Vedd el a férjet!

Park Yoora

Összezavarodva meredtem a naptáramra, és már szóltam is Seohyunnak. Egyszerűen nem fért bele az időmbe, még egy pár, bármennyire is akarták a dolgot. Négy éve dolgoztam esküvőszervezőként, és ennyi idő alatt sikerült egy olyan csapatot összehozni, akik minden kívánságomat a lehető legjobban teljesítették. Egyszerűen nélkülük nem lettem volna képes kielégíteni a hozzám betérő párok kívánságait.

- De Baekhyun, egyszerűen nem tágítanak, még a dupláját is kifizetik a munkadíjadnak, csak veled dolgozhassanak.

- Nem megy, nincs időm még egy párra. Ott vannak Minék, akik naponta változtatnak, és mindent rögtön akarnak, a Choi pár pedig egyszerűen nem tud dönteni. Mellettük meg még vannak öten. Jövő héten két esküvő és mind a két pár azt akarja, hogy ott legyek. És akkor kezdenem kell valamit azzal a dupla esküvővel is, akik miattam tolták el fél évvel a házasságot.

- Ah, megpróbálom, de...

- Seohyun!

- Jól van na, nem neked könyörögnek a telefonba.

***

A fotós már a haját tépte, ahogy Bang Mina ismét kicsapta a hisztit. Párja már a fejét fogta, és rám nézett várakozón, de én csak vállat vontam. A Han folyó partját akarták, itt voltak, este díszkivilágításban, megkapták. Ennél többet én már igazán nem tehettem volna.

- Baekhyun! Egyszerűen ez a cipő kényelmetlen, hogy nézek ki?! - parádézott nekem a lány, mire magamban vállat vontam, de felöltöttem legmegbízhatóbb mosolyom és máris a megoldáson agyaltam. - És a hajam! A szél összefújja.

- A hajad tökéletes - simítottam vállára és nyugtatón megszorítottam. Muszáj volt visszavennie magából, mert szemében már könnyek csillogtak. Ha a sminkjét is tönkreteszi, sose megyünk haza. - Minden rendben van Mina. Nincs semmi gond a cipőddel, nézd! - intettem Wonwoonak, aki máris felém vette az irányt, miközben a gépén a legszebb képet kereste. Örültem, hogy már ennyi ideje ismertem és tudta, mi kell a lánynak. - Nézd meg ezt a képet, gyönyörű vagy!

- Tényleg? - szipogott, mire az egész csapat egyöntetűen biztosította őt.

- Mina, pár nap múlva életed nagy napja lesz, miért nem erre gondolsz? Egyszerűen tökéletes leszel, bízz bennem, hisz most is az vagy.

- De...

- Nincs de, minden rendben lesz - ígértem, mire bizonytalanul bólintott és párjára nézett.

Két óra telt el, amíg az itteni fotók elkészültek, én pedig már alig vártam, hogy hazamehessek és ágyba vethessem magam. Sok volt ez már, délelőtt az egyik új pár hadakozott velem, délután pedig ők, reméltem vége mára a megpróbáltatásoknak. Persze sosem volt igazam.

- Baekhyun be kéne jönnöd az irodába, ha végeztél.

- Baj van?

- Emlékszel a pár nappal ezelőtti beszélgetésre? Hogy egy pár téged akart?

- Igen, és?

- Na, hát a leendő feleség itt ül az előtérben és addig nem hajlandó távozni, amíg nem beszélsz vele.

- Ez most komoly?

Dühtől vörös fejjel pattantam kocsiba, ahogy végre mindennek a végére értünk. A menyasszony túláradó lelkesedése a végén még egy fél óra plusz munkát jelentett, nem volt elég a mű hiszti, ami egója fényezésére ment el. Ó nem! Utána már nem lehetett egy képről se levakarni, pedig egyéni fotózást is kértek. Férfi a talpán, aki el bírja ezt viselni. Vagy egy papucs. Inkább a másodikra szavaztam.