Második

81 6 2
                                    

Berni szemszöge

Dorka olyan bunkó. Négyszemközt akarta lerendezni hol ott pontosan tudja, hogy ilyenben nem vagyok partner. Vagy talán nem is ismer? Geri ősidők óta a barátom. Ő soha nem csinált ilyet. Mindig úgy rendezte le ahogy elvártam, és egy rossz szót se szólt. Viszont mióta Dorkával jár, azóta se kép se hang. Hozzám se szól, ez pedig nagyon bánt. Mindegy.
Ma eljött a nagy nap, mert
1, kiharcoltam hogy saját kép rovatom legyen és 2, Zsomborral fogok beszélni.
Juli mondta, hogy érdeklődőt rólam, de nem tudom hihetek e neki. Annyira helyes meg kedves meg...ahhhh úgy imádom. Ha a közelébe kerülök akkor olyan gyorsan ver a szívem mintha lefutottam volna a maratont 1 húzamban.
-Szia Zsombor.-szólítottam meg.

-Szia. Öhm... bocsi de ki vagy?

Ez akkorát csatant rajtam, hogy csak úgy éget. Ne már. Komolyan nem tudja.?

-Ja... öhm... bocsi. Berni vagyok.

-Aha. Szia Berni.

-Ez akkora idióta mindegy Berni nagy levegő. -Gondoltam magamban

-Tudom hogy fura lenne vagy ilyesmi, de nem jössz velem valahova esetleg?

Felszaladt a szemöldöke. Most akkor ez nemet jelent? Az nem lenne jó.
Annyit készültem pedig. Oh franc.

-Nem tudom. Tőlem mehetünk, de várj. Oh basszus. Ma nem jó, mert csapat megbeszélés lesz. Sajnálom.-Nézet rám szomorúan.

-Jah semmi baj. Akkor...-Kerestem a szavakat

-Majd máskor oke?-Fejezte be helyetem

-Oksi-kedvesen mosolyogtam, hogy érezze nem taposott bele a lelkembe.
Ahj ne már. Hirtelen csipogott a telóm.
Fanni írt.
,,Hello! Régen beszéltünk! Megyünk cukiba?"

Gyoran válaszoltam:
,,Szia! Bocsi csak most minden össze jött és alig jutot időm másra! Persze mehetünk! ;)"

,,Ez a beszéd húgi! 3 kor jó lesz?"

,,Na ná! Ott tali! Na de megyek oksi? :)"

,,Oki szia!"

Na akkor a programom délutánra pipa. Vele majd kibeszélem Zsombit meg hasonlók. Fanni az unoka tesóm, de úgy viselkedik velem, mintha a tesója lennék. Nekem nincsen testvérem, mert anya csak rám tartott igényt, de cserébe ott van Fanni és a yorkim Mázli.
******************************

*Otthon*

Ránéztem az órámra .14:34 Uh gyors felkapok valami göncöt és sminkeltem. Sikerült 15 perc alatt végeznem.
Szerencsére nincs messze a cukrászda és mivel kényelmes, de elegáns ruhába öltöztem nem kell tipegnem. Amúgy sem szeretem a magassarkú cipőket.
Miközben sétáltam, eszembe jutott, hogy mennyit jártam errefelé Dorkával. Főleg nyáron láttogatuk meg, de ha valaki szomorú volt, vagy valami ünnep volt beültünk sütizni. Imádtam vele járni, de én különc voltam. Volt valami téma amit ő kivűlről fújt, én pedig nem is ismertem. Miközben ezeken gondolkodtam, nem is vettem észre hogy odaértem.
Fanni már ott állt, szemmel láthatólag jól szórakozott azon, hogy elbambultam.
- Na csak hogy ideértél! -Üdvözölt közben pedig kaptam egy ölelést

-Ja ja itt vagyok!-mondtam miközben viszonoztam az ölelést.
Aztán be mentünk.
2 órán keresztül beszéltünk és szórakoztunk. Rég éreztem magam ilyen jól.
Aztán mondtam hogy ideje mennem mert még tanulnom kell.
-Hát jó menj csak!-búcsúzott tőlem.

-Köszi hogy hivtál.-háláltam meg

-Köszi hogy eljöttél.

-Szívesen szia!

-Szioka!

És elmentem. Jól éreztem magam. De még nem tanultam, és nekem az is fontos hiába vannak ilyen apró örömök, van tanulás is.
Fontos az is főleg, mert lesz versmondó verseny, ahová természetesen megyek!
Haza érve boldogan zuhanyoztam le és kezdtem el tanulni. Mikor végeztem, mentem a könyves polcomhoz, és levettem a verses kötettet amiben benne volt a kedvenc versem. Elkezdtem tanulni és még akkor is mosolyogtam mikor anya haza ért. Nem tette szóvá, de nem is baj. Boldog voltam és ő is. Apa halála után rég láttam igazán őszintén mosolyogni. De eljött ez a nap is. Anya sugárzott. Arca fiatalos volt ugyan, de a szeme körül ráncos karikák ültek. Sokszor hallotam őt sírni, ami miatt nem mertem boldog lenni. Ám most mégis. Jó volt ránézni.

Köszönöm hogy ezt a részt is elolvastátok. Kicsit olyan mint a LoL könyvek de valljuk be az ihletett. Berni múltjából kaptatok egy részletet most viszont Dorkán a sor.

Folytatása következik!

Nekem bff neked átok |✔|Onde histórias criam vida. Descubra agora