangzott beszélgetést.
- Összességében jól - tűnődöm el.
- Összességében? - visszhangozza a kérdésem, és fel-vonja a szemöldökét.
- Igen. Téged istenítettek - árulom el.
- Engem? Miért?
- Csak nézz körül. Nem szó szerint. Nem a pénz miatt. Nem olyanok.
- Értem. Szóval örültek, hogy felcsináltalak megint? - gondolkodik el, és önelégült kis mosoly jelenik meg az arcán.
Mi járhat a fejében? Most megint valami kicsinyes ön-utálat közepébe csöppentem? Nagyon remélem, hogy nem így van. Nem akarom, hogy maga ellen legyen. Ez olyan, mintha Abraham Lincoln nem szerette volna a kalapját. A kettő nem ugyan az, tudom, de hasonlít. Nem akarom, hogy ezen kattogjon az agya folyton, hogy ő milyen elcseszett. El akarom felejtetni vele ezt az egészet. Remek! Találjunk ki valamit, amivel elte-relhetném a figyelmét.
- Fürdünk? - mutatok a mellettünk álló kádra.
- Miért ne? De fürdőruha kötelező, Mrs. Grey. Mégis csak az erkélyen vagyunk - mosolyodik el gonoszkásan.
Éljen! Sikerült.
- Ahogy óhajtja, Mr. Grey - cuppantok felé, és már iszkolok is befelé átöltözni.
Gyorsan magamra rángatom a bikinim, Christian pedig a fürdőnadrágját, majd összehajtogatom a ruhákat, és az ágyra teszem őket. Christian a fürdőbe megy habfürdő-ért, és már mehetünk is.
Szentséges basszantyú!

Nagyon dögös. A hasizma lágyan ringatózik, ahogy visszatér a fürdőszobából, nekem pedig azt hiszem, tát-va maradt a szám. Az ajkamba harapok, és úgy tanulmá-nyozom a csípőjén ingerlően lelógó sortot. Kócos haja kissé a szemébe lóg, és elmosolyodik, amikor észre ve-szi, hogy figyelem.
Kimegy a teraszra, önt egy kevés habfürdőt a vízbe, majd felém fordul.
- Mrs. Grey - nyújtja a kezét, és segít beszállni.
- Mr. Grey - biccentek jókedvűen, és beleereszkedem a langyos vízbe, a hab közé.
Pont jó a hőmérséklete. Christian követi a példám, és ő is beül a kádba, velem szembe.
- Megfogott a nap - simogatja meg a vállam.
- Észre sem vettem - vonok vállat - Téged is - nevetek.
- Tudom - feleli indifferensen.
Mintha nem is itt lenne. Nagyon szórakozott. Mi történ-hetett már megint, amit nekem nem mondott el? Csak nem a vállalatnál van valami.
- Mi baj? - fürkészem az arcát.
- Semmi. Én csak, arra gondoltam, hogy megünnepel-hetnénk most a házassági évfordulónkat - von vállat.
Tessék? Mi? Most?
- De, az egy hét múlva lesz - csodálkozom el.
- Igen, tudom, de most itt vagyunk. Tartsuk most. Rendeltem pezsgőt is, de... - kezdi, de nem hagyom, hogy befejezze.
- De én konyakot kérek - húzom fel az orrom.
- Ó, az az okos szád. Konyakot mi? - mosolyog sokat sejtetően.
- Ühüm - bólogatok jókedvűen.
Christian kinyúl a poharakért, meg a pezsgőért, ami be volt készítve már mellénk, és tölt magának egy keveset, én pedig almalevet kapok. Igazi védelmező apuka. Szeretem.
- A boldog házas életre - koccintja a poharát az e-nyémnek.
- A boldog házas életre - ismétlem mosolyogva, és kortyolok egyet.
Az alma lé is be volt hűtve. Isteni az íze. Jól jön egy ilyen forró napon egy kis hideg. Még szerencse, hogy a szobánkban van klíma, máskülönben megsülnénk. Bol-dog házas élet - gondolkodom el magamban. Kate sze-rint irigylésre méltó, ami köztünk van. Tényleg így vol-na? Christiannal nem könnyű az élet, és, mint már mondtam, nem járt hozzá használati útmutató. Ötven árnyalat. Ki tudja, mit hoz a jövő, egy biztos, vele aka-rok lenni örökké. Szeretem őt. Nélküle, talán most is a könyvtárban ülve egy 19. századi könyvet bújnék. Most pedig huszonöt éves vagyok, van két...három gyerekem, és boldog házasságban élek. Mi lett volna, ha Christian nem jön utánam, miután elmentem? Képes lennék más-ba beleszeretni, azzal a tudattal, hogy ott hagytam őt a sötétbe? Nem hinném. Bűntudatom lenne, mert nem tudtam neki segíteni, pedig ő is többet akart. Életében először. Christian elveszi a poharam, és leteszi a kád mellé, az övével együtt, majd közelebb csúszik hozzám.
- Szeretlek, Ana - dönti homlokát az enyémnek, és megcsókol.
Keményen csókol, nyelve össze gabalyodik az enyém-mel. Belső istennőm izgatottan mocorog, felkelti a libi-dómat. Christian két tenyerébe fogja az arcom, és a csók mélyül. Ízlelgetem, kóstolgatom vágyát. Csak úgy falja az ajkaimat, hogy alig kapok levegőt. Hátrébb csusszan, ajkaink elválnak, és mind a ketten zihálunk. A vérem felforr, csak úgy dübörög az ereimben.
- Az ágyban kívánlak - suttogja, és szemei acélosan csillognak, akár a vanádium.
Hirtelen felpattan, és kilép a kádból. Értem nyúl, engem is kiemel, és az ölében bevisz a szobába. Az ágyra fek-tet, és ajka az ajkamon. Felnyögök, amint erekciója ne-kem nyomódik. Christian arcán buja kis vigyor jelenik meg, és ajka lefelé tart a testemen. Csókolja a nyakamat, a kulcscsontomat. Hangosan nyögök. A vágy folyéko-nyan árasztja el a testem. Egy határozott mozdulattal felhúz az ágyról, hogy ülő helyzetben vagyok, ő pedig a sarkára ül előttem. Fürge ujjaival kibogozza a bikini fel-sőm, lehúzza rólam az alsót, és ledobja az ágy mellé őket. Meztelenül fekszem alatta. Visszaereszkedem a matracra, Christian ajka pedig megtalálja az egyik bim-bóm. Hátravetem a fejem, és egy gyönyör teli nyögés szakad ki belőlem. Köröz körülötte a nyelvével, szívja, a fogaival húzza, hogy az megnyúlik, majd megismétli ugyan ezt a másikkal is. Ajkai folytatják az utat a köldö-köm felé. Szív, harap, csókol, nyal... Ó, basszus. Annyira beindultam. Olyan nedves vagyok már.