Nekem bff neked átok |✔|

Tizenharmadik

Dorka szemszöge

Unalom a köbön. Szinte csillagokat láttok. Ja meg rémképeket. De mit ne mondjak? Mind ez Berni és az Én csodálatra méltó, gyerekes viselkedésem hibája. Mert bármennyire is hihetetlen, Berni továbbra sem hallgat meg. Amit csak azért nem értek, mert valaki nekem azt mondta, hogy Berni nem haragtartó. Én nem ezt látom.
De, eltökélten haladok a cél felé mert ahogy hallom az uncsim is elvágta magát Berninél, és ezt most valahogy a javamra illetve a javunkra váltom.
Ehhez viszont tervre van szügségem. Áhhá. Meg is van.
Gyorsan tárcsáztam Berni számát, aki szinte azonnal felvette azt.
-Szia Berni. Mizu?-érdeklődtem.

-Dorka, ne most!-Mondta de a hangján tisztán hallotam, hogy baj van.

-Mi a baj?-kérdeztem rá egyből.

-Ha annyira tudni akarod, gyere át.-válaszolt, majd lecsapta a telefont.
Hát jó. Akkor sprint Bernihez.
Apunak hagytam egy üzit, hogy elmentem Bernihez, Patrikot meg átvittem a szomszéd fiúhoz játszani.
Negyed óra múlva már az ajtajuk előtt feszitettem, és vártam, hogy kinyíljon az ajtó.
Berni nyitott ajtót, ami azért fura mert általában az anyuja nyit nekem ajtót.
-Szia-köszönt.

-Szia. Akkor...-Kezdtem, de nem hagyta befejezni.

-Előbb gyere be. Aztán megvitatjuk.-Parancsolt rám.
Meg tettem amit kért. Bementem, levettem a cipőm és a kabátom, azután pedig, a nappali felé vettem az irányt, ahol a kanapén foglaltam helyet. Ő, a konyhába ment, majd pár perc múlva két doboz csoki fagyival jelent meg.A kezembe adot egy doboz fagyit, meg egy kanalat, majd mellém ült.
-Szóval, mi a baj?-érdeklődtem.

-Te meg Kornél-vágta rá.

-Mi van?-Sokkoltam le

-Jól hallotad. Az agyamra mentek. Titkoloztok állandóan.-közölte.

-Na jó. Magyarázatott most.-Mondtam ellentmondás nem tűrő hangon.

-Ahj-Sóhajtott, majd bekapott egy hatalmas kanál fagyit. Úgy látszik tényleg szarul van.

-Szóval az volt, Kornél összeverve állított be tegnap este. Megkérdeztem mi történt, de nem akarta elmondani. Én leápolltam a sebeit, de a kiváncsiságom nagyobb volt és ismét megérdeklődtem. Ő pedig lerázott. Én meg fogtam magam és beviharoztam a szobámba. Írt egy cetlit és elment.

-És?-értetlenkedtem

-Ahj....-húzta el a száját

-Most meg mivan?-Kérdeztem

-Semmi csak...ahj a francba is. Hogy titkolozhatok ennyit? És miért nem mondjátok el? Hmmm?-fakadt ki

-Mert mindent úgy sem értesz, de Kornél elfogja mondani. Bízz bennem.

-Jó, de akkor is. Tudni szeretném.

-Megfog...-kezdtem el mondani amikor is csengettek.

-Várj kinyitom.-mondta, majd elsietett. Én nyugtalanul ültem már vagy öt perce, mikor is Berni visszatért az Kornéllal a nyomában.

-Te mit keressel itt?-kérdeztük szinte tökéletesen egyszerre Kornéllal

-Öhm...ez durva volt.-szólalt meg először Berni.

-Ja nagyon.-motyogtam-Szóval Kornél mi járatban erre?

-Megláttogatam a barátnőm-mondta jól kihangsúlyozva azt, hogy barátnőm.

-Fúj-reagáltam le.

-Mi történt?-érdeklődött Berni

-Mondjuk senki se szólt hogy összejötettek-hadartam

-Problem, uncsikám?-kérdezte pimaszul Kornél

-Semmi. De ha nem baj én megyek-álltam fel. A fagyit vissza vittem a helyére, és az ajtóba mentem. Ott felvettem a cipőm és dzsekim, majd elhagytam a helységet. A tervem dugába dőlt, mert megbocsátott aminek bár örülök, de na. Most feleslegbe ment fél órám.
Hazafelé összeszedtem Patrikot és vele együtt léptem be a lakásba. Apa még nem volt otthon, de őszintén nem is hiányzott.
Felküldtem Patrikot fürdeni, addig én elkészítettem a vacsoránkat. Mikor lejött pizsiben eléraktam egy kis spagetitt reszeltem rá sajtott, tettem rá tejfölt. Amig ő evett én felmentem lezuhizni majd lementem és én is megvacsoráztam. Patrikkal együtt indultunk aludni. Ő ment jobbra én balra.

Köszönöm hogy elolvastátok ezt a részt is. Van egy két változtatás de remélem hogy jó lett.
Illetve köszönöm pearlwhiterosary aki átolvasta és segített nekem rengetteget.

Folytatása következik