Vedd el a férjet!

Az első, akivel csak egy valamit bánok

Magamban átkoztam asszisztensem, amiért ezt tette velem, de csak hajamba túrva fújtam ki a levegőt, egy hang nélkül.

- Szia, gyere be - próbáltam Chanyeolra mosolyogni, de arcát nézve valami groteszk mosolyra futotta csak. Csendesen sétált be, majd ült le a székbe, és várta meg, hogy helyet foglaljak vele szembe.

- Azt hittem csak le akarsz rázni azzal, hogy dolgod van - jegyezte meg.

- Nem, néha dolgozni is szoktam - közöltem halál komolyan, minek hála kissé kényszeredetten nevetett fel.

- Bocs, viccnek szántam.

- Ó... ne haragudj, nem vagyok igazán formában.

- Igazából csak bocsánatot akartam kérni Yoora és a saját nevemben is. Kicsit túlmentünk a határon azzal a vacsorával.

- Csak nem voltam formában, nem kellett volna felkapnom a vizet. Nem igazán szeretem a magánéletem keverni a munkával.

- Igen, azt hiszem ez feltűnt, és jogos is, szóval bocsánat. Este még hívtalak, de a barátod mondta, hogy nem vagy túl jól. Azért is elnézést.

Na jó, ennél rosszabb már nem lehet ez az egész. Mikor keresett? Jongin pedig miért nem szólt? És miért vette fel a telefonomat? Sosem szokta.

- Kicsit szétcsaptam a gyomrom. Túl sok tortát ettem míg Yoorával voltam. És azt hiszem többet is ittam mellé, mint kellett volna, nem viselkedtem túl munkaképesen - vörösödtem el, ahogy végiggondoltam a ruhavásárlás napját. Máskor egy kortyot sem iszom az ügyfeleimmel, de Yoora mellett egyszerűen muszáj volt magamba dönteni két üveg pezsgőt, mert féltem nekiállok Chanyeollal kapcsolatban zaklatni.

- Noona jól érezte magát veled. Azt mondta nagyon hálás, amiért segítettél neki, és nem a családdal kellett mennie. Anyám nagyon nehéz eset...

- Értem - nyögtem megnyalva ajkaimat. Nem akartam megkérdezni, hogy mégis ki kíváncsi a családjára. Mármint érdekelt volna, ha velem akart volna házasságot. - Jesszus! - sóhajtottam fel hangosan is abszurd gondolataimra.

- Azt hiszem jobb, ha hagylak mára. Szerdán még áll az időpont ugye?

- Igen persze.

Mire észbe kaptam Chanyeol már lelépett, és csak egy apró doboz bonbon volt, amit maga után hagyott, rajta egy kis bocsánatkérő levélkével. Elég ciki, hogy ilyen helyzetbe kerültem, de már meg sem lepődtem. Mondhattam magam tökéletesnek, precíznek, és a világ legcsodásabb emberének, de mellette valahogy ez az énem megszűnt létezni. Múltkor még a beszédkészségem is cserben hagyott és kínosan dadogtam mellette. Nem is értem azt a reggelit, hogy éltem túl...

***

A szerdai találka Yoorával sokkal feszültebb volt, mint előtte bármelyik, amit nem tudtam pontosan mire vélni. Olyan volt, mint, aki tényleg bánta, hogy a magánéletembe vájkált, de valamiféle neheztelést is éreztem minden egyes szavában. Végig az járt a fejemben, hogy esetleg bunkóbb voltam a kelleténél, de akárhányszor pörgettem végig azt az estét nem találtam olyan egetverően bunkónak magam. Mindenesetre a máskor túlnyúló találkozó, most fél órával korábban véget ért, mint kellett volna, így pont volt időm elmenni a közeli étterembe, hogy bepótoljam a múltkori olasz kaja kimaradásomat. Sőt, igazából mehettem is haza.

Kifaggattam Seohyunt, hogy van-e valami mérhetetlenül fontos dolga, és mivel nem volt így őt is hazaengedtem feltéve, ha az átirányított hívásokat fogadja a munkaideje végéig.

***

Kicsit bizonytalanul léptem be a lakásba azon gondolkodva, hogy egy szabad szerda délutánnal mégis mit kezdjek, aztán elég volt csak körbenéznem a nappalin. Kiábrándulva küldtem Jonginnak egy sms-t, hogy minél hamarabb tolja haza a seggét, és mint az igazi párok rakjunk együtt rendet a lassan lakhatatlan lakásba.