Karjaid közt [Suga f.f] •BEFEJEZETT•

13.rész

Yoongiék dormjában kötöttünk ki. Miközben vezettem, tenyerét combomon pihentette.
-Zavar?
-Nem.- mosolyogtam.
Odaérve beütöttem a kódot, majd berohantam az ajtón.
-Hobi.-ugrottam nyakába a legelső fiúnak. Lábaimat felemelve csimpaszkodtam a fiúba.
-Te is hiányoztál Minmin.
-Az ott mi a nyakadon?- mutatott nyakamra Joon.
-Hol?- kérdeztem semmit sem sejtve.
-Itt.- nyomta meg a felületet Hoseok.
Telefonom elővéve megnéztem bőröm. Legalább három helyen pirosas színű volt nyakam, ha nem több.
Hajam kioldva eltakartam az árulkodó nyomokat.
-Tae.- ugrottam a fiúra.
Elborultunk, mire a többiek szendvicset játszva rámnehézkedtek.
-Oké, összenyomtok.- nyöszörögtem.
-Jövöök.- kiáltott Yoongi, majd a tetejére ugrott a kupacnak.
-Minmin, ez mi a nyakadon? - simította el a hajat Jungkook.
-Te jó ég, vakok vagytok?- morgott Yoongi, de csak én hallhattam.
Felkuncogtam.
-Ez a mi titkunk.- suttogtam fülébe.
-Na, megmutatod a videót Minah?- kérdezte izgatottan a legidősebb.
Meg nem mondanák, hogy 25.- mosolyogtam magamban.
Körbeültek, majd elindítottam a videót.
-Az egész úgy kezdődött, hogy bealudt és nem akart felkelni.- magyaráztam.- Ezért leöntöttem vízzel.
Hasukat fogva nézték a videót, majd elmentem innivalóért a konyhába, telefonom otthagyva.
Amikor visszaértem, szemük a képernyőre tapadt.
-Mi ilyen érdekes srácok?- néztem rájuk furcsállva.
Zihálás, cuppanások hallatszottak. Yoongi pirosló fejét fogva ült a fotelben, mire rájöttem. Túl sokáig ment a felvétel.
Kétségbeesetten néztem Yoongira.
Felkaptam telefonom és kihajítottam volna az ablakon, ha Yoongi nem lett volna mögöttem, hogy kivegye kezemből. Leállította a felvételt és ráérősen megcsókolt. Telefonom farzsebembe csúsztatta, majd elvált ajkaimtól.
-Mostmár lenyugodtál?- kérdezte vöröslő fejjel.
Pipacsvörös arcom tenyereimbe temettem, majd helyet foglaltam Yoongi ölében.
Percekig ültünk így, mire Jin szólítgatni kezdett.
-Minah.- dörzsölte hátam.-Semmi gond, barátok vagyunk. Nem kell szégyellned.
-Ünnepeljünk!- tapsikolt Hoseok.
-Yoongz? -dünnyögtem mellkasába.
-Mondd.
-Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?
Felkuncogott, majd adott egy puszit fejem búbjára.
A fiúk többsége le volt sokkolva.
Joon a puszta tekintetével megölhette volna Yoongit.
-Ha fájdalmat okoztál neki, esküszöm kinyírlak.- méregette összehúzott szemekkel.
-Joon, továbbra is szűz vagyok, ha ez megnyugtat.- dörzsöltem orrnyergem.
-Hogy mi van?- akadt ki Taehyung.-Mármint nem azért, de…
-Jó, oké. Még valaki?- nevettem kínosan.
-Akkor ti most együtt vagytok?- kérdezte a sokkos állapotban lévő Kook.
-Nem tudom, együtt vagyunk?- fordultam hátra Yoongihoz.
-Igen.- közölte sértetten az.
-Akkor igen.-válaszoltam a kérdésre.
-Megvan a ship neve!- kiáltott fel az eddig erősen tanakodó Jimin.
-Yoonnah!- előzte meg Hoseok, majd pacsiztak.
-Yoonnah?- kérdeztem vissza.
-Szerintem aranyos.- ölelt át Yoongz.
-Mint te?- kérdeztem szórakozottan, ugyanis utálta, ha ezzel a szóval illettem.
-Igen.- forgatta szemeit.
A fiúk "húú"-zni kezdtek, majd csengőhangom zengett fel farzsebemben.
Yoongi előhúzta onnan, majd felvette.
-Ki az?- nyúltam telefonomért.
-Szia.-vékonyította el hangját.-Minhyuk Oppa~- idétlenkedett hangjával.-Adom már.- nevetett.
-Szia. -indultam meg egy zárt helyre, de Yoongi visszahúzott ölébe.
-Hali. Na~ Hogy halad a szerezzük meg Yoongit projekt?- kérdezte sejtelmesen.
-Mondtam már, hogy nincs semmilyen projekt.- sóhajtottam gyerekességén.
-Mindegy, de hogy megy?
-A projektnek vége.
-Megsértett?
-Teljesítettem.- mosolyogtam.
Sikítás hallatszott.
-Add már ide!- hallottam Sojin hangját.-Tudtam! Tuuudtam!- énekelt.
-Mit tudtál?- kérdezte Yura.
-Yoonnah is real!- énekelt.
-Komolyan?!?- csatlakozott a harmadik lány is. Dobhártyám már a megőrülés szélén állt.
Fülemtől eltartottam a telefont és bekapcsoltam a videokamerát.
-Minhyuk meg se kérdezem mit keresel nálunk.- nevettem.
-Mondanom kell valamit Minah.- szólalt meg Yura. -Én és Minhyuk együtt vagyunk.- ölelte át a fiút.
-Na ne bassz fel.- képedtem el.
-Ne beszélj csúnyán.- zengték barátaim.
-De igen, azért is bazdmeg.- nevettem.
-Eredetileg azért hívtalak, hogy összepakoljam-e a cuccaid.- szólt Sojin.
-Megköszönném.
-Aludj nyugodtan Yoongiéknál.
-Tuti nem gond?
-Tuti.
-Minhyuk, elfoglalhatod a helyemet ma este, aztán vigyázni, ha érted mire értem.- huzogattam szemöldököm.
Joon értette a célzást, nevetve borult el.
A többieknek nem esett le, így furcsán néztek ránk, míg mi vörös arccal vihogtunk.
Bontották a vonalat, majd miután rendbe szedtem magam, kimentem kocsimból előhalászni vészhelyzetre eltett ruhákat. Kerestem egy fésűt, fehérneműt, rövidnadrágot és pólót. Utóbbit nem találtam, így kénytelen voltam kérni.
Lezuhanyoztam, majd összeültünk a konyhában enni, család módjára.
-Csak szerintem nézünk ki úgy, mint egy család?- kérdezi Hoseok.
-Én is erre gondoltam.- muttattam a pálcámmal felé.
-Második család.- ölelte meg Jimin Hobit.
-Számodra ki, ki?- kérdezte érdeklődve Joon.
-Hmmm… Te bátyj, Jin apuka, Tae, Jimin, Kook kisöccs, ami Hoseokot illeti…- gondolkodtam.-Ikertestvér.
-És én?- kérdezi szomorúan Yoongi.
-A barátja vagy, mégis hogy lennél családtag?- vette ki a számból a szót Hobi.
-Jogos.- bólintott Jin.
-Igaz.- álltam fel az asztaltól.
-Csak ennyit eszel?- kérdezte aggódva Joon.
-Ennyit szoktam.- rántottam meg vállam.