Karjaid közt [Suga f.f] •BEFEJEZETT•

16.rész

(megjegyzés: mindez Minah születésnapján történik, 2017, 05,03-án)
Jungkook.- szipogtam.-Jungkook hívj ha tudsz.- zokogtam a hangpostába.
Telefonom kiejtettem kezemből, majd körmeimet csuklómba vájtam.
Bódultan néztem körül házamban, zúgó hangra lettem figyelmes.
Jungkook képe villant fel a képernyőn.
-Minah, hol vagy? Mi történt?
-Kook.
-Mondj már valamit!- ordított a készülékbe.
-Kook, tudunk találkozni?
-Épp hazafelé megyünk.
-Akkor… akkor gyere le.
-Hyung. Engem tegyetek ki Minah házánál.- szólt.
-Megyek én is.- hallatszott Yoongi.
-Ne!- sikoltottam.
-Baj van?- kérdezte Yoongi.
-Yoongi ne jöjjön kérlek.
Kinyomta, majd ajtó csapódása hallatszott.
-Unnie, minden rendben?- rohant felém Kook.
-Kook, mondanom kell valamit.- nyeltem nagyot.-Kook…Vége.
-Abortusz mellett döntöttél?
-Nagyon sajnálom.- zokogtam.
Azon az estén, terhes lettem, de nem éreztem magam elég érettnek az anyasághoz. Nem akartam még anya lenni, sőt, Yoonginak sem lett volna jó. Ő nem is tudott semmiről.
-Nem a te hibád, hogy nem állsz készen. Nyugodj meg, oké?
Alig kaptam levegőt, görcsösen kapaszkodtam a fiú pólójába.
-Gyilkosnak érzem magam.- forgattam csuklóm, amikor a zokogás alább hagyott.
-Figyelj rám. Nem a te hibád, érted? Huszonkettő vagy, Yoongi pedig eggyel több. Itt van neki a banda, és te erre is gondoltál. Nem vagy sem önző, sem gyilkos. Nem mondom, hogy jól cselekedtél, de azt sem, hogy rosszul.
-Köszönöm Kook.- töröltem meg szemeim.
-Itt maradjak estére?
-Nem tudom.
-Nem mondom el senkinek sem, csak ha kéred, rendben?
-Ne hazudj miattam… De egy ideig még nem tudok a szemeibe nézni.
-Megteszek mindent érted.
-A srácok terveznek meglepit?
-Emlékeztetni akarnak a legelső közös találkánkra.
-A Han folyónál?
-Igen, már előkészítettünk mindent.
-Nem rontom el, elmegyek, ha segítesz rendbe szedni magam.- sóhajtottam, majd átöltöztem, megmostam arcom.
Kook egész ügyesen sminkelt, kevés mennyiséggel.
-Na?- tette elém a tükröt.
-Legközelebb is téged kérlek meg.- vizslattam tükörképem.
-Na, de várj a hívásra. Körülbelül egy órán belül hívnak. Én megyek, rám is szükség van.
-Oké.- öltöttem fel egy kamumosolyt.
-Még találkozunk.- csukta be az ajtót.
A fal mentén lecsúsztam, majd karomra hajolva marcangoltam magam.
Majd végre megváltásként csengett a telefonom.
-Szia Unnie.- hallatszott Jimin vidám hangja.
-Szia Chim, baj van?
-Dehogy, csak azt szeretném kérdezni, hogy zavarok?- hallatszott az ajtómnál hangja és a telefonban is.
-Nem, mert?
-Van kedved autókázni?
-Miért is ne?
-Csak mert itt vagyok az ajtóban.- kopogott.
-Megyek.-kaptam fel táskám, majd kinyitottam az ajtót Jimin orra előtt.
Alighogy felpattantam a terepjáró hátuljába, elindultunk.
-Baj van, Jagiya?- simított végig arcomon Yoongi.
Kezét eltoltam magamtól, elfordítottam fejem. Tekintete fájdalmat okozott.
-Nincs.
-Tudod, hogy nekem elmondhatsz bármit. Jagi~- dörgölőzött hozzám.
-Sajnálom.- suttogtam.
-Micsoda? Mit sajnálsz? Szakítani szeretnél?
-Dehogy.- fordultam felé az utóbbi kérdésre.
Szemei értetlenül vizslatták arcomat.
-Ne nézz így rám.- szántotta végig arcom egy könnycsepp.
-Nem értelek. Hogyan?
-Suga.-biccentett Joon kihajolva az ablakon.
-Most bekötöm a szemed.- vett elő egy selyemkendőt.
Hangulata gyorsan változott, perpillanat izgatott volt.
-Látsz?
Nemet intettem fejemmel, majd kivezettek a terepjáróból.
Támpontjaim elengedtek.
-Mindjárt leveheted, maradj itt.
Heten hétfelé futottak.
-Fordulj egy kicsit balrább. Még egy kicsit. Oké.- irányítottak.-Leveheted.
Lehámoztam magamról a sötétkék anyagot, majd könnyel teltek meg szemeim.
Namjoon állt ott egy polaroid fényképet tartva két mikrofonnal kezében.
-Emlékszel?- mosolygott. Közelebb léptem.
Mi álltunk a képen, miközben rappelni tanított.
-Hogyisne emlékeznék te hülye.- töröltem le egy könnycseppet mosolyogva.
Felém nyújtotta a mikrofont, majd felidéztük a sorokat.
-Erre gyere tovább.- vezetett a már távolról látható állomáshoz.
Amint megláttam, ki az, hátat fordítva zokogtam tenyerembe.
-Na~ Gyere hát. Még van tovább.
-Nem megy.- remegtek meg lábaim.
-Gyere.- karolt belém. Lehajtott fejjel indultunk meg.