Nekem bff neked átok |✔|

Tizennegyedik

*Berni szemszöge*

*Egy hónap múlva*

Mióta Dorka megtudta, hogy Kornéllal járunk azóta kerül egy kicsit. Csak fogalmam sincs, hogy ezzel mi a baja. Én örültem mikor Gerivel kezdett járni. Ha már Gerinél tartunk. Egy undoritó féreg. Komolyan nem értem, hogy csalhata meg Dorkát. Pfuuu.
Ma suli és mint mindig ma is Kornéllal megyek suliba. Azóta kibékültünk és újra minden rózsaszín köd. Áh. Na jó én, azért nem vagyok ennyire rózsaszín.
Viszont Kornél megváltozott. Nem tudom mibe, de iszonyúan más lett. Mármint na. Az a megérzésem, hogy titkol valamit. Hogy mit? Egész pontosan fogalmam sincs. Szeretném tudni, de majd elmondja, ha el akarja.
Addig is. Irány az iskolába. Lementem a nappaliba ahol már vártak.

-Szia nyuszó-köszöntöt Kornél, majd magához húzott és megcsókolt. Én természetesen vissza csókoltam, mert mégis csak a barátom.

-Szia. Mehetünk?-kérdeztem kipirult arccal.

-Na ná. Gyere-fogta meg a kezem, majd maga után húzott.
Milyen jó érzés szerelmesnek lenni. Na nem azt mondom, hogy reménytelen szerelmesnek lenni jó, de ha viszonozzák az igen is jó érzés.

Somolyogva léptem be az iskolába. Itt viszont mást tapasztaltam mint kellene. Mindenki engem nézett, és olyanokról sutyorogtak, hogy ringyó.
Aztán megláttam Dorkát, egy sajnálom arc kifejezéssel.

-Mi történt?-Szaladtam oda hozzá

-Ő történt-mutatott Kornélra

-Nem értem.-ráztam értetlenül a fejem

-Majd megfogod. De most gyere menjünk órára.-húzott maga után.
Én pedig hagytam neki.

A következő órán, el kellet mennem a titkárságra amikor megláttam Kornélt amint épp egy ribanccal, pontosan Lillával, falják egymást. Nem borultam ki. A telefonommal lefényképeztem és mintha mi se történt volna folytatam, amit tennem kellet.
Az óra végén a szekrényemhez mentem, és mikor Kornél odajött két pofonnal jutalmaztam csók helyet.

-Ezt most miért kaptam?

-Nem tudod? De kár-gúnyolodtam.

-Berni az Isten szerelmére. Miért kaptam? -űvöltötte

-Emberek-kiálltottam. Mindenki odafordult.

-Ez a szemét láda becsapott engem.-mutatam Kornélra.-Vas Lilla milyen Kornél csókja? Ugye hogy jó?-aláztam meg őt is.

-Nem csókoltam meg.-fonta össze a karjait maga előtt

-Tudom én nagyon jól. De a kép. Ó az nem erről tanuskodik-vettem előa telefonom, majd minden ismerősnek elküldtem.

-Berni kérlek...

-Nem Kornél. Szakítok veled. És ezzel végleg-mondtam dühösen.
Aztán ott hagytam. A suliban mindenki ellenségesen nézte Kornélt, nekem meg elismerő pillantásokat löveltek.

**************************

*Otthon*

Pont végeztem a tanulással és minden egyébbel, amikor csöngettek. Fogalmam sem volt, hogy ki lehet az, így odamentem kinyitni az ajtót.
Az ajtóban Zsombor állt.

-Szia. Mit keressel itt?

-Meg akarom beszélni veled a dolgokat.

-Akkor gyere be-engedtem be a lakásba.
Ő bejött levette a cipőjét, és bement a nappaliba. Én meg bementem a konyhába a telefonommal. Ott tárcsáztam Dorkát.

-Szia-suttogtam úgy, hogy a nappaliban tartozkodó személy semmit se halljon.

-Szia. Mond csak.

-Idejött Zsombor megbeszélni a dolgokat. Mit csináljak?-kérdeztem tanácstalanul.

-Amit akarsz. De ha már vette a fáratságot, hogy megbeszélje veled, én adnék egy esélyt.

-Oh...

-Na pusza le kell tennem. Hello.

-Szia-köszöntem, de addigra már lerakta.
Bementem a nappaliba, leültem Zsombor mellé és vártam, hogy elkezdje.

-Nézd. Tudom, hogy mikor szakítottunk meg se hallgatalak, de nagyon hiányzol. És annyira bántott, hogy mással vagy. Mintha valami hiányozna belőlem. És akkor rájöttem végleg. Teljes szívemből szeretlek. Nélküled képtelen lennék élni is.-suttogta nekem.

-Nézd én ezt értem, de akkor is. Olyan mély még a seb.

-Tudok adni időt, ha szügséged van rá-mondta kissé lemondóan.

-Nincs szügségem rá. -mosolyogtam rá

-Akkor...?

-Ha eltudod mondani semmi hazugság nélkül, hogy miért szakítottál akkor meggondolom azt, hogy kapj egy esélyt.

-Dávid a riválisom. És mikor elmentél vele, nagyon dühös lettem. És a haragomban szakítottam veled-mondta teljes komolysággal.

-Értem-sóhajtottam.-Annyira szeretnék hinni neked. De érzem, hogy van más is.

-Nincsen semmi. Esküszöm.

-Na jó. Kapsz egy utolsó esély, hogy bizonyíts.

-Köszönöm.-majd felállt és felkapott engem. Megpörgetett, én meg nevettem közben. Boldogabb voltam, mint Kornéllal.
Aztán letett és megcsókolt. De úgy igazán. Imádtam őt. A legelső perctől fogva éreztem, hogy ő marad az igazi számomra.

KÖSZÖNÖM. Nagyon köszönöm a múzsámnak, mert több mint három hónapig nem volt se rész se semmi. Márcsak két rész lesz és utána lezárom ezt a történetett.
pearlwhiterosary köszi, hogy meghallgatad.
Nikol891 gyere olvasd a folytatást.

Folytatása következik