Vedd el a férjet!

Csak szórakozni akartam

Már este 11 is elmúlt mire úgy gondoltam mára elég volt, és a templom díszítése is megfelelő lesz holnapra. Fáradt voltam, de boldog, mert Yoora ragyogott, és Chanyeol nélkül is különlegessé vált számomra a nő. Szóval ha ő boldog volt én is az lettem.

- Baekhyun...

Megmerevedtem egy pillanatra, ahogy végigsimogatta lelkem mély hangja. Szerintem még a kezem is beleremegett a gyönyörbe, amit ez a pasi váltott ki belőlem. Nem hiszem el a mai napig, hogy így magába bolondított.

- Szia - fordultam felé, és nyelnem kellett egy hatalmasat.

Chanyeol sosem volt az az elveszett kisfiú. Inkább volt az a pasi, akit szó nélkül követtem volna bárhová, és ezt ő is tudta, de most teljesen úgy nézett ki, mint akit egy szavammal összetörhetek.

- Beszélhetnénk?

Makacsul parancsoltam szívemnek, hogy ne adja meg magát már most, rögtön hanem csikarja ki az igazat, vagy mielőtt mindenfelé verdes, legalább tudja meg a kitalált - remélhetőleg kevés hazugságot tartalmazó történetet, de az a vacak ketyegőm már most a torkomban dobogott.

- Miért nem írtad meg a között a rengetek üzenet között, hogy mi volt ez az egész?

- Mert... Jesszusom. Látnom kellett téged. Illetve látnod kell, mert egy baromság volt az egész és... - Áu... - Nem úgy, hanem én vagyok barom és... - most jön az a tipik lépés, hogy az én hibám és nem a tiéd? Pedig Chanyeolból meg az egójából ki se néztem volna, hogy lealacsonyítja magát. - Na, jó inkább kezdem az elejéről.

- Ennyire bonyolult? - ráncoltam a homlokom elvesztve a fonalat. Nem az jön, hogy ez miatta nem működik, nem miattam?

- Csak én vagyok gyökér.

- Aha...Őszintén, elég sok forgatókönyv végig ment a fejemben, de ez valahogy egyikbe se illik bele.

- Yoora rengeteget beszélt rólad - hagy figyelmen kívül és szemembe nézve kezd beszélni. - Rád is kerestem neten, hogy kire kattant rá ennyire, és hát bejöttél. Gondolom rájöttél már, hogy a pasik is érdekelnek. Szóval, mivel Jungsoo nem igazán ért rá a cég meg az összeolvadás miatt, felajánlottam, hogy elmegyek Yoorával, mert érdekesnek tűntél és aggódtam is érte. Igazából csak csekkolni akartalak és ennyi. Aztán viccesnek tűnt a helyzet, hogy neked nem esett le, hogy mi tesók vagyunk, és gondoltam kicsit szórakozom veled. Már az első találkozásnál feltűnt, hogy nem úgy mértél végig, mint egy pasi a pasit. Mulatságos volt látni a civódásod, ahogy láttam rajtad, hogy bejövök neked, de makacsul ellen akarsz állni, mert azt hiszed, nemsokára megházasodom.

- Hány éves vagy te? Öt? - vontam fel cinikusan a szemöldököm, viszafogva kitörni készülő dühöm.

- Aztán valahogy már nem szórakozás miatt akartam találkozni veled, hanem mert tényleg elkezdtél érdekelni. Amikor részeg voltál sok mindenről meséltél nekem. Hogy sosem voltál még szerelmes, hogy nem tudod milyen érzés lehet, így lehet, sose fogod megtudni, ha valaki iránt így érzel. Én pedig mondtam neked, hogy ha úgy nézel rám, ahogy én rád, akkor már érzed - mondta, és feltűnően kerülte a tekintetem. Szóval akkor én...

- Mit mondtam erre?

- Azt mondtad, hogy olyanok a szemeim, mint valami ufónak... és, hogy te nem tudod így kigúvasztani őket.

Akaratlanul felnevettem a történetre, mert ez teljesen reális volt saját magamtól.

- Aznap este megcsókoltalak, és megkérdeztem, hogy érzel-e valami különlegeset, mire azt mondtad igen, én pedig randira hívtalak.

