Nekem bff neked átok |✔|

Nyolcadik

Berni szemszöge

Ajh. Reggel rohadt álmosan keltem. Tegnapi veszekedés Niki és Dorka között, rá ébrésztett arra, ki az igaz barát, és ki nem. Dorka igaz barát, Niki nem. Kihasznált arra, hogy Zsombor közelébe juthason.
Gondolkozásom közepedte elindultam a fürdöbe.
Reggeli rutinom után leindultam a konyhába. Reggeli majd rohantam az ajtóhoz. Felkaptam a cipőm és a kabátom és rohantam. A kapuban viszont megláttam Zsombort. A szívem kihagyott egy ütemet. Über menőn nézet ki...Ah.
-Szia cica-köszönt, majd közelebb lépet hozzám és megcsókolt. Belevesztem a csókba szinte elfolytam a karjaiban. Ő is érezte mert jobban magához szorított. Úgy szeretem.
Miután ajkaink elváltak, rákulcsolta az ujjait az enyémre. Hevesebben dobogot a szívem.
Suliba gyalog mentünk. Út közben nem igazán beszélgetünk.
A kapu előtt viszont meg álltunk.
-Na szóval én most megyek, de figyelj, haza foglak kísérni.-mondta és megpuszilta homlokom.

-Öhm oké-mondtam zavartan.
Dorka már bent volt és odarohantam hozzá. Ő is nyúzottan nézet ki, de egy fokkal jobb volt mint én.
-Szia-köszöntem és a nyakába borultam. Aztán elengedtem.

-Szia-intett álmosan-Mizu?

-Áh semmi. Nagy baj lenne, ha Zsombi haza kísérne?-kérdeztem

-Hát...-húzta az időt-Nem dehogy, menj nyugodtan, de akkor majd átmegyek, mert együtt kéne, hogy tanuljunk.

-Oki-öleltem meg ismét
Elröhögte magát, de viszonozta az ölelésem.
-De most órára. Matek lesz

-Muszáj emlékeztetned?-forgatta meg szemeit játékosan.

- Igen -válaszoltam.

Majd megragadtam a karját és a terem felé vonszoltam. Ő először nagyon tiltakozott, majd hagyta magát.
*****************************

*Később*

Tesi óra jött. De bár ne mentem volna.
Az öltözöben a lányok rohangáltak, hajgumit csórtak, hangosan csevegtek. Már megszoktam, hogy mindig ilyeneket csinálnak, de azért a hangzavar a mai nap nem hiányzot.
Mikor kész lettem megvártam Dorkát, majd felkaptuk a pulcsink, mert kint lesz cooper futásra gyakorlás.
Torna sorban állva mindig elgondolkodom azon, hogy vajon miért vagyok alacsony. Dorka jóvval magasabb nálam, de én a közepén állok a sornak. Na mindegy.
-Mai órán mint előző órán mondtam cooper futásra fogunk gyakorolni. Nos gimnasztikával kezdünk. Helyezkedjetek el.
Bemelegítés után a következő feladatott kaptuk.
-Négy iskola kört szeretnék kérni. Akit csaláson kapok még két kör, és egy egyes órai munkára.
Futás közben rosszul léptem és...nos... elesetem. Nem is én lennék, ha nem esnék el.
Megpróbáltam felállni, de a bal lábamba éles fájdalom hasított.
-Valaki.-kiabálom
A tanár oda szaladt hozzám.

-Berni, jól vagy?-kérdezte

-Nem tudom, fáj a bal lábom-mutattam az előbb említett testrészemhez. Megfogta majd ennyit mondott:
-Dávid vidd el az orvosiba
Dávid pedig felkapott. Belém a tudtad úgy hasított, mintha nyíl talált volna el. Kiabáltam torkom szakadtából.
-Berni mi az?-Szaladt oda hozzánk a tanár.

-Ő volt-sírtam el magam

-Mi volt ő?-kérdezte
Én csak zokogtam, majd hirtelen valaki át vett a karjaiba. Felnéztem rá. Zsombor volt. Magához szorított és haragosabbnál haragosabb pillantásokkal illete Dávidot.
-Majd én elvisszem az orvosiba-mondta Zsombor
Az orvosiban végig fogta a kezem.
-Nos kisasszony ez megzúzodott.