Karjaid közt [Suga f.f] •BEFEJEZETT•

7.rész

Miután Yoongi elment, befeküdtem ágyamba, majd telefonomon keresgéltem érdekességek után.
Hírek:Unalmas. Facebook:Fárasztó. Instagram:Ehhh.- soroltam magamban.-YouTube!
Megnyitottam, majd unottan válogattam a videók között.
Fél óra múlva feldobta ezt a videót: (nézd végig, ha van időd )

Ágyamon elterülve kezdtem a videóba. Az első klippet ötször néztem vissza,  de nemsokára hívás szakította meg.
-Csak nem hiányzok kedves Min Yoongi?- szóltam a telefonba drámaian.
-Nem, de a sapkám igen.
-Itt hagytad?
-Nem, csak gondoltam felhívlak, hogy keresd már meg nekem, valahol az utcán.
-Miért nem ezzel kezdted?- nevettem.
-Viccet félretéve, elhoznád nekem? Megismerhetnéd a srácokat is.
-Szolgálatodra Mester.-tisztelegtem.
-Siessen közlegény, nem érünk rá egész nap!
-Elnézést uram! Már indulok is!
Bontottam a vonalat, majd Yoongi utasításait követve egy nagy házhoz értem. Hosszú kabátom összébb húztam magamon, majd írtam egy üzenetet.
Minah: Itt vagyok.
Yoongi: Ok.
Pár másodperccel később egy ismeretlen nyitott ajtót.
-Hát te meg ki vagy?- mért végig.
Maszkomat lejjebb húzva elkönyveltem magamban a tényt, miszerint valószínűleg ő Taehyung.
-Yoongihoz jöttem. Nálam felejtette a sapkáját.- tartottam fel a darabot.
-Akkor te vagy Bang Minah, igazam van?
-Igen.
-Akkor fáradj beljebb, Yoongi már vár.- tessékelt be.
-Sziasztok.- intettem két fiatalabb fiúnak, akik egy kanapén ülve videojátékoztak.
-Csá. - hangzott az egyöntetű válasz.
Valaki mögöttem megköszörülte torkát, mire a két fiatalabb felemelte fejét.
-Hyung, új menedzserünk van?- néztek kérdően a vezetőre.
-Srácok! Mi lenne, ha esetleg normálisan köszönnétek?
-Hagyd.- legyintettem nevetve.
-Bocsánatot kérek a nevükben is.- hajolt meg egy magas.
-Mondom, hogy semmi gond.
-Fiúk! Mutatkozzunk be.-szaladt le a lépcsőről Yoongi.-Egyébként szia.- nézett rám, majd mindannyian leültek a kanapéra.
-Min Suga, a srác, akinek sose fogod tudni meghálálni, hányszor mentett meg az eséstől.- hajolt meg a már ismert.
-Kim Taehyung/ V, a Gucci Prince.
-Jeon Jungkook, a legfiatalabb.
-Jung Hoseok, vagy J-Hope, ahogy tetszik.
-Kim Namjoon, a leader.
-Kim Seokjin, a legidősebb.
-Park Jimin, a legcukibb, legmesésebb, leghelyesebb, legtehetségesebb és legdögösebb tag.- nevetett.
-És mi vagyunk a Bangtan Sonyeondan!- kántálták.
-Örülök a találkozásnak, a nevem Bang Minah, díjugrató.- mosolyodtam el.
-Várj! Egy kérdés! - nyújtotta fel kezét Taehyung.
-Igen?
-Anyukád AZ A Díjugrató, igaz?
-Igen.
-Taníts meg ugratni.- nézett rám bociszemekkel.
-Én szíves örömest, csak hát, ezt kedves barátosnémmel és menedzseretekkel kell lebeszélni.
-Őszinte részvétem…- szólalt meg Jimin.
-Nyugodjon békében.
-Köszönöm, de erre semmi szükség.- dadogtam a sírás szélén állva.
-A példaképem volt…
-Játsszunk felelsz vagy merszt!- dobta fel az ötletet az egyik, mire felemeltem fejem. A kedvenc játékom.
Letöröltem könnyeim, majd hajamba túrva leültem törökülésbe és pörgettem.
×pár perccel később×
-Nem.- vágtam kétségbeesett arcot, hallva küldetésemet.
-De, de!- bólogatott Yoongi szürke macskafüleivel.
-Nem.
-Aegyo! Aegyo!- szótagolták.
Szemeimet megforgatva bevetettem legcukibb aegyomat.(lásd:fent)
×pár órával később×
-Ne haragudjatok, de mennem kell… Holnap hosszú napom lesz.
-Verseny?- csillogott szeme Taehyungnak.
