Vedd el a férjet!

Mit mondanál?

- Hülye vagy.

- Na! Épp elregélem minden szívfájdalmam és ennyi? Semmi én támogatlak Baekhyun, vagy megértelek?

- Támogatlak Baekhyun, és megértelek, de hülye vagy.

- Még mindig nem jöttem rá miért te vagy a legjobb barátom - sóhajtottam fel reményvesztetten, majd belekortyoltam boromba.

- Mire vársz a sráctól? Csak mondj egy értelmes indokot és elhallgatok.

- Jelenleg egyetlen egy indokom van, és az nem az, hogy átvert. Az, hogy miatta a saját elveimnek fordítottam hátat. Akkor, amikor vele voltam, még nem tudtam, hogy ez csak az idióta játéka. Azt hittem, hogy ő egy vőlegény.

Kyungsoo hallgat. Én pedig tudom, megértette, hogy mi volt a bajom.

Örömmel Chanyeol nyakába ugrottam volna, hogy végre nincs mi közénk álljon, még a kis idióta játékát is megbocsátottam, bár azóta sem értettem, de saját magamnak még nem tudtam megbocsátani, azt, amire rávett. Talán hülye voltam, talán nem kellett volna így gondolkoznom, de ha tükörbe nézek még most is azt az undorító alakot látom, akit akkor ott az ágyából kikelve. Hogy tehettem ezt? Ha ő tényleg Yoora vőlegénye, ha tényleg gyereke születik, ha tényleg holnap - vagyis már ma - megházasodik...

- Mondanám, hogy ha boldog voltál ez csak egy apróság... - szólalt meg halkan. - de ez az az indok, amire nem tudok semmi ellenvetést mondani. Meg kell bocsátanod magadnak.

- De nem megy.

Ültem és gondolkodtam, az eszem ment a szívem ellen, bár ez sem igaz. Az eszem tudta, hogy nincs mi úgymond közénk álljon, a szívem pedig épp ezért akart minél hamarabb mellette lenni, de akkor is ott volt az a szar érzés.

"Ha tényleg te lettél volna a vőlegény, akkor is hagytad volna megtörténni azt az éjszakát?"

"Ha tényleg én lettem volna a vőlegény, egyetlen egy fránya jelet sem adtam volna neked, hogy bármi ilyesmi történhessen."

"Mérges vagyok rád. De magamat jobban utálom..."

"Ne tedd. Az én hibám volt. Hülye voltam, nem fogok magyarázkodni, hogy miért tettem, nincs is értelme, ahogy neked sincs amiatt, ami történt."

"De én belementem, miközben azt hittem gyereked lesz."

"Mert belevittelek, Baekhyun. Nem tettél semmi rosszat."

"De... azóta is gyűlölöm magam és hányingerem van a tükörképemtől."

Hiába a fess öltöny, a belőtt haj, úgy néztem ki, mint a mosott szar, és úgy is éreztem magam. Az egyetlen, amiért képes voltam kilépni az ajtón és végigcsinálni az egész napot az Yoora volt. Tudtam, hogy lesz még egy esküvő előtti utolsó pillanatos kiborulása, amit le kellett vezényelnem, mielőtt sokkot kap és elrohan.

Késő délután volt a kezdés a templomban, de már délben ott ültem Yoora mellett, miközben a haját csinálták, és figyeltem minden mozdulatát. Néha elmentem még megnézni, hogy minden rendben van-e, felhívtam Sowont, hogy ugye azok az átkozott kék szalvéták eltűntek a Mingou házból, és Kyungsoot is zaklattam a sütikért. De minden rendben volt.

- Beszéltem reggel Chanyeollal. Sajnálom, hogy ekkora barom az öcsém.

- Nem az ő hibája... - nyögtem kissé meglepetten.

- Engem is átvert. Elkezdtem kerítőt játszani, mert láttam mennyire illetek egymáshoz, folyton őt küldtem el hozzád, és majd kiugrottam a bőrömből, amikor munkán kívül is találkoztatok, de sosem értettem azt a kettősséget a szemedben. Ma reggel elmondta, hogy mit csinált, illetve inkább nem csinált... És azt is, amit tegnap beszéltetek. Megértelek Baekhyun, de azt tudnod kell, hogy ha tényleg bármi közünk lett volna egymáshoz egy lépést sem tesz feléd, nem, hogy lefeküdjön veled.

