Karjaid közt [Suga f.f] •BEFEJEZETT•

Bemutatkozás

Volt egyszer három barátnő, akik Busanban laktak, egy panelházban, három különböző emeleten. Egyszer elhatározták, hogy elköltöznek Szöulba, hogy munkát keressenek. A legidősebb egy tanyát alapított, a középső modell lett, a legfiatalabb közülük pedig stewardess lett. Egyre kevesebbet találkoztak, de kéthetente egyszer mindig beültek a kedvenc kávézójukba. Mire idősebbek lettek, mindőjüknek lett párja. Jól éltek, majd mindőjüknek egy szem lánya született.Történt egyszer, hogy a legidősebb összeveszett párjával, így elváltak. A legfiatalabbnak férjét egy agyvérzés vitte el, a középső pedig kidobta párját, miután kiderültek alkoholproblémái. Szingliként nevelték lányukat, boldogak voltak. Úgy döntöttek, összeköltöznek a legidősebb tanyájára, ez meg is történt.
Nagyon jól kerestek, mondhatni gazdagok voltak. Amikor a kislányaik felcseperedtek, három egymáshoz közeli házba költöztek. Az anyukák nagyon szerették volna, ha gyerekeik ugyanazt dolgozzák, mint őseik, azonban a legfiatalabb keresztbehúzott anyjának. Ő lovász és díjugrató akart lenni. Megvalósította álmait, anyja pedig támogatta. Ugyan szerette volna, ha követi példáját, de nagyon örült, hogy lánya egyszerre leli örömét munkájában, és dolgozik. Sosem kellett nélkülözniük. Egyik lánynak sem.
Unokáik is nagyon kötődtek egymáshoz. Rendszeresen játszottak együtt, aludtak egymásnál, beszélgettek. Azonban a legidősebb lány nagyon elkapatott leány lett. Kedves volt, megértő, imádnivaló, de nem érezte tettei súlyát. A lányok már a harmadik generációja tanulták ugyanazt a szakmát. Kivétel a legfiatalabb lány. Ő ugyanis imádott zongorázni, énekelni és lovagolni is.
Anyjának igen meggyűlt vele a gondja, de megtalálta a megfelelő iskolát. Egy művészeti iskola volt, plusz egy évvel a lovász szakma érettségije érdekében.
Ez vagyok én. Bang Minah.
Apukám rendőr, anyukám mai napig járja a versenyeket.
Az utolsó évem járom a sulimban, miközben a legidősebb unoka lovardájában dolgozom lovászként.
Én és Ninah a szüleinkkel élünk, míg Hyuna saját lakásában tengődik. Nagyon jól keres, ahogy mi sem panaszkodhatunk. Kiskorunkban kezdtünk lovagolni, de középsuli kezdésével Hyunának nem maradt ideje az órákra. Én és Ninah folyamatosan fejlődtünk. Amikor Hyuna letette az érettségit, végre újra lóra ült.
Azóta saját lova Apacs és az én lovam Herceg is Ninah lovardájában pihenget.
Ninah nem áll olyan közel szívemhez, mint Hyuna, ezzel ő is így van. Hyuna azonban még hisz a hármas barátságban.