Vedd el a férjet!

Munka munkával

Ameddig be nem léptem a lakásba el is felejtettem, hogyan kezdődött a napom. Aztán hirtelen fejbe vágott a felismerés, ahogy üres helyek tátongtak az eddig otthonos kis zugomban. Eltűnt a gardróbból a ruhák fele, a hálószoba sarkából az az ostoba hatalmas plüss, a nappaliból pedig a golfkészlet, amit sosem értettem miért kellet egyáltalán Jonginnak. Sok felesleges kacat, amik mégis hozzám nőttek. Azt hittem nem lehet rosszabb annál, hogy a lakásban vagyok Jongin cuccaival, de sokkal elviselhetetlenebb volt a lakás a kacatjai nélkül.

Kedvetlenül huppantam le a kanapéra, míg Mong megkörnyékezte a konyhában maradt szárazkaját. Hiába ettem Chanyeollal, ahol neki is járt nem kevés finom falat, neki csak kellett még némi plusz étel. De hát ettől maradt formás a popója, így nem ellenkeztem.

Chanyeol...

Megint nem értettem mi történik velünk, elvégre egyszer a közelembe akartam tudni, aztán távol maradni tőle, ám hiába figyelmeztettet folyton az eszem, hogy ő egy vőlegény egyszerűen nem tudtam parancsolni magamnak. Ahogy ma bejött és velem töltötte a délutánt, sok minden eszembe jutott vele kapcsolatban, csak az nem, hogy hamarosan feleségül veszi Yoorát. Kinek jutna ez eszébe, ha egy olyan szívdöglesztő férfi, mint Chanyeol vele tölti a nehéz hét utáni szabadnapját. Mert hiába áltattam volna magam azzal, hogy csak az esküvő miatt jött, arról egy árva szó sem esett. Még csak szóba se került, maximum egyszer, akkor is csak azért, mert utálta, hogy amiatt szakadt plusz munka a nyakába.

Mérges voltam. Magamra, rá, Jonginra, mindenre és mindenkire, mert a feje tetejére állt az életem, ami idáig olyan békés volt. Volt egy pasim, egy legjobb barátom, egy jól menő munkám, egy kutyám és egy laza megfelelő életem. Ehhez képest, épp túl vagyok egy szakításon, és kezdek beleesni egy olyan pasiba, akinek terhes menyasszonya van. Mert már nem tudtam tagadni, hogy tetszik Chanyeol. Vagyis annál már sokkal többről volt szó. Nem csak tetszett, hanem kezdtem megszeretni. A tetszés mindig addig futott, hogy egy ember külseje megfogott. És általában azok az emberek tökéletes külsővel voltak megáldva, de Chanyeol messze volt a tökéletestől. Ott voltak a fülei, amik minden irányba álltak, mint valami parabola, a szemei, amik kissé kiálltak, a magassága, amivel kissé zsiráfnak hatott, bár ezt még nem róhattam fel neki elvégre sok magas ember volt. Mégis tetszett. Pedig finnyás, válogatós embernek tartottam magam, akinek bár nem minden a külsőség, igenis nagy elvárásaim voltak azzal szemben, hogy ki, hogy néz ki.

Ezért is kaptam meg sokszor, hogy felszínes vagyok, pedig nem voltam az. Egyszerűen csak persze, hogy ha megnézek valakit, akkor a tökéletességet keresem. Mindezek ellenére Chanyeol a tökéletlenségével, vált igazán különlegessé. És még annál is többé.

Nem csak tetszett, vonzott és elfeledtetett velem mindent abban a pillanatban, ahogy megláttam.

- Mondd Mong, mit kezdjek egy zacskó káposztával? Mégis ki ilyen idióta? - kérdeztem kutyám mosolyogva, mert még mindig nem hittem el, hogy képes volt komolyan ezt tenni.

***

Nyűgösen néztem a naptáramat, míg mellettem Gowon szinte ugrándozott.

- Minden rendben?

- Csak izgulok, nem hittem, hogy máris részt vehetek beszélgetéseken, meg ilyenek - lelkesedett.

- Miért ne vehetnél? Szépen leülsz, előveszed a kis füzeted, felírod, amit érdekesnek találsz, aztán ha elmentek, akkor kérdezel.

- Jól van már - fújta fel duzzogva az arcát. - Olyan vagy.

- Bocsi, de nehéz napunk lesz.