Baszki...

- De mint kiderült te nem emlékeztél semmire, én meg ott álltam, totál rád kattanva, míg neked csak egy helyes vőlegény voltam. Igazából nem tudom miért nem mondtam el, hogy mi van. Onnantól kezdve valamiért görcsösen ragaszkodtam ahhoz, hogy ez ne derüljön ki.

- Miért?

- Tényleg nem tudom - rázta meg a fejét. - Féltem valamilyen szinten, hiszem én már tudtam mit érzek, és téged is sejtettelek, de egy részeg vallomásra nem alapozhattam. Így azon voltam, hogy kicsit szórakozom, és szépen továbblépek. De nem tudtam nem arra gondolni, hogy mennyire akarlak - hajtotta le a fejét.

- És az az éjszaka? Akkor is még csak "szórakoztál"? - mutattam szarkasztikusan idézőjelet kezeimmel.

- Nem. Tényleg el akartalak vinni randizni, de, amikor befékeztél már csak azt akartam, hogy aludj, aztán... aztán már ott voltál és a kocsinak löktelek, és... nem tudtam visszafogni magam. Az, hogy úgy is éreztél irántam valamit, hogy azt hitted nemsokára feleségül veszem Yoorát, akkor jöttem rá, hogy kellesz nekem, tényleg.

- Miattad egy olyan ember lettem, akit megvetettem mindig, és most sincs másképp. Istenem Chanyeol egy mocskos féreg lettem! Csak azért mert te szórakoztál.

- De nem tettél semmi rosszat - próbált óvatosan lenyugtatni és közelebb lépni hozzám.

- De tettem. Mert lehet, hogy neked csak móka volt, lehet, hogy csak éreztél valamit, de én akkor hátrahagyva az elveim, lefeküdtem veled úgy, hogy azt hittem az esküvődet szervezem. Chanyeol, akkor mindennek hátat fordítottam, amiben hittem. Én sosem akartam harmadik lenni, sosem akartam egy olyan ember lenni, aki szétbassza valaki kapcsolatát. Jó tudom, nem tettem, de ezt abban a pillanatban még nem tudtam, és te nem mondtad el, nem szóltál, még akkor sem, amikor a liftben a nyakamba morogtad, hogy milyen jól nézek ki, és imádod az illatom. Miért nem szóltál? Miért kellett elbasznod? Hülyét csináltál belőlem! Önző voltál.

- Tudom Baek, és tényleg nincs rá értelmes magyarázat csak így jött ki. Magamnak akartam a mosolyodat, hogy miattam verjen össze-vissza a szíved és annyira belegabalyodtam a saját hülyeségeimbe, hogy rajtad csattant a végén minden. Ha újra kezdenénk más lenne - morogta szinte már könyörgőn.

- Milyen lenne?

- Szia, Park Chanyeol vagyok, holnap lesz a nővérem esküvője, és nagyon szimpatikusnak tűnsz, eljönnél velem egy randira?

- Szia Byun Baekhyun vagyok, épp most törte össze a szívem egy idióta, szóval passzolom, de értékelem, kösz.

***

És... kivételesen egész emberi kihagyással tértem vissza, bár ennyit se akartam kihagyni, de hát nem is én lennék ^^"

És... mivel eléggé a vége felé járok, ihletem meg éppen van, csak affinitásom nincs, hogy normális mondatokat alkotva hozzak össze valami új történetet, ami mások számára is olvasható lesz, arra gondoltam, hogy egy már kész régebbi történettel folytatódik a sor, hogy azért ne tűnjek már el teljesen. 

Cím: Észveszejtő 
Megjegyzés: legyetek elnézőek már régen írodott a történet, vannak benne dolgok, amiket ma már másképp írnék, de nem visz rá a lélek, hogy újra megbolygassam. Annyira nem lett azért vészes szerintem. Remélem nektek is tetszeni fog. 

(Lehet ide linkelni? Vagy kell? Vagy, hogy szokott ez menni? Na mindegy, próbálkozom)

https://www.wattpad.com/story/215866114-%C3%A9szveszejt%C5%91

(ez így jó? Na mindegy, ha érdekel, bízom bennetek, hogy rápillantotok ^^")