-Koncertem lesz.- vezettem tekintetem a padlóra.
-Zongorakoncert?- kerekedett el Yoongi szeme.
-Holnap Daeguban, kedden Busanban, szerdán itt és így tovább péntekig.- sóhajtottam.-De, legalább nem sulim lesz.- nevettem fel.
-Vasárnap versenyem lesz. Esetleg beszélhetek a menedzseretekkel, ha szeretnéd.- néztem Taehyungra.
-Megtennéd? Hyung, megteheti?- kapkodta fejét.
-Végülis. Vasárnap nem lesz semmink.- rántott vállat Nam.
-Beszélek a menedzserrel. A verseny szervezőjének telefonszáma kellene.
-Tessék.- halásztam ki táskámból Ninah egy névjegykártyáját.
-Akkor meglátom, mit tehetek. De nem garantálok semmit.- sóhajtott Jin.
-Mennem kell. Még össze sem pakoltam.- szedelőzködtem.
-Várj, kikísérlek.- kapott fel egy kabátot Yoongi.
-Sziasztok!- intettem a fiúknak.
Besötétedett.
Cipőm fűzője kikötődött, így rálépve arra, elvesztettem egyensúlyom.
-Plusz egy nekem.- tartott karjaiban Yoongi. Hófehér arcára egy kis szögben rávilágított a közvilágítás.
Egymás szemeibe meredve közel egymáshoz. Fülig pirulva kerestem kiutat tekintete elől. Gyomromban az a bizonyos érzés felerősödött. Közeledni kezdett hozzám. Ajkaimat beharapva bámultam igéző szemeibe.
-Kontaklencse?- utaltam szürke szemeire.
-Ne rontsd el a pillanatot…- morogta mély orgánummal. Lehelletét éreztem ajkaimon.
Hajamba túrt én pedig félve, remegő kezekkel átkaroltam nyakánál.
Meleg tarkója, bőre érintése megnyugtatott.
Ám az idilli pillanatot telefonom csörgése szakította meg. Morogva nyomtam ki az igazgató hívását.
-Ne haragudj, mostmár tényleg mennem kell.
Egy apró puszit nyomtam arcára, majd kocsim felé futottam. A kormányt erősen megmarkolva néztem a tükörbe, ahol Yoongi félmosollyal arcán álldogált. Beharaptam alsó ajkamat, majd hazaindultam.
Kilenc óra volt, mire hazaértem. Előszedtem egy kisebb bőröndöm, majd gardróbomból kiszedtem pár ruhát. Póló, pulcsi, atléta, farmer, rövidnadrág, zokni, stb. És ugyanezekből 1-1 pótdarabot is. Egy ballerinacipő és egy magassarkú is bekerült a pénteki vacsorára.
Hajnali kettőkor ébredtem a földön ülve. Nyakam borzalmasan fájt, hátam sem volt jobb állapotban. Lezuhanyoztam, majd hajam megszárítása után bevágódtam bőröndöm mellé.
Megnyitottam a Messengert.
Minah:Holnap mit csinálsz?
Hyuna:Fotózás, fotózás hátán.😒
Minah:Aludj akkor.
Hyuna:Neked több szükséged lenne rá. Hatkor kelsz, nem igaz?
Minah:De. Elvileg.😂
Hyuna:Na, aludjunk.
Minah:Szia.
Bejövő hívás: zongoratanárnő
-Hya! Bang kisasszony! Már vagy ezerszer hívtam! -kiabált.
-Elnézést…
-Nincs elnézve! Nem tudok menni a koncertekre, így egy teljesen ismeretlennel kell játszanod, mivel hívtalak, hogy időben keressünk ismerőst, de mostmár nem tudunk! - borult ki.
-Basszameg…- suttogtam.
-És ez csakis a ÖN hibája! Most pedig inkább meg sem kérdezem, miért nem alszik. Most azonnal feküdjön le aludni! Normális ruhát tegyen a bőröndjébe, ne hozzon rám szégyent! Sminkről szó sem lehet!
-Rendben.- forgattam meg szemeim.
-Ki fog esni a szeme, ha így folytatja.- dorgált meg, majd letette.
Yoongi:Hát te?
Minah:És te?
Yoongi:Próbálnék dalt írni. De te?
Minah:Ismered az érzést, amikor hajnali kettőkor felhívnak?
Yoongi:Nem.😂
Minah:Jó neked.
Yoongi:Én asszem' megyek aludni.
Minah:Nekem is kellene, szóval jóéjt.
Yoongi:Szia.
Telefonomon beállítottam az ébresztőt, majd ahogy lehajtottam fejem a párnára, el is aludtam.