Vedd el a férjet!

Önző

A kínos csendet csak telefonom pittyegése szakította meg, ahogy megírta Jongin, hogy ideért. Fáradt voltam már ahhoz, hogy szarul érezzem magam a bunkóságomért, szóval csak mosolyt erőltetve magamra elköszöntem az anyukától, majd visszatértem a még mindig kissé sokkos pároshoz.

- Ne haragudj, hogy belekontárkodtam a személyes dolgaidba - kért elnézést Yoora, mire megenyhültem.

- Csak nem szeretem, ha ezzel jönnek elő, vagy emiatt akarnak tőlem valamit, elnézést a kiakadásért - hajoltam meg, majd egy gyors elköszönés után belebújtam cipőmbe és felszabadulva léptem a kocsihoz.

Chanyeol az ajtóba állt pár pillanatig, amit nem tudtam hova tenni, de amint bekötöttem magam és Jongin elindult ő is bement vissza a házba.

***

Utoljára a diplomaosztóm utáni bulin hánytam, ám ma este mintha bepótóltam volna az összes kimaradt alkalmat. Szinte egész éjszaka a wc felett görnyedtem és mint egy rossz tini, aki nem tudja a határait aludtam el ott hajnalban.

Reggel még mindig kovályogva hívtam fel asszisztensem, hogy pakoljon el máról minden programot, mire felhívta a figyelmem arra az apróságra, hogy oké, de holnapután le kell rendeznem egy esküvőt, ami totál kiment a fejemből. De még ez sem tudott rávinni arra, hogy ma az iroda közelébe menjek. A fontos hívásokat meghagytam, hogy passzolja tovább, amúgy pedig közölje mindenkivel, hogy meghaltam. Na jó nem, de úgy éreztem magam.

- Jó reggelt - dőltem Jongin mellé, mire álmos szemekkel pislogott rám.

- Jobban vagy?

- Egy zuhany és alapos fogmosás sokat segített a helyzeten. De szerintem egy ideig nem akarok tortát enni. Rég csaptam szét ennyire a hasam, látszik, hogy öregszem.

- Ja fél lábbal már a sírban vagy - mért végig halál komolyan, mire akaratlanul is fenevettem. - Mit szólnál ha elmennénk ma kirándulni? Csak, hogy menőzhessek a zombi pasimmal - vigyorgott.

- Tetszik az ötlet, de még elintézek pár dolgot, vagy magaménak tudhatom az első elcseszett esküvőt.

Délig még lerendeztem vagy egy tucat hívást, és ellenőriztem mindent a közelgő esküvövel kapcsolatban, még az arával is beszéltem, aki meglepően nyugodt volt, és még annál is hálásabb, hogy eszembe jutott csak úgy felhívni őt. Szerencsére Szöuli esküvő volt, ráadásul abból is egy kisebb, így az, hogy elmenjek rá, nem igényelt különösebb rákészülést. Mielőtt elindultunk, még gyorsan elvittem a tisztitóba két öltönyöm, majd végre Jongin nyakába bújva közöltem, hogy mehetünk.

Mong vígan rohangált a tisztáson, míg mi lassan sétáltunk utána, néha eldobva labdáját. Először az egyik külvárosi dombosabb részre akartunk menni, de egyikünknek sem volt kedve vezetni, így a környékünkön maradtunk és csak a közeli parkba jöttünk el, ahol kutyám végre kibulizhatta magát. Jó volt látni boldog pofiját, az pedig még jobban esett, hogy Jonginnal kimozdulhattunk. Önző módon, még magam mellett akartam tartani egy ideig, bele sem gondolva az ő helyzetébe. Talán neki még fel sem tűnt néha olyan kis naív tudott lenni. Az elején velem sem tudott mit kezdeni. Mindig én tettem felé az első lépést. Én entem hozzá oda a klubban, ahol találkoztunk, miután egész este bámult, én hívtam el randizni, az első csókot is magaménak tudhattam, mindig nekem jutott a kezdeményezés szerepe, ő pedig csak tátott szájjal bámult rám, ahogy apró lépésekben haladt a kapcsoaltunk.

Talán ha csak rajta múlna, össze sem jönne Kyungsooval, szerintem még észre sem vette a kettejük között kialakuló dolgot. Én pedig ezt még élvezni akartam egy ideig.