Nekem bff neked átok |✔|

Tizedik

Berni szemszöge

Anyuval a nappaliban tévéztünk, amikor csöngettek. Egymásra néztünk. Nem vártunk vendéget.
Az ölembe Mázli aludt, így anya ment ajtót nyitni. Pár perc múlva kibáltam anyának.
-Anyu ki volt az?

-Mindjárt megtudod-válaszolt sejtelmesen

Ekkor belépet a nappaliba Dorka. Nem számítottam rá, tudtommal haragszik. És hogy miért? Azért, mert Dávid elrabolt.
-Szia-köszönt

-Szia. Na mivan? Mit akarsz itt?-kérdeztem feszülten

-Bocsánatot szeretnék kérni-mondta lehajtot fejjel.
Én meg fogtam magam és berontottam a szobámba. Egy fél óra múlva koppogtak.

-Dorka hagy békén-mondtam haragosan

-Egy, nem Dorka vagyok. Kettő, fiú vagyok

-Ki az?

-Már meg sem ismersz? Ez sért. Azt hittem a Hercegnőm tudja, hogy ki vagyok-mondta, én meg akaratlanul elmosolyodtam

-Kornél?-kérdeztem.

-Szolgálatodra Hercegnőm-mondta

Felálltam az ágyról és kinyitottam az ajtót. Beleborultam a karjaiba, és jó mélyen beszívtam az illatát. Olyan jó illata van. Mi? Ne mondj már ilyeneket.
Mikor elengedtem és a szemébe néztem a következőt kérdeztem:

-Szia. Mit keresel itt?

-Téged. Bár... Kétszer is meggondolom hogy a közeledbe engedjem Dorkát.

-Hazugnak nevezet. Mindig ilyen volt? Várj mit is mondtál? Ismered?

-Igen. Unokatesó...

-Ne szívass.-röhögtem

-Bár szivathatnálak. De igen az uncsim.

-Sajnállak. De komolyan-mondtam. Egy percig néztük egymást, majd egyszere robbant ki belőlünk a nevetés.
Még itt volt egy órát, majd haza ment.
Kikísértem.
-Köszi hogy átjöttél. De honnan...?

-Anyud hívott.

-Oh...Akkor mindent értek.-mondtam lebiggyesztve az ajkam.

-De ha azt hiszed nem szívesen jöttem akkor, hogy tudd. Csapot papot otthagytam csak, mert összevesztél Dorkával.-mondta

Oh jézusom. Hogy lehet egy srác ilyen romcsi? Mi van?? Oké bediliztem. Bár ki tudja? Lehet, hogy szeretem. Fogalmam sincs. Arghhh összezavar.

-Min agyalsz?-mosolygott kedvesen

-Áh semmin. És te?-kérdeztem vissza reflekszből

-Arról, hogy milyen arcot vágnál, ha megcsókolok.-mondta közben az ajka vészesen közeleledet hozzám. Én meg voltam olyan hülye, hogy mikor megállt elfordítottam a fejem és hátra léptem.

-Bocsi. Csak nem rég szakítottunk.... meg...Ah francba is-mondtam, majd odahajoltam és rohadt szenvedélyesen megcsókoltam. Meglepődöt, de visszacsókolt.
~Olyan rohadt jól csókol. Nem bántam meg.~gondoltam
Mikor elváltak ajkaink, magához húzott és szorosan megölelt, én pedig a vállába fúrtam a fejem, és kifújtam a bentartott levegőt. Mélyen biszippantottam az illatát és megnyugodva öleltem újra magamhoz.
****************************

*Reggel*

Boldogan keltem. Miért? Mert este Kornél megígégérte, hogy elvisz suliba.
Gyors felkaptam a ruháim. Sminkeltem és rohantam a szobámba. Felkaptam a táskám és elindultam az ajtóhoz. Ott ledobtam a tatyom és felkaptam a kabátom és a cipőm. Mikor kiértem ott állt. Wow. Nagyon királyul nézet ki...aw. Sötét barna hajába lazán beletúrt, smaragd zöld szemei úgy csillogtak mintha csak beteg lenne. Oda sétáltam hozzá és szorosan megöleltem. Olyan jó az illata. Mentol keveredik a egy kellemes férfi illatal.
-Szia-toltam el magamtól

-Szia. Mizu?-mosolygot rám

-Nincs semmi. Megyünk?-érdeklődtem

-Tőlem mehetünk.-mondta, majd elindultunk.
Az út nagy csendben telt, de nem feltétlenül hiányozott a beszéd.
Mikor odaértünk ő ment a haverjaihoz, én meg egyedül menetem el a szekrényemhez.
Kivettem a német cuccom és indultam volna amikor bele szaladtam valakibe.
Nem láttam még feltételezem hogy új diák .
-Miért nem figyelsz oda, ribanc?-Űvöltött

-Neked mi bajod?-lépet közbe...Zsombor

-Azt hittem megtudja védeni magát-mondta az ismeretlen

-Takarodj-ölelt át Kornél-és ha mégegyszer ezt mondod én...

Ekkor rátettem a kezem a szájára, hogy ne tudja fojtatni. Észre vettem, hogy Zsombor bosszusan nézte az engem ölelő Kornélt.

-Elég-űvöltöttem el magam.-Mi van veletek? Te-böktem az új gyerekre-Nem gondolod, hogy tiszteletlenül beszélsz egy lányal? Zsombor nyugalom, mert nem akarom felemelni a hangom. Kornél te is nyugodj meg, mert Zsombor csak megvédet a maga módján.-mondtam

-Bocsánat-hajtották a fejüket

-Jó el van felejtve. Na nyomás órára-tapsoltam
***************************

*Órák után*

Kornélal együtt indultam haza. Egy ideig csendben mentünk aztán megszólalt.
-Szereted?

-Kit?-kérdeztem vissza

-Zsombort. Szereted?

-Fogalamam sincs. Inkább más tetszik.

-Ki?

-Majd megtudod. Áh ittvagyunk. Mand később beszélünk.-öleltem meg.
Belepuszilt a hajamba, én meg boldogan konstáltam, hogy jobban leszünk.
Bementem ledobtam a cuccaim és mentem a szobámba és elkezdtem tanulni. Boldogan mentem el fürdeni, majd elmentem aludni. Asszem beleszerettem Kornélba.
Ezekkel a gondolatokkal aludtam be.

Köszönöm hogy elolvastátok. Sokat késtem vele. De nem volt ötletem. Na de ittvan ez a rész
Ha tetszet egy komi formájaban jelezd

Folytatás következik