- Az a barom még ezt is elmondta? - borultam le az asztalra szégyentől vörös fejjel.

- A kisöcsém, nem tud nekem hazudni - mosolyodott el, mire felnéztem rá. - Tudod nem értem miért csinálta ezt, de azt tudnod kell, hogy sosem ment volna bele, hogy bármilyen módon is de félrelépjen egy kapcsolatba. Mindennél jobban utálja. Az első barátja, akivel komolyabb lehetett volna a dolog, nem csak megcsalta, de a sajtónak is mondott dolgokat. Azóta még csak rá sem nézett nagyon senkire, fiúra meg pláne nem.

- Ettől nem érzem jobban magam.

- Csak arra célzok, hogy ha nem gondolná komolyan veled a dolgot, nem hagyta volna idáig fajulni a történéseket. Nem vagy hibás, ő volt a hülye, hogy nem volt őszinte.

*

A zene felcsendült, Yoora az apjába karolt és lassú léptekkel megindultak az oltár felé. Akaratlanul Chanyeolra pillantottam, aki abban a másodpercben kapta el rólam tekintetét és nővérét kezdte figyelni. Az öltönye még jobban kiemelte milyen helyes, apró mosoly játszott ajkain, de akaratlanul kapta rám bizonyos időközönként a tekintetét.

Minden tökéletesen és gördülékenyen ment, álmaim esküvőjét éltem át. A templomi szertartás a maga egyszerűségével lopta be magát mindenki szívébe. Yooráék tiszta boldogsága, pedig sok ember szemébe csalt könnyeket. Az anyukája mind a két szertartást végigsírta, és apja szemében is könnyek csillogtak, ahogy útnak eresztette "kislányát".

Ahogy a lakodalomban táncoltak, elképesztő volt belegondolni, hogy nemsokára az a mókázó, nevetgélő nő, édesanyává válik, szülei pedig nagyszülőkké. Chanyeol pedig kap egy unokaöccsöt... vagy hugit. Akaratlanul képzeltem el, milyen lehet egy apró kis babával a kezében, már most tudtam, hogy rajongani fog érte, és ő lesz az a személy, aki a legjobban elkényezteti.

Éjfél után nem sokkal tartottam esedékesnek a távozást, a munkám végetért, minden hiba nélkül lezajlott, de csak a kissé csendesebb hátsó kert felé vettem az irányt. Egyenesen Chanyeol felé. Ott állt és bámult a semmibe. Sehol egy szép virágoskert, vagy egy szökőkút - pedig mindkettőből több is volt a közelben - csak úgy állt ott, mint egy tuja. Szép hasonlat nem?

Kezében egy cigi parázslott, pedig sosem láttam még őt dohányozni, azt hittem kettőnk közül ez csak az én gyengeségem. Nem tudom mikor vett észre, már csak döbbent tekintetét éreztem magamon, miközben én a lassan elégő csikket néztem kezében.

- Szia.

- Szia.

És ennyi. Ott álltunk egymással szemben, nem tudva mit mondani, pedig igazán le szerettem volna ordítani a fejét. Aztán sírni, és azt akartam, hogy utána ő vigasztaljon meg. Kérjen ezerszer bocsánatot, ígérje le nekem a csillagokat, mondjon romantikus szarokat, hogy szeret, hogy végtelenszer engeszteljen majd ki azért, amiért ilyen hülye volt, de csak hallgatott. Megírta, hogy nem magyarázkodik, mert felesleges, és igaza volt. Mit számított néhány hülye indok, ha a csókjában éreztem, hogy mindennél jobban vágyik rám? Nem csak testileg, lelkileg is. Nem tudtam lehet-e ilyet érezni, vagy csak én bolondultam meg. Még mindig nem tudtam szerelmes vagyok-e belé, ahogy abban sem voltam biztos ő mit érez irántam.

- Ha most azt kérdezném, hogy elvennél-e mit mondanál?

- Igen.

Egyetlenegy másodpercet sem habozott...