Vedd el a férjet!

Gyereke lesz

Hiába voltam hulla fáradt, amint Chanyeol elaludt szorosan hozzám simulva, az én szemeim kipattantak és addigi tartásom a semmibe veszett. Undorodva néztem a szekrényen logó tükörben magamra. Ott ültem egy gyönyörű szoba közepén egy hatalmas ágyban, azzal a férfival, akibe kezdtem beleszeretni, anyaszült meztelenül, és nem éreztem mást csak az undort.

Undorodtam magamtól, ahogy arcomra néztem, szánalmasnak tűnt megtört tekintetem, amely némán könyörgött segítségért, és legszívesebben behúztam volna magamnak.

- Magadnak köszönheted Byun Baekhyun. Egy undorító féreg lettél... - suttogtam hideg tekintettel gyűlölködve meredve tükörképemre.

Halkan felálltam és közelebb sétáltam, miközben felkaptam alsóm, amiben majdnem pofára estem. Néztem az alakot, aki én voltam. Ugyanaz a haj, szem, alak, kinézet, semmi sem változott, egyedül csóktól duzzadt ajkaim és néhány apró vöröses folt szolgált bizonyítékként, hogy tényleg megtettük. És a testem kielégülése.

A lelkem sajgása, már csak a megérdemelt büntetések kezdete volt.

Talán a bűntudat növelése érdekében talán csak a szimpla kíváncsiság miatt, de körbesétáltam a lakásban. A berendezés egyszerű és letisztult volt, semmi érdemleges, semmi különleges. Szép kivitelezés, kissé idegen, valahogy nem hordozott plusz jelentést semmi sem. Mint egy kirakati lakás, amely pont az olyan embereknek készült, mint Chanyeol. A hálóban, nem volt maradáson, körül sem néztem, minden egyes pillanat abban a szobában, csak még nyomorultabbá és ellenszenvesebbé tett.

Aztán a tévét körülölelő hatalmas könyvespolcokra vetült tekintetem. Az már nem kirakati volt. Ott láttam meg először azt a Chanyeolt, akit szerettem.

A legkülönbféle témájú könyvek, még egy-két mesekönyv is, néhány régi emlék és rengeteg kép.

Chanyeol kicsiként, mosolyogva, sírva, a barátaival a diplomájával és Yoorával. A legtöbb képen vele volt. Ölelkezve, bolondozva, boldogan mosolyogva.

És én ezt tettem tönkre.

Mert nekem kellett Chanyeol mert másfél hónap alatt a függője lettem. A féltékenység úgy mardosott belülről, mint valami elcseszett méreg, ami lassan kínozva oltja ki az életet, hogy még több szenvedést okozzon. Én akartam mellette állni, én akartam ölelni, magamnak akartam a mosolyát. Én akartam az lenni, aki boldoggá teszi. Mindig. Nem csak kósza percekre némi testi kielégülésért.

Vajon miért akart engem? Nem volt jó Yoorával a szex? A baba miatt nem merték, vagy nem kívánták egymást? Már rég elromlott a kapcsolatuk? Egymásra untak?

Miért ért hozzám Chanyeol mindent elsöprő vággyal, ha a képeken a teljes boldogság sütött róla Yoora mellett?

"Találkozzunk."

"Jó."

A kocsival kisoroltam a garázsból és a megszokott hely felé indultam. Kyungsoo egy olyan barát volt, akire abban a pillanatban is számíthattam, amikor még magamtól is undorodtam. Ironikusnak gondoltam, hogy most is hozzá fordultam, de hiába Jongin, ő volt a legjobb barátom.

Ahogy beléptem a kissé furcsa légkörű helyre megszállt a béke. Amikor Európában tanult egy nyáron, sok országban megfordult, és rengeteg különleges kultúrával találkozott. Ilyen volt ez is. Egy sötét, pincében kialakított kocsma, ahol a világ legfurább képei és berendezései kaptak helyet.

Volt egy megszokott helyünk ő pedig hiába volt hajnali három ott ült két pohár és egy üveg whisky társaságában. És én máris jobban éreztem